Negyedik tévhit
A gyenge hangminőség negatívan befolyásolja a vállalatról kialakult képet
Sokakban él előítélet a VoIP-pal szemben, csupán azért, mert az internetes telefóniával való első találkozásuk olyan szolgáltatásokra korlátozódott, amelyek ingyenes telefonálási lehetőséget biztosítottak a weben keresztül - csak éppen csapnivaló minőségben. A nyilvános internethálózatok természetesen nem is igazán alkalmasak hangforgalomra: túl nagy a késleltetés, túl sok az adatcsomag-vesztés, túl gyenge a hangminőség. Ha viszont a VoIP-forgalmat belső intraneten vagy felügyelt hálózatokon keresztül bonyolítjuk, a szolgáltatás minősége többféle eszközzel is garantálható.
Ötödik tévhit
Az IP alapú contact center funkciói elmaradnak a hagyományosétól
Ez egy olyan tévhit, amiben azért van némi igazság. Az egyes gyártók termékválasztéka nagymértékben különbözhet egymástól, és még egy gyártó termékein belül is lehet csak az alapfunkciókra korlátozódó, illetve a teljes alközponti funkcionalitást kínáló rendszereket találni. Vásárlás előtt mindenesetre érdemes megbizonyosodni arról, hogy az IP alapú contact center rendelkezik-e mindazzal a funkcionalitással, amelyre a vállalatnál szükség lehet.
Alapvető követelmény, hogy megbízhatóságban, méretezhetőségben és hangminőségben a hagyományos megoldásokkal összemérhető jellemzőket mutasson fel; ezeken felül viszont elvárhatók az olyan képességek is, mint a fejlett híváskezelés, a valós idejű jelentések vagy az integráció a külső alkalmazásokkal.
Hatodik tévhit
Az adathálózat megnyitása az ügyfélkapcsolatok előtt biztonsági kockázatot jelent
A mai vállalat érdekes biztonsági paradoxonnal kénytelen szembenézni. Ugyanaz a nyitottság és mindenre kiterjedő jelleg, amelyek oly hasznos üzleti eszközzé teszi az IP-hálózatokat és az internetet, egyúttal veszélyforrást is jelentenek. Az internetet és alapvető protokollját nem az információ megvédésére, hanem megosztására hozták létre. Azok a portálok és rendszerek, amelyek lehetővé teszik a mobil munkatársak, az ügyfelek és az üzleti felhasználók belépését a védett belső hálózatba, potenciálisan megnyitják a kaput a számítógépes kalózok előtt is.
A jó hír az, hogy már vannak olyan átfogó biztonsági megoldások, amelyek abban az esetben is lehetővé teszik a vállalat minden részének védelmét, ha a belső hálózatot megnyitják a külső ügyfélkapcsolati forgalom előtt. E védelmi eszközök között vannak a virtuális magánhálózatok, a titkosítás, a felhasználóazonosítás, a tűzfalak, a behatolásdetektálás, a tevékenység naplózása. Ezeket a technológiákat alkalmazva a vállalatok biztonsággal és biztonságban használhatják az IP-hálózatokat és az internetet olyan forgalom továbbítására, amely ismeretlen külső eszközökről ered.
Hetedik tévhit
A kialakulatlan szabványok együttműködési gondokat fognak okozni
Ma két meghatározó szabvány van a VoIP-kommunikációban: a H.323 és a SIP (Session Initiation Protocol). A H. 323-at eredetileg az IPalapú videokonferenciázásra fejlesztették ki, és később adaptálták a VoIP-hoz; ezt talán kicsit nehezebb implementálni. Összetettségéhez hozzájárul az is, hogy elég lazán van megfogalmazva ahhoz, hogy a gyártók saját szájuk íze szerint alkalmazhassák előírásait. A SIP abból a meggondolásból született, hogy kellene egy olyan, kevésbé bonyolult szabvány, amelyik több résztvevős hívások és IP-telefonhívások vagy az interneten terjesztett multimédia számára is biztosítja a hívásvezérlést.
Mindkét protokoll támogatja azokat a funkciókat, amelyekre a felhasználóknak szüksége lehet, és mindkettőnek megvannak a maga előnyei. Míg a SIP egyszerűbb és talán jobban méretezhető, a H.323 jobb minőségbiztosítási lehetőségeket kínál.
Akiknek a maximális rendelkezésre állás és együttműködés számít, valószínűleg a H.323 mellett teszik le a voksukat. Ha az internetes alkalmazások egyszerű kifejlesztése a fontosabb szempont, érdemesebb a SIP-et választani.