Magányos hős küzd a városért

Biztos sokan látták a Die Hard vagy a Halálos fegyver sorozatokat, melyek főszereplői épp olyan lezüllött zsaruk voltak, mint amilyen az Activision akcióprogramjának, a True Crime: Streets of LA-nek a főhőse, a még zombikkal is megküzdő Kang LAPD rendőrtiszt.

A játékban egy Los Angelesben dolgozó rendőrtisztet alakítunk, aki természetesen egymagában menti meg a nyugati part metropoliszát a triádoktól, az orosz maffiától, és a helyi gengszterektől. Hogy a dolog ne legyen ennyire egyszerű, a fejlesztők belekevertek néhány személyes elemet a karakter életéből: először is a rosszfiúk elrabolják a testvérét, akinek kiszabadítása az egyik végső cél, másfelől pedig folyamatosan derül fény a főhős apjának kilétére, akiről a játék elején csak annyit tudunk, hogy ős is a helyi rendőrség alkalmazottjaként szolgált.

Ismerkedjünk meg egy kicsit még közelebbről bajnokunkkal. A rendőrt Nick Kangnak hívják, mely névből egyből kiderül, hogy az ő szülei sem született indiánok. Kang tipikus képviselője a kilencvenes évek elején a mozikban feltűnt, Bruce Willis és Mel Gibson által megszemélyesített lezüllött zsarunak, aki mindenkit legyőz, egyszerre egy fél hadsereget is leüt, csak éppen felfüggesztését tölti, mert nem jön ki a főnökével, egyénileg hajtja végre az akciókat, és mindezek mellett alkoholista. Egy ilyen fickó a valóságban a pisztolyt sem tudná a kezébe venni, de hát ez kell a népnek...

A helyszín ezúttal nem Paradise City vagy valamilyen hasonló, kitalált város, hanem maga Los Angeles. A fejlesztők gondosan odafigyeltek, hogy a programban felbukkanó, mintegy kétszáznegyven négyzetmérföldes városrész pontos mása legyen az eredeti városnak - akik jártak már arrafelé, megtalálhatják a jellegzetes épületeket, tereket és utcákat. Ha nagyon ügyesen teljesítjük a feladatokat, akkor olyan karaktereket is "megnyithatunk", mint a korábbi Activision játékokban szerepelt Rikamaru, Pifall Harry, vagy a híres rapper, Snnop Doggy Dogg.

A True Crimenek háromféle befejezése lehet. Hogy melyikkel találkozunk a program végén, az attól függ, hogy jó, vagy rossz zsaruként minősít minket a program, vagyis milyen a reputációnk. A rossz zsaru ezúttal nem azt jelenti, hogy át kellene állnunk a bűnözők oldalára, hanem azt, hogy kíméletlen hatékonysággal teljesítjük feladatainkat. Ha például el kell fognunk egy gengsztert, akkor célszerűbb leütni, vagy lábon lőni, mint beleereszteni egy egész sorozatot. Akkor is rossz rendőrré válhatunk, ha az utcai harcok közben szemrebbenés nélkül lődözzük agyon, vagy gázoljuk el az utunkba kerülő civileket.

Az üldözendő bűnök közt akadnak a történet fonalát gombolyító esetek, de véletlenszerűen generált bűncselekményekkel is találkozhatunk. Legyen szó akármelyikről is, a legtöbb esetben számíthatunk tűzharcra, majd a menekülő gengszterek autóval történő üldözésére. Maguk a bűncselekmények igen változatosak, hisz a pénzmosástól a vesztegetési kísérleten át a drogcsempészetig mindennel találkozunk, de az esetek megoldása már nagyon egy kaptafára történik. Az egyik küldetésben még zombikkal is harcolunk, ami azért nem igazán illik egy realisztikus krimijátékba.

A lövöldözős jelenetekben megmaradt a konzolos verzióból átruccant automatikus célzás, de ennél sokkal hatékonyabbak lehetünk, ha saját magunk vesszük célba az ellenségek kobakját. A lövések pontosságát befolyásolják Kang képességei is, melyek szerencsére folyamatosan fejlődnek. A képességek a pontos célzás mellett olyan előnyöket biztosítanak, mint a fegyverek gyorsabb megtöltése, vagy a magunkkal cipelhető több lőszer. Fegyverből van bőven, de ezeket sem kapjuk meg a játék elején, egy részüket pedig csak az ellenségektől vehetjük el.

Ha nincs a kezünk ügyében semmilyen ágyú, akkor megragadhatunk egy csövet, baseball-ütőt, vagy végső esetben harcművészeti képességeinkre is támaszkodhatunk. Lesz bőven olyan jelenet, ahol csak a közelharc vezet eredményre; ennek végrehajtása nem bonyolult, elég néhány billentyűt ritmikusan nyomkodnunk, viszont vagy egy tényező, ami nagyban az ellenfelek malmára hajtja a vizet. Ez a tényező nem más, mit a kameranézet, mely egy tapodtat sem hajlandó mozdulni közelharc esetében. Ez igen kellemetlen, főleg azért, mert az ellenségeknek kedvelt szokása egy olyan pozícióból ütlegelni bennünket, mely egyszerűen nem látszik!

A játékot ugyebár eredetileg PlayStation 2-re tervezték, és ez meg is látszik rajta. Egyfelől kicsit sok az a három giga, melyet felpakol a HDD-re, másfelől a grafika sem az igazi. Csúnyának nem mondhatjuk, viszont a textúrák nem elég részletesek, és a karakterek mozgása is nagyon "konzolos". Szerencsére egy városban játunk, így nem tűnnek fel annyira a grafika hiányosságai, de kétségtelenül több időt kellett volna szánni az átirat csiszolására.

Az egyetlen igazán kimagasló eleme a játéknak a hanganyaga. Azért a PC-s változat itt is lemarad a konzolos mögött, de azért még így is megérdemli a jeles osztályzatot. A PS 2-es Tru Crime a tavalyi év legjobb soundtrackjének járó díjat zsebelte be, ami nem is csoda, hisz olyan előadók cenzúrázatlan nótái csendültek fel a programban, mint Snoop Dogg, Ice-T, MAusberg, Warren G, vagy éppen a Megadeath. A PC-s játékba nem fért be mind az ötven szám, de azért akad elég kőkemény rap és rockszám. A verekedések és fegyveres párbajok effektusai sem sokkal maradnak el egy akciófilm hangjaitól, csupán az autók motorjának dübörgése sikerült igen laposra.

Egyre gyakrabban konvertálják át a konzolos programokat PC-re, és nagyon ritka azon eset, mikor ez maradéktalanul sikerül. Ezek közé a True Crime: Streets of LA sem tartozik, mely játék ugyan jobban sikerült mondjuk a Colin McRae 3 átiratánál, de épp elég hibát tartalmaz, hogy ne alkosson maradandót a PC-s programok világában.

Rendszerkövetelmény:

Processzor	P3 800
RAM	128 Mbyte RAM
VGA	32 MB VRAM