A végletek masinája

A nyár elején debütált, 8 megapixeles Ricoh Caplio GX8 digitális fényképező vegyes érzelmeket váltott ki tesztelőnkből. Az elegáns fekete külsejű kompakt gép a piac egyik legegyedibb és leggyorsabb masinája, melynek előnyeit néhány kisebb hiba árnyalja be.

A kompakt fényképezők egy csoportja fémburkolattal készül, a csillogó apróságok divatos fényüket burkolatuk anyagának köszönhetik. Ezeknél a gépeknél leginkább esztétikai szerepe van az amúgy ellenálló fémháznak, a GX8 alumíniumötvözet váza azonban más lapra tartozik. Ennek pusztán funkcionális feladatai vannak, azaz megvédeni az érzékeny elektronikát a kívülről jövő fizikai behatásokkal szemben. Ennek természetesen ára van, mivel a tisztán műanyag felépítés alacsonyabb össztömeget eredményez, és előállítása is olcsóbb.

Az új Ricoh gépnek a fekete, a a cserélhető objektíves fényképezőkhöz hasonlóan matt festésű gépház komolyságot kölcsönöz. Markolat gyanánt egy kisebb - ámde biztos tartást biztosító - dudort alakítottak ki a jobb oldalon, melyre egy vezérlőtárcsa is került - pontosan a mutatóujjhoz. Bizonyos beállítások értékeinek váltására ez a kicsit mélyen ülő és talán túl apróra sikeredett kerék szolgál. Itt kapott helyet a két lépésben nyitható ajtó mögött az SD-memóriakártya és a két darab ceruzaelem vagy a tetszés szerint opcionálisan megvásárolható gyári lítium-ion akkumulátor. A memóriakártya eléréséhez a fedlapot kell eltolni, az akkumulátorok cseréje pedig a teljes ajtó felnyitásával végezhető el. A ház bal alsó sarkában került elhelyezésre a nagy sebességű USB és a tápcsatlakozó. Ez a két dugalj nem kapott semmiféle burkolatot, szabadon csatlakoztathatóak hozzájuk a szükséges kábelek. Ennek a megoldásnak megvan az az előnye, hogy közvetlenül, gyorsan hozzáférhetőek a csatlakozók, hátránya viszont, hogy a kosz, piszok könnyen eltömítheti ezeket.

Végignézve a GX8 burkolatát feltűnhet, hogy a gép nem hemzseg a kezelőszervektől, így meglehetősen egyszerű, rendezett képet mutat. Nincs zavaró gombáradat, amelyek között elveszne az azt használó, elhelyezésük ergonomikus és jól átgondolt rendszert képez. A billentyűk kissé kemények, ez azonban megakadályozza a véletlen benyomódásukat. A főtárcsa a gép tetejének közepén van, a fényképezési üzemmódokat, a lejátszást és alapvető beállításokat tehetünk meg vele, témamódba kapcsolva a beállító tárcsa használatával lehet kiválasztani a körülményeknek megfelelő automata módot. Természetesen az automata üzemmódok mellett választható manuális vezérlés is, melyet a főtárcsán a rekeszautomatika ponttal egy állásban található. A két beállítás között külön gombbal kell váltani, a záridő-automatika módról viszont le kell mondani, ez nem került beépítésre, aminek oka talán abban keresendő, hogy tapasztalat szerint a kreatív zóna elemei közül ez talán a legritkábban használt üzemmód.

A beépített vakun kívül a főtárcsa mellett található vakupapucsba illeszthető külső villanó alkalmazására is lehetőség van. Keresőként a manapság elég átlagosnak számító 1,8 collos LCD, valamint optikai kereső használható. A folyadékkristályos kijelző mérete mellett felbontása sem kiemelkedő, az átnézeti kereső viszont a GX8 talán legrosszabbul sikerült része. A rajta keresztül látható kép méreténél és minőségénél fogva nem teszi lehetővé a precíz komponálást. Egyszerűen túl apró és erősen torzított képet szolgáltat ehhez a feladathoz. Az LCD-n megjelenő menürendszer felépítése szinkronban van az egész gép egyszerűségével: könnyen áttekinthető és gyorsan működik. A felvételek során élő hisztogram megjelenítésére is mód van, ami a túl sötét vagy a kiugróan világos képrészletek megjelenésére hívja fel a figyelmet.

A 8 megapixeles fényképek minősége - a gép belső szoftveres utómunkája következtében - sajnálatos módon túl kontrasztosra sikeredik, ami bizonyos finom részletek eltűnésével is együtt jár. A beállítások között megtalálható egy lágyító üzemmód is, amire átváltva elég hatékonyan csökkenthető ennek a sokszor káros kontrasztkiemelésnek a hatása. A színek rögzítése pontos, a fehéregyensúly meghatározása jó, többnyire a kritikusnak számító mesterséges fényforrások esetében is. Képek és az átlagos minőségű videók rögzítésére a nem túl nagy, 26 megabájtos belső memória vagy nagyobb kapacitású SD memóriakártya használható. Ezekre a felvételek JPEG vagy a TIFF formátumban kerülnek tárolásra, nyers RAW formátumú fotókat a gép nem tud menteni.

Összegzés

A Ricoh Caplio GX8-as a végletek masinája. Ennek megfelelően létezik kevésbé veretes oldala az egyedi, minőségi megoldások mellett is. A gyors kioldás és képkészítés önmagában nagyon szép eredmény, de mivel akár 2 másodpercet is várni kell két kép rögzítése között, ez tompítja a gyors válaszidő és bekapcsolódás nyújtotta előnyöket. A CCD működéséből és a lencsék kialakításból fakadó hibák viszont nem kiugró mértékűek: mérsékelt lilás elszíneződés a magas kontrasztú éleknél és a sarkok sötétedése csak kismértékben tetten érhető. A Ricoh Capilo GX8 mindazoknak ajánlható, akik egyszerű kezelhetőségű, jó ergonómiájú gépet keresnek igényes megoldásokkal tarkítva, és a tesztünkben felsorolt hiányosságok nem játszanak majd komoly szerepet a digitális fényképezőgép használata során. A Ricoh GX8 ára jelenleg százezer forint körüli, viszont csak kevés boltban forgalmazzák hazánkban.