Történelmi tabló - Notebookok tegnap és ma

A hordozható számítógépek hézagos tudású, hajókoffernyi monstrumokból mára áramvonalas, pehelykönnyű szupergépekké váltak, amelyek szinte minden tekintetben felveszik a versenyt az asztali rendszerekkel. Írásunkban végigkövetjük a notebookok fejlődését, és a jelenükről is ejtünk néhány szót.

Miniatűr pénznyelők

Ultrahordozható: IBM Thinkpad X, 2002

Az utazóknak szánt legkisebb, legkönnyebb noteszeket mininoteszeknek vagy - tükörfordítással - "ultrahordozható" rendszereknek is hívják. A mininoteszek általában könnyebbek 2,5 kilónál, és nem érik el a normál noteszek A/4-es méretét. Billentyűzetük zsúfolt, képernyőjük kicsi, néha nehezen olvasható, akkumulátoruk hamar lemerül, mivel a telepélettartam méretfüggő. A kicsiny burkolatba zárt nagy teljesítményű processzorok hajlamosak a túlmelegedésre, úgyhogy részint a hőtermelés, részint a méret csökkentése érdekében a hajlékonylemezes és az optikai meghajtók gyakran külső egységben kapnak helyet. Paradox módon ezek a képességeiket tekintve leggyengébb noteszek vetik fel a legtöbb tervezési problémát, emiatt áruk tudásukhoz képest meghökkentően magas. Egy minőségi mininotesz, egy gigahertzes mobil PIII-as processzorral, 128 megabájt RAM-mal, húsz gigabájtos merevlemezzel, külső DVD-ROM-mal, 12,1 collos XGA felbontású TFT megjelenítővel és nagy szilárdságú magnéziumötvözet burkolattal 700-800 ezer forintot is kóstálhat.

Aki nem hajlandó ennyit fizetni az "ultrahordozhatóságért", vagy a hardvert illetően nem akar ennyi kompromisszumot kötni, az ugyanennyi pénzért olyan noteszt is találhat magának, amelyet kényelmesebb használni, jobbak a specifikációi, hosszabb ideig működik akkumulátorról - csak épp egy kicsit nehezebb. Ezek a köztes modellek megkímélnek a miniatűr billentyűzettel és képernyővel való kínlódástól, bár lehet, hogy egyik-másik meghajtót működés közbeni cserével kell majd az egységre csatlakoztatnunk, mert minden azért mégsem fér el egy ilyen kis testben. A meghajtórekeszek gyakran egy alsó részben kapnak helyet, amely egyszersmind dokkolóállomásként is szolgál.

Mindentudó modellek

A szabványos méretű noteszeket három nagyobb csoportra szokás osztani. A kategória legalján a Celeron processzoros költségkímélő modellek, csúcsán pedig a Mobil Pentium 4-es processzorral ellátott, hardverrel telizsúfolt utcai harcosok találhatók.

Ma a belépő szintű modellek tipikusan 800-933 megahertzes Celeron processzort, 64 megabájt RAM-ot, tíz gigabájtos merevlemezt, DVD-ROM helyett inkább CD-ROM-meghajtót, és 12,1 collos XGA (vagyis 1024x768 képpontos) felbontású TFT képernyőt tartalmaznak. A processzor általában flipchip: alapvetően tehát egy asztali CPU, nem pedig kisfeszültségű mobil változat. Ennek a megoldásnak az a hátránya, hogy nagyobb terhet ró az akkumulátorra, és munka közben ventilátoros hűtést igényel, ami zajos, és ugyancsak megterheli a telepet. És mi az előnye? Az, hogy átlagpénztárcával is megfizethetővé teszi a noteszt: akinek némi szövegszerkesztésen, internetezésen és alapszintű irodai munkákon kívül nincs másra szüksége, jól jár ezekkel a modellekkel, amelyek ára nagyjából 250-300 ezer forint körül mozog.

Ha kicsivel többet - mondjuk 400-500 ezer forintot - is hajlandóak vagyunk megspendírozni a noteszre, gyorsabb processzort, például egy gigahertzes Mobil PIII-ast, 1,1 gigahertzes AMD Mobil Athlont vagy 1,2 gigahertzes Celeront is kaphatunk a pénzünkért. Alapkiépítésben ezek a komolyabb modellek már 128 megabájt RAM-ot tartalmaznak, de ha igazán simán akarjuk a Windows XP-t futtatni, érdemesebb inkább 256 megabájt RAM-ot venni. Tárterületben nem fogunk hiányt szenvedni, mert ezek az egységek már 20-30 gigabájtos merevlemezzel kerülnek forgalomba. Ezeknek a szabványos méretű noteszeknek a képernyőátmérője 14,1 collig is felmehet, és bár a felbontás 1024x768 képpontos marad, így is minden nagyobb, jobban olvasható a képernyőn. Ezért a pénzért már általában DVD-ROM-meghajtó dukál, de nem kizárt a CD-RW-meghajtó sem.

Utazás fénysebességgel

A következő ártartomány az 500 és 800 ezer forint közötti sáv. Ez már keményen a középkategória. A specifikációk itt széles határok között mozognak, de legalább egy gigahertzes Mobil PIII-as processzort, 256 megabájt RAM-ot, harminc gigabájtos merevlemezes meghajtót, DVD-ROM-ot vagy CD-RW-t (esetleg a kettő kombinációját), valamint 15 collos, SVGA (1280x1024 képpontos) felbontású képernyőt várhatunk el a pénzünkért.

Compaq Evo Mobile Workstation, 2002

Ha ennél is többet, akár egymilliót is hajlandók vagyunk költeni a gépre, akkor belépünk a legfelső sávba, ahol már valóban káprázatos dolgokat látni. Egy ilyen luxusgép nem adja alább a legújabb, leggyorsabb mobil PIII-M, P4-M vagy Mobil Athlon 4-es processzornál; merevlemeze minimum negyven gigabájtos, RAM-ja 256 megabájt, és hardveres eszköztárát CD-RW, vagy kombinált DVD/CD-RW meghajtó teszi teljessé. És ami még benne van a csomagban: nagy teljesítményű 3D-s grafikus kártya (NVIDIA GeForce4 GO, ATI Radeon Mobility), 15-16 collos nagy felbontású TFT képernyő és vezeték nélküli LAN. Ügyeljünk arra, hogy ezért az árért tisztességes méretű dedikált grafikus memóriát kapjunk (32 megabájtot, esetleg 64 megabájtot), mert így prezentációink miatt sem kell szégyenkezünk, és utazás közben 3D-s játékokkal múlathatjuk az időt. A pénzünkért elvárhatjuk az integrált sztereó hangszórókat is, amelyekkel tovább emelhetjük bemutatóink fényét, és amelyeknek DVD filmek lejátszásakor, számítógépes játékok közben vagy egyszerű zenehallgatásnál is jó hasznát vehetjük.

Hasznos apróságok

Ha kiválasztottuk a noteszt, jöhetnek a kiegészítők, amelyekkel kellemesebbé tehetjük a gép használatát. Egy asztali egér és egy külső billentyűzet ergonómiai szempontból mindenképp kifizetődő beruházás, ráadásul nem is kerül sokba.

A modern noteszgépeket általában XGA felbontású TFT képernyővel szerelik fel, nincs szükség tehát terjedelmes külső monitorra. Ha nagy képernyőt szeretnénk, olyan noteszt vegyünk, amelyikhez ilyen jár. Sokat utazó felhasználóknak szükségük lesz egy tartalék akkumulátorra is. De alternatív lehetőségként érdemes megkérdezni a notebook forgalmazóját, hogy nem árul-e a géphez autóban vagy repülőgépen használható adaptert.

Ki gyártja a noteszeket?

A sokfajta márkanév azt a benyomást kelti a vásárlóban, hogy a piacon gyártók tömege verseng a kegyeiért. Pedig a gyártók száma a valóságban jóval kisebb, mint gondolnánk.

Az olyan nagy nevek, mint az Acer, az Apple, az IBM és a Toshiba többnyire maguk gyártják ugyan hordozható modelljeiket, de a többség inkább tajvani vagy kínai ODM-ekre (Original Design Manufacturer; eredetikonstrukció-gyártó) bízza ezt a munkát. Az ODM-ek leszállítják a notesz vázát a megrendelőknek, az OEM-eknek (Original Equipment Manufacturer; eredetiberendezés-gyártó), amelyek saját gyártású elemekkel már nem is igazán gazdagítják a terméket, noha az ő nevük ékeskedik a dobozon. Általában nem csinálnak mást, hogy helyére illesztik a processzort, a memóriát és a merevlemezt: e három összetevő variálásával sokfajta modellt tudnak kialakítani.

Az ODM-ek és OEM-ek közti üzleti kapcsolatok időről időre változnak, de a Compaq például az Arimától és az Invectectől vásárol összeállításokat, a Dell pedig a Quanta és a Compal szolgáltatásait veszi igénybe. A Compal egyébként a HP-nek is gyárt noteszeket. Mondanunk sem kell azonban, hogy a legnagyobb márkák nem verik nagydobra "gyártástechnológiájuknak" ezt a fura sajátosságát.