The Lord of The Rings: The Fellowship of the Ring

Napjainkban egyre népszerűbbé válik a modern meseirodalom, vagyis a fantasy, melynek gyökerei J.R.R. Tolkien klasszikus meséjéig, a Gyűrűk uráig nyúlnak vissza. Lassan egy esztendeje csodálhattuk meg a regényből készült remek filmet, és nemrég látott napvilágot a regény első kötetének eseményeit feldolgozó számítógépes játék.

A gyűrű persze nem csak azért van, hogy rémisztgesse a PC tulajdonost, hanem azért is, hogy a felhúzásával láthatatlanná váló főhős eltűnhessen ellenfelei szeme elől. Persze akárcsak a regényben, a játékban sem viselheti bármeddig Frodó a szörnyű tárgyat, mely fokozatosan elszívja életerejét.

Frodó a botjával és a gyűrűvel nem valami hatékony harcos, nem úgy Aragorn, a titokzatos kósza, ki adott küldetésekben „felváltja” Frodót. Aragorn ugyan nem tud eltűnni a gyűrű segítségével, de jóval ügyesebb és hatékonyabb harcos, amit elsősorban annak köszönhet, hogy íjjal harcol, és íjából sosem fogynak ki a vesszők. Az íj mellett méretes kardját, illetve kezét, lábát is meglehetősen hatékonyan veti be Szauron sötétségének teremtményei ellen.

Talán még Aragornnál is nagyobb hasznát vesszük Gandalfnak, a varázslónak. Az ő hatékonysága természetesen varázslataiban rejlik. A varázslatokat mágikus rónákon keresztül érhetjük el, melyeket az inventory meghívásával (’I’ billentyű), vagy néhány kattintással érhetünk el. Gandalf egyrészt képes felgyógyítani saját magát, másrész képes villámokat, lángnyelveket, és egyéb áldásokat szórni az ellenfél nyakába, mely áldások igencsak látványosan kerülnek kiosztásra.

Ami talán leginkább hiányzik a Surreal játékából, azok a szerepjátékos elemek. A karaktereknek vannak speciális képességeik, mint Frodónak a gyűrű adta láthatatlanság, és Gandalf is talál rúnákat, de a karakterek nem fejlődnek, nem lépnek szintet, és nem rendelkeznek képzettségekkel, melyek fokozatosan fejlődnek. Ami a kalandot, mint potenciális szerepjátékos elemet illeti, egy fő vonulatból áll, melyhez több kisebb részfeladat csatlakozik. Ezeket a részfeladatokat nem feltétlen kell végrehajtanunk. A kalandok közt átvezető animációk mutatják be a feladatot, valamit a Gyűrű Szövetségének kialakulását.

Ami a The Lord of The Rings: The Fellowship of the Ring grafikáját illeti, nem kell szégyenkeznie, nem marad el egyik látványos PC-s játék mögött sem. A karakterek és a környezeti elemek részletesen kidolgozottak, a mozgások jól animáltak, és különösen látványosak Gandalf varázslatai, főleg ha egy sötét, zárt helyen folyamodik hősünk mágikus képességeihez. A hanghatások szintén jól festik alá a pörgős hangulatot, a zene viszont idővel elég monotonná válik.

Ami egyértelműen negatív, az a karakterek irányítása. Persze a megyében sétálgatni, a többi Hobbittal beszélni még nem jelent gondot, viszont amikor harcba bocsátkozunk, nem árt, ha előkészítünk némi nyugtatót. A varázsló Gandalf esetében még elfogadható a helyzet, de ha Aragorn kardjával szál szembe az ellenséggel, vagy Frodó a botját forgatja, akkor kezdődnek a bajok. A probléma tulajdonképpen nem is abban van, hogy nehéz végrehajtani a különlegesnek tekinthető, így hatékony támadásokat, hanem abban, hogy a kamera valami rendkívül barátságtalan módon követi az eseményeket, így szinte mindig más szemszögből látjuk az eseményt.

Azt nem állíthatjuk, hogy a The Lord of The Rings: The Fellowship of the Ring rossz játék, az viszont egyértelmű, hogy Tolkien klasszikusából egy sokkal összetettebb, komplexebb játékot is lehetett volna írni. Akik szeretik a szépen kivitelezett akciójátékokat, azok nem fognak unatkozni, de azért szerintünk mindenki kicsit többet várt a programtól.

Rendszerkövetelmény:

Processzor	P3 600
RAM	128 Mbyte RAM
HDD	800 MB
VGA	32 MB VRAM
DirectX verzió	Directx 8.1