Teszt: a Canon belépőszintű digifényképezője

Ezúttal a Canon alacsonyabb igényeket kielégítő, így olcsóbb termékvonalának legújabb tagját, a 3,2 megapixeles érzékelővel szerelt az A70-est próbáltuk ki. Az új modell az automata funkciókon kívül kategóriájához képest széles körű manuális beállítási lehetőségeket is kínál. 

Az A70-es külsőre nem sok változott az eddigi Powershot A modellekhez képest. A kamera még nem sorolható az ultrakompakt gépek közé. Kicsi, ám ingzsebben még nem hordható, viszont egy kabátzsebben, táskában tökéletesen elfér. A géphez szerencsére mellékelnek egy csuklószíjat, amit érdemes használni a balesetek elkerülése végett. A borítás a kategóriának megfelelően tisztán műanyag, melynek minőségén szintén érezhető, hogy egy alsó középkategóriás modellről van szó, de a kidolgozás, az illesztés sem éri el az S sorozatnál tapasztaltakat. Az objektív a már megszokott módon bekapcsolás után bújik elő a vázból, kikapcsolt állapotban egy lemez védi a kosztól és karcolásoktól. A gép két színű ezüst- szürke burkolatot kapott. A sötétszürke markolat kissé bumfordi az S50 eleganciája mellett, viszont sokkal biztosabb fogást nyújt.

Az előlapon az objektíven túl a keresőt, a vakut, a mikrofont és az AF segédfény lámpáját találjuk, valamint egy gombot is, mellyel az objektívet övező gyűrű oldható ki. Ennek a helyére csavarhatjuk az opcionálisan megvásárolható konverter lencséket (tele, nagylátó, makró). A jobb oldalon a kissé furán hátranyíló fedél alatt találjuk a memóriakártya foglalatát és a csuklópánt rögzítésére szolgáló "gyűrűt". A bal oldalon rugalmas, lágy műanyag fedél alatt helyezték el az USV és A/V csatlakozókat és az adaptert is itt lehet bekötni. Továbbá itt helyezhető be a kamera belső memóriájának energiát nyújtó elem is.

A gép tetején találjuk a főkapcsolót melyet gondosan a vázba süllyesztettek a véletlen bekapcsolások elkerülése végett, így aztán nem is mindig olyan könnyű bekapcsolni. Mellette találjuk a programtárcsát, mellyel a felvételi üzemmódot választhatjuk ki. A markolat tetejére került az exponáló gomb és a zoomot vezérlő tolóka, valamint a kamera hangszórója.

A legtöbb vezérlőelem a hátlapon található az LCD kijelző körül. Felül találjuk a keresőt valamint két állapotjelző LED-et. Az LCD alatt négy gomb helyezkedik el, az elsővel a felvételi beállításokhoz jutunk (FUNC), a következővel a menübe léphetünk be (MENU), a harmadikkal a kijelzőt kapcsolhatjuk ki-be (DISPLAY) míg az utolsóval a különféle beállításokat fogadhatjuk el (SET). A kijelzőtől jobbra találjuk a négy irány gombot, mellyel a menükben lépkedhetünk, illetve a képeket mozgathatjuk megtekintés módba, valamint a vakumódok és a makrózás is itt állítható. Ezek fölé került a felvételi és visszajátszási üzemmódok közt váltó kapcsoló.
Fontos megemlíteni, hogy a gombok picik és elég kemények, közel sem műkődnek olyan könnyedén, mint a Canon drágább gépeiben. Az elrendezés jó, könnyen átlátható, megtanulható. A felvételi beállítások (expozíció korrekció, vaku erősség, fehéregyensúly, érzékenység, színeffektek, fénymérés, felbontás, sorozatfelvétel, önkioldó) a FUNC gomb alatti menüből nagyon gyorsan és könnyedén elvégezhetők.

A felvételi és lejátszási módhoz külön-külön menü tartozik, de az általános beállítási lehetőségek és a "testreszabás" mindkét üzemmódban elérhető.