Vizi: Felértékelődött a szürkeállomány

A Magyar Tudományos Akadémia elnöke szerint a XXI. században a nemzetek rangsorát nagymértékben a szellemi tőke fogja meghatározni. A tudás, a tudomány jelen és jövőbeli szerepéről Vizi E. Szilveszter A tudásalapú társadalom kihívásai című konferencián beszélt.

A jövőt illetően fontos, hogy vajon mennyi jut a nemzeti jövedelemből kutatás-fejlesztésre. 1990-től kezdve zuhan lefelé a K+F ráfordítás részaránya. 1996-ban már csak a GDP 0,67 százaléka. 1999-től kezdve emelkedik, és remélhetőleg 2002-ben 1,1 százalék felett lesz. 2001-ben 140,6 MFt-ot költöttünk K+F-re. Az alapkutatás aránya ebből 32% volt.

Ma már mindenki tudja, hogy a XXI. század világában az intuíció és az újdonság jellege fogja eldönteni, hogy egy áru eladható-e vagy nem. Eredeti ötletekre, eredeti felfedezésekre van szükség, amelyeket csak az alkotó értelmiség tud produkálni. Tehát nem mindegy az, hogy a nemzeti jövedelemből mennyit költünk tudományra. Kérdés: vajon Magyarország hogyan részesedik a világ tudományos termeléséből. Magyarország a világ jövedelmének 0,16 százalékát termeli meg. Ugyanakkor a tudományos publikációk számát illetően ez az arány 0,5%. (1999). Miért fontos ez az adat? Azért, mert a tudományra költött pénz rendkívül fontos szerepet játszik abban, hogy milyen a tudomány eredményessége. Persze nem véletlen, hogy magyarok főleg elméleti fizikában, idegtudományban, matematikában voltak kimagaslóak, ezen területek kevésbé voltak költségigényesek. Ma már ez se igaz. De ha az idézettséget nézem, tehát azt, hogy a világ hogyan használja fel a magyar tudomány eredményét, akkor kiderül, hogy ez is lényegesen magasabb, mint ami a világ által megtermelt jövedelemből való részesedésünk alapján vagy akár a lakosságuk számarányából következne.

Ez azt jelenti, hogy a magyar tudomány ma is lényegesen eredményesebb, mint a magyar gazdaság. Tehát a magyar szürkeállomány, a magyar szellemi tőke igenis nagyon fontos szerepet játszhat az ország jövője szempontjából. Bár a kutató-fejlesztő helyek száma növekedett, a K+F-ben részt vevők száma 29 397-ről 2001-re 22 930-ra csökkent. Ha azt nézzük meg, hogy vajon Magyarországon ma tízezer lakosra, hány kutató-fejlesztő jut, akkor itt az utolsó helyek egyikén állunk. Hiszen nálunk csak 11, Míg Finnországban 41, Svédországban pedig közel 90 kutató-fejlesztő jut ezer lakosra. Vagy, ha 1000 munkavállalóra számítom, akkor Finnországban 10.6, az EU-ban 5,3, míg Magyarországon csak 3,7 kutató jut.

Az egyes régiókra vetítve is elszomorító a helyzet: Budapesten 12 947 kutató volt 1999-ben, Tolna megyében 10 (!), Komárom megyében 99 (!). Hogy nincs korreláció az egy főre jutó GDP EU-átlag százaléka és a kutatók száma között - ez azt jelenti, hogy a magyar gazdaság termékei alig használják a magyar innovatív szürkeállományt. Ha a népességet alapul véve számítom, akkor ma Magyarországon az EU-átlag 1/10-e jut K + F-re! A magyar tudósok, egy finn felmérés alapján a leghatékonyabbak 1 millió USD-ből 107 tudományos dolgozatot publikálnak. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a magyar tudomány aránylag nagyon-nagyon szerény körülmények, anyagi ellátottság mellett is messze erején felül teljesít ma is, és többé-kevésbé lépést tud tartani a világ haladásával.

Teljesen elfogadhatatlan, hogy a magyar ipar milyen keveset költ K+F-re. Nálunk a költségvetés sokkal többet költ K+F-re, mint az ipar. Az EU-országokban ennek éppen az ellenkezője érvényesül! Még szomorúbb a helyzet, ha azt nézem, hogy a magyar ipar termelésének hány százalékát költi K+F-re, 0,32%-át. Svédország 3,98%-át, EU átlag 1,42%.

Kutatás-fejlesztés és az Európai Unió

Tudományban Magyarország már teljes jogú tagja az EU-nak. A tudomány- és technológiapolitika az Európai Unióban fontos szerepet fog játszani. Az Európai Unió az európai kutatási térség (ERA)-ben jelentős fejlesztést akar megvalósítani. Az 5. keretprogramban (1998-2002), amelynek keretében 15 milliárd eurót osztottak szét, a magyarok jól szerepeltek. Többet nyertek vissza, mint amit az állam befizetett.

1999-2001
Befizetett 31,6 m EUR
Magyar pályázatok visszanyertek 47,9 m EUR

Philippe Busquin kutatásügyi főbiztos szerint az EU alapvető változásokat akar az új 6. keretprogram megvalósításánál. Alapelve, hogy célirányosságra, partnerségre és megnövelt hatékonyságra kell az erőket összpontosítani.

Célul tűzte ki

· a nemzeti kutatási programok szorosabb integrálását, a tagállamok nemzeti programjainak megnyitását más tagállamok kutatói előtt, EU-támogatás nyújtását az európai dimenziójú nemzeti programok megvalósításához.
· a tagállami kiválósági központok európai hálózatának megteremtését és finanszírozását,
· nagyméretű, célirányos kutatási projektek támogatását,
· az európai kutatási infrastruktúra megerősítését,
· a regionális és nemzeti kutatási tevékenység, valamint az innováció fokozott támogatását, a kis- és középvállalatok, az induló vállalkozások innovációs tevékenységének segítését,
· a kutatók mobilitásának javítását,
· a tudomány szociális és társadalmi oldalának erősítését.

A tematikus kutatási programok támogatására három új eszköz bevezetését javasolta az Európai Bizottság:

· a kiválósági központok hálózatainak támogatása,
· "integrált projektek" indítása, (nagyobb kockázatú, több millió vagy több 10 millió € költségvetésű kutatási projektek erős ipari, egyetemi és kutatóintézeti részvétellel, maximum 50%-os EU-finanszírozás mellett),
· több tagállam által megvalósítandó kutatási projektek költségvetésének maximum 50%-os támogatása az Alapszerződésnek eddig a gyakorlatban nem alkalmazott 169. cikke alapján.

Összefoglalás

Kevés büszkének lenni a múltunkra, tenni is kell. Jelentősnek tartom, hogy a Nemzeti Kutatási Fejlesztési Program és az OTKA is szakít azzal a múltat jellemző megszégyenítő gyakorlattal, amelyben - úgymond - "demokratikusan", azaz egyenlően osztották szét a keveset. Ez nem demokratizmus volt, csak a demokratizmus hamis érzete. A tudomány, az elit, meritokratikus. A tudományban a legjobbaknak, a legértékesebbeknek kell a legtöbbet kapniuk, és a gyengébbeknek kevesebbet. A tudomány a világ, a gazdaság mozgató ereje. Ez a XXI. század üzenete. Norman Macrea, a The Economist volt főszerkesztője írta: "A század elején Budapest volt Európa leggyorsabban fejlődő metropolisa. Ez a város tudósok, művészek és leendő milliomosok olyan seregét produkálta, amely csak Itália reneszánsz városállamaihoz fogható." 1999 szeptemberében viszont azt írta a Science, az egyik legelőkelőbb tudományos lap, hogy "If your main association with Hungary are goulasch and rhapsodies, it’s time for an update." Igen, itt az idő, hogy Magyarország arculatát ne a gulyás és a rapszódiák befolyásolják döntően, természetesen ez is jellemzőnk, nem is kell szégyellnünk, hanem sokkal inkább tudományunkra, zenei életünkre, kultúránkra, művészetünkre kell büszkének lennünk, arra, ami minket leginkább jellemez. Mi ezekkel tudunk hozzájárulni a világ kultúrájához.

A múltat pozitívan ítéljük meg, büszkék is lehetünk rá, de vajon képes lesz-e a magyar tudomány, hogy megismételje dicső múltját. Ez most a legfontosabb kérdés. Ehhez kell a kutatók-fejlesztők és a kormányzati oldal összefogása, hogy amikor a XXI. században az Európai Unió egy tudásalapú Európát épít, akkor mi magyarok, egy szellemi tőkében gazdag nemzetként legyünk az Unió tagjai. Ez csak akkor lehetséges, ha elhal bennünk a "civódó magyar", ami nemegyszer gátolta már a fejlődésünket. Bolyai Jánosnak van igaza, amikor azt mondta: "...emelkedjünk fel lehúzó gondjaink közül, nyújtsuk egymásnak jobbunkat, fogjunk össze, hogy egyszerre gazdagítsuk a magyarságot és az emberiséget, hogy kreatív együttműködéssel teremtsünk világraszóló alkotásokat".