Processzorok 64 biten: megkettőzött lendület

Vágólapra másolva!
Az AMD Athlon 64 (FX) és az Apple/IBM G5 processzorok megjelenése gyártóik  szerint egy új technológiai korszak kezdetét jelzi. A kérdés csupán az, hogy ez tudatosult-e már az iparág berkeiben és a végső döntést meghozó felhasználókban.
Vágólapra másolva!
AMD Athlon 64 FX

Az AMD 64 bites processzora tehát kiélezett versenyhelyzetbe csöppent. Az Athlon 64 (FX) azonban technológiai szempontból nem okozott csalódást: jelenleg a K8 (egész pontosan annak Athlon 64 FX-51 jelű változata) a legnagyobb teljesítményű x86-os CPU. (Mindez a 3,2 GHz-es, 800 MHz-es rendszerbusszal és megnövelt méretű, 1 megabájtos másodszintű gyorsítótárral ellátott Intel Pentium 4 EE megjelenése ellenére is igaz.)

Az új jövevény meglepően jól szerepelt a méltó vetélytárssal, a G5-tel szemben is: Steve Jobson kívül valószínűleg immár senki sem hiszi, hogy az ezzel a processzorral felszerelt PowerMac-ek lennének "a világ leggyorsabb személyi számítógépei". (Miként az a hirdetéseikben szerepel.) A különböző független tesztek tanúbizonysága szerint a G5 teljesítménye jelentősen elmarad az Athlon 64 (FX) processzorokétól. Sőt, számos területen még a 32 bites vetélytársak gyalogjai (Athlon XP, Pentium 4) is könnyedén mattot adnak az Apple királyának.

Jelenleg mindössze egyetlen olyan alkalmazási terület van, ahol a G5 legalábbis versenyképes a korszerű x86-os processzorokkal szemben, ez pedig az Apple hagyományos erőssége, a képfeldolgozás (azon belül is elsősorban a Photoshop). Ez azonban, mindannyian tudjuk, csak mintegy 3 százalékos világpiaci részesedés megszerzésére elegendő.


32+64 vs. 64-32

Az AMD új felsőkategóriás chipje, ha lehet, még az előbbinél is barátságtalanabb környezetbe érkezett. Egy elterjedt tévhitet is cáfolandó mindjárt az elején le kell szögeznünk, hogy 64 bites szerverlapkaként az Opteronnak esélye sincs az Itanium legfrissebb inkarnációjával (Madison) szemben: az IA-64 előnye főleg a lebegőpontos műveletek terén tekintélyes. A 32 bites környezetben azonban már korántsem annyira reménytelen a K8 helyzete, itt "csupán" a Xeon túlsúlyával és az AMD CPU-k vállalati körökben kisebb népszerűségével kell számolni. A realitásokat tiszteletben tartó AMD ennek megfelelően 32 és 64 bites processzorként hirdeti új fejlesztését, mintegy azt sugallva a potenciális felhasználóknak, hogy a 32 bites környezetekbe történő beruházások védelmét helyezi az előtérbe. Ez azonban megfelelő alapot szolgáltathat a jövőbeni, 64 bitre történő átálláshoz is. Ezzel rávilágít az Intel termékstruktúrájának ama hiányosságára is, hogy az IA-32 és IA-64 processzorarchitektúrák között nincs semmiféle folytonosság.


Elhalasztva: igen, törölve: nem

Mindezek ellenére az új 64 bites processzorok elé tornyosuló legnagyobb akadályt mégsem a konkurencia, hanem más gyártók egyelőre csak csekély támogatása jelenti. Míg a hardverplatformok jövője az Apple-IBM együttműködésnek, illetve az AMD mögé felsorakozó számtalan chipset-, alaplap- és PC-gyártónak (HP, nVidia, VIA, stb.) köszönhetően többé-kevésbé biztosnak látszik, addig a 64 bitre optimalizált szoftverek terén meglehetősen siralmas a helyzet, mind az Athlon 64 (FX), mind a G5 szempontjából.

Az Intel Itanium 2-es lapkája



Amíg nem változik meg gyökeresen a piac, addig bizony marad az a néhány, inkább kuriózumnak számító operációs rendszer és applikáció, amely valódi előnyt tud kovácsolni a 64 bites architektúrák fejlettebb képességeiből (a MacOS X és PhotoShop a G5 PowerMac-eken, illetve a 64 bites Linux az Athlon 64-alapú rendszereken). Hogy a felhasználóknak egyelőre nem sürgető a 32 bites architektúra leváltása, azt az is jelzi, hogy a Microsoft nemrégiben 2004 második felére halasztotta az Athlon 64 (FX) új lehetőségeit támogató operációs rendszerének megjelenését.

A 64 bites forradalom persze mindezek ellenére előbb vagy utóbb, de mindenképp bekövetkezik majd.