Amit a szkennerekről tudni kell

A lapolvasók nélkülözhetetlen kellékei az irodai és otthoni számítógépes rendszereknek, segítségükkel áthidalhatjuk a papír alapú és a digitális kultúra közötti szakadékot. Cikkünk eligazít a technikai paraméterek között, és irányelveket ad a vásárláshoz.

Optikai és interpolált felbontás

A szkennerek legtöbbet használt paramétere a felbontás, amelyből kétfélét szoktak megadni a gyártók. Az optikai vagy más néven fizikai felbontás a szkenner által érzékelt képpontok (pixelek) négyzethüvelykenkénti számát mutatja. Minél magasabb ez az érték, annál finomabb részleteket képes visszaadni az eszköz. Lényegesen különbözik ettől az úgynevezett interpolált felbontás, amely matematikai módszerek segítségével a meglévő képpontok között további pontok értékét számítja ki. Ez a kép információtartalmát ténylegesen nem növeli, emiatt gyakorlati értéke csekély.

Színmélység

A színmélység azt mutatja meg, hogy hány bit ír le a képen egy-egy pixelt. Minél magasabb ez a szám, annál több fajta színárnyalatot képes megkülönböztetni a szkenner. A forgalomban lévő lapolvasók általában 24 bites színmélységet tudnak, ami annyit jelent, hogy színes képek szkennelésekor színcsatornánként (ezekből három van: vörös, zöld és kék) nyolc bit reprezentál egy-egy pixelt. Azaz mindhárom színcsatornának 256 árnyalata lehet - így (256x256x256) jön ki a 16,7 millió színárnyalat. Ma már léteznek lapolvasók, amelyek csatornánként 14 vagy 16 bitet is tudnak; ez összességében 42-48 bites színmélységet jelent. Ez azonban nem eredményez automatikusan jobb minőségű képeket. Egyes gyártók szoftverekkel "fokozzák" mesterségesen a színek pontosságát, és még a valódi, hardveres technikák bitmélységjavító technikáival is megesik, hogy a gyártók a gyenge szkennelési mechanizmus képi "szemetének" elleplezésére használják a pluszbiteket.

Amennyiben 24 bit fölé megyünk, rendkívül megnő az állományméret és a lapolvasás időtartama, s a kínkeservesen kisajtolt extra színárnyalatok gyakran az érzékelés határain túl esnek, úgyhogy az eredmény általában nem áll arányban a ráfordított idővel és a tárterülettel. Ráadásul a legtöbb mai monitor 24 bites, ami annyit jelent, hogy a képernyőn sem tudjuk megjeleníteni a pluszszíninformációt.

Szoftvercsomag

A szkennerekhez általában egyszerű OCR (optikai karakterfelismerő), képszerkesztő és képkezelő programokat szoktak mellékelni. Ezek a szoftverek többnyire kereskedelmi forgalomban kapható komolyabb programok "lecsontozott" vagy kissé elavult változatai. A számos szkennerhez mellékelt OmniPage Pro 9.0 például két változattal kullog a program legfrissebb kiadása mögött, az Adobe Photoshop Element pedig a nemrég "leváltott" Photoshop 6.0 egyszerűsített verziója. A ScanSoft PaperPort Deluxe 7.0-ja egy változattal van lemaradva a legfrissebb kiadás mögött.

Általában azonban ez a "másodlagos frissességű" szoftverkollekció is bőven elég az egyszerű vagy közepesen nehéz feladatok elvégzéséhez. Korlátjaikba csak akkor ütközünk bele, ha nagyon igényes munkát akarunk végezni. Az Adobe Photoshop LE kiváló alkalmazás alapszintű képszerkesztésekhez, de 48 bites bemenettel nem boldogul, ahogy az általában mellékelt olcsó hobbiszoftverek zöme sem. Ha ilyen nagy színmélységű képeket akarunk megdolgozni, meg kell vennünk a Photoshop teljes változatát vagy a Corel PHOTO-PAINTET -– de általában csak félprofesszionális felhasználás esetén van szükség erre a precizitásra.

Szoftverállományunk felfejlesztése azonban nem olyan drága mulatság, mint azt első látásra hinnénk. Sok OCR-fejlesztő kínál jutányos árú továbbfejlesztési lehetőséget, és a grafikus programok fejlesztői közül is számosan - például a TextBridge Prót, az OmniPage-et, az OmniFormot és a PaperPortot fejlesztő ScanSoft vagy a Photoshopot jegyző Adobe - csábítják hasonló ajánlatokkal az egyszerűsített változatok tulajdonosait.

Érzékenységi tartomány

Ritkábban hivatkoznak az érzékenységi (más néven dinamikai) tartományra: ez a paraméter a szkenner által rögzíthető színek tartományát méri egy nullától négyig terjedő skálán. Ennek az értéknek az átlagos felhasználók szempontjából nincs különösebb jelentősége, bár elég jól mutatja a lapolvasó minőségét. Ökölszabályként azt mondhatjuk, hogy ha tükröző felületű anyagokat, például fotókat akarunk digitalizálni, akkor hármasnál kisebb érzékenységi tartományú szkennert ne nagyon vegyünk. Fóliák szkenneléséhez még magasabb érték ajánlatos.

Csatoló

Bár akadnak olyan szkennerek, amelyek a párhuzamos vagy a SCSI kapura csimpaszkodnak, használhatósága és sorba köthetősége okán a lapolvasók között is egyre inkább az USB a szabvány. Az USB-t azonban elsősorban nem lapolvasók, hanem alacsonyabb sávszélességű perifériák kiszolgálására tervezték, ezért ha nagy dokumentumokat kell gyakran szkennelnünk nagy felbontással, jobb választás a FireWire vagy az USB 2.0.