Három megapixel dióhéjban

A Konica Minolta idén tovább vitte ultrakompakt digitális fényképezőinek termékvonalát, ennek megfelelően mi is folytatjuk a népszerű apróságok tesztelését. A társaság Dimage Xg jelű új gépét vettük górcső alá.

A kamerára tekintve az első, ami feltűnik, a krómozott berakásba gravírozott Konica Minolta felirat és az embléma, hiszen nem sok ilyen fényképezőgépet láthattunk eddig. A Dimage Xg - mint a legtöbb ultrakompakt - elegáns, sikkes külsőt kapott. Az X20 kicsit játékos formatervéhez képest visszafogottabb az új modell, kevesebb az ívelt elem, inkább a szögletesesség dominál. A kezelőszervek száma is gyarapodott, ami valamivel egyszerűbb és gyorsabb kezelést ígér. A másik szembeötlő különbség, hogy az Xg-n ismét találunk optikai keresőt, aminek használhatóságát a mérete igencsak kérdésessé teszi. Mivel egy viszonylag olcsó kamerával állunk szemben, nem meglepő, hogy nem fém burkolatot kapott, de így is masszív felépítésű, a felhasznált anyagok és az összeszerelés minősége is jónak tűnik.


A gép kezelőszervei

A fő kezelőszervek: nemes egyszerűság

Az előlap szinte teljesen üres: a jobb felső sarokban található optika mellett találjuk a keresőt és a vakut. Az objektív elhelyezkedésének köszönhetően a bal kezünkre figyelni kell, hiszen könnyű letakarni az apró frontlencsét. A gép hátulján találjuk a kezelőszervek nagy részét. Az LCD kijelző középre került így kicsit könnyebben megfogható a kamera. A bal felső sarokban találjuk az optikai kereső apró betekintő nyílását, ami mellé egy led került, mely a vaku, az élességállítás, a videofelvétel, illetve a fájlműveletek állapotát jelzi. A kereső mellé került az üzemmódok (tematikus programok, automata felvétel, lejátszás, videó- és hangrögzítés) között váltó négyállású kapcsoló, illetve az iránygombok. A kijelző alatt négy kicsi gomb található, melyek a menü elérésére, a képek megtekintésére és törlésére, a kijelzős ki-bekapcsolására és a vakumódok közötti váltásra szolgálnak.

A kamera tetején találjuk az elsütő gombot és a főkapcsolót, mely méretének köszönhetően kissé nehézkesen használható. A gép bal oldala teljesen üres, míg a jobb oldalon találjuk az USB-kábel csatlakozóját. A krómszínű berakás alá került a kártyafoglalat és az akkumulátor is ide dugható be. A fedél kialakítása nem sikerült a legjobban, ugyanis ha memóriakártyát ki akarjuk húzni, az megakad a fedélben.


Jól ismert menürendszer

Memórikártya és akkumulátor

A menük a szokásos, Minolta kamerákban megismert felépítést követik, így elég jól és könnyedén használhatók. A felvételek készítésekor a menüben beállítható a képméret és képminőség, a fehéregyensúly, az érzékenység. Itt kapcsolhatjuk be a sorozatfelvételt és az önkioldót, a zajcsökkentést, a dátumozást, valamint innen állítható az expozíció korrekció is. A kezelést egyszerűsíti, hogy az iránygombokhoz egy paraméter állítását hozzárendelhetjük.

A lejátszás üzemmódban elérhető menüből a felvételek törölhetők egyenként vagy csoportosan, illetve itt állítható a be a képek írásvédettsége is. A képekhez nyomtatási beállításokat rendelhetünk (sorszám, példányszám), valamint átméretezhetjük őket. A szokásos "diavetítés" funkció is elérhető. Minden üzemmódból elérhető az alapbeállítások (dátum, idő, nyelv stb.) elvégzésére szolgáló "Setup" menü.

A kezelés használhatóbb és gyorsabb lett, mint az eddigi X modellekben, így inkább a kezdők számára ideális, ami igazából nem is baj, hiszen ez a gép nekik készül.