Panasonic LZ2: korrekt kis kompakt gép

Kipróbáltuk a Panasonic új LZ2-es digitális fényképezőjét: a kompakt típus nagyméretű kijelzővel, videorögzítési képességgel és jó ár-érték aránnyal bír, kezelése pedig egyszerű, így hobbifotósok számára jó választás lehet az új Lumix.

A ház sarkába épített vékonyka, körülbelül 4 méterig hatásos vaku első pillantásra nem túl bizalomgerjesztő, de a tény, hogy a lehető legtávolabb került az optikától, némi reményt adhat arra, hogy a szemek vöröses becsillanása néha talán elmarad.

Feltöltődése némi túlzással egy gyors kávészünetre is elegendő lehet, mivel a gépet működtető két ceruzaelem nem rendelkezik megfelelő tartalékokkal. Tesztjeink során egy exponálást követően a vaku feltöltése 6-7 másodpercet is igénybe vett, ami elég gyenge értéknek számít. A gyári csomagolásban megtalálható Oxyride típusú elemeket egyébként különösen kedveli az LZ2-es: ennek legékesebb bizonyítéka, hogy a menüben kiválasztva ezt az erőforrástípust, nagyon hatékonyan gazdálkodik a fényképező a rendelkezésre álló energiával, tesztjeink során mintegy 220 fotót tudtunk rögzíteni az új Lumixszal. A módválasztó tárcsát az Eco (E) állásba forgatva fokozni lehet a használati időt, mivel ekkor a kijelző háttérvilágításának erőssége csökken.

Az LZ2-es egy elég jó minőségű, közepes fényerejű, 6-szoros zoommal felvértezett DC Vario optikát kapott, ami az autófókusz-segédfény hiánya ellenére is gyorsan és pontosan találja meg a megfelelő fókuszt. Ez az élességállítás csak automatikusan történhet, manuális fókusz nem került beépítésre, de valószínűleg a kis Lumix célközönségének döntő többségének ez a funkció nem is hiányzik. A bekapcsolás után 2,5 másodpercnek kell eltelnie, mire a műanyag lencsevédő lamellák félreugranak, és használatba vehető a fényképező. Ám ez az érték nem is olyan rossz, tekintve hogy egy igen nagy zoomátfogású objektívet kell kicsomagolnia a mechanikának. Makrófelvétel készítésére minimálisan 5 centire kell lennie az optikának a témától ahhoz, hogy megfelelően éles kép készülhessen.