Civilizált ember nem eszik kutyát – csak ha kedve van

Nyamnyam.

Szeretjük azt gondolni, hogy kutyát, lovat és macskát enni mély és szigorú tabu az európai ember számára, amit sosem szegne meg. Na jó, mondjuk ha háború van, vagy hatalmas éhínség. Egyébként biztos csak ilyen történelem előtti időkben. Hát persze.  

Minden kultúrában van egy nagyon korai szakasz, amikor felosztja a világot kívánatos és nem kívánatos elemekre, és ez megmutatkozik az étkezésekhez használható állatok és növények listájában is.

Egy társadalom kulturális rendszere a jó-rossz dolgok szimbolikus felosztására épül, ez egy korai szakaszban lehet teljesen tetszőleges vagy esetleges, amit aztán egy későbbi szakaszban bástyáznak körül ideológiákkal – mondja egy megkérdezett néprajzkutató. Nem csak az ehető-nem ehető ellentét mentén alakulhatnak ki ilyen tabuk, hanem bizonyos ételek együtt fogyasztása, bizonyos ételek nyers vagy sütött/főzött állapotban fogyasztása is lehet ugyanolyan tabu. Ezeket gyakran az adott népcsoport életmódja, a környezeti tényezők is befolyásolják – gondoljunk csak a zsidó hagyomány étkezési tabuira, amiket szokás az éghajlati adottságokkal magyarázni.

A probléma általában ott van, hogy ezek a tabuk olyan régen alakultak ki, hogy nem igazán tudunk eredetükig visszamenni.

Nyamnyam. Forrás: Flickr / State farm

Hogy egy hús vagy alapanyag mitől lesz tabu, utólag nem mindig magyarázható racionálisan. Hajlamosak vagyunk könnyebben megérteni az olyan tabukat, amik közelebb állnak a mi saját kulturális hátterünkhöz, és aztán ezt különböző magyarázó, racionális érvekkel saját magunk számára is megtámogatni.

Tabu? Milyen tabu?

Kutyát, lovat, macskát enni például sok helyen azért nem tartják elfogadhatónak, mert ezek az állatok adott kultúrában az ember társaként is megjelennek, és a fogyasztásuk az adott kulturális értelmezés szerint a kannibalizmushoz hasonló cselekedet lenne. De a kutya és macska fogyasztása vallási tabukat is sért: a Korán (21/4752) például tiltja minden tépőfoggal vagy agyarral rendelkező ragadozó fogyasztását. Ugyanúgy, ahogy Indiában a szarvasmarha fogyasztása sért vallási tabukat.

Ezek nagyon szép gondolatok, de az a helyzet, hogy Európában sem voltak ám mindig válogatósak - csak amikor éppen megengedhették maguknak. Mert nem volt komolyabb éhínség vagy háború, mondjuk. Ha volt, akkor nyilvánvalóan mindent meg kellett enni, ha meg nem volt, akkor meg aki éppen ráfanyalodott, az ette ezeket az alacsonyabb presztizsű húsokat.

Dickensnél is találunk említést London utcáin árult macskahúsos pitéről (Pickwick klub) - pedig az igazán nem a történelem előtti időkről szól. A német Dachhase, háztetői nyúl kifejezés a macska szinonimája, nem nehéz kitalálni, miért, a spanyoloknak pedig van egy mondásuk a lehúzásra: dar gato por liebre, azaz macskát adni nyúlként. (A macska és a nyúl teteme nyúzva nagyon nehezen megkülönböztethető egymástól. Annyira nehéz, hogy egyes helyeken a hentesek csak úgy vették át a nyulat, ha a fejét és a lábát rajtahagyják. És nem, nem Ázsiáról van szó Krisztus előtt négymillióban, hanem Angliáról 1993-ban) Svájcban és Szlovákiában is vannak régiók, ahol szép hagyománya van a kutyahús fogyasztásának, Németországban is megesett, hogy ráfanyalodtak – ott csak 1986 óta tilos a fogyasztása.

Édes-savanyú foxi

Ezek a könnyen áthágható és át is hágott tabuk általában nem jellemzőek olyan térségekben, ahol mindig is nagy volt a túlnépesedés, mondja Dr. Salát Gergely, az ELTE BTK kínai tanszékének adjunktusa.

A kínai konyhára például egyáltalán nem érdemes úgy gondolni, mint olyan valamire, ahol túl sok tabu van – még akkor is, ha például kutyát mindössze két tartományban, Kuangtungban és Kuanghsziben szoktak enni, de ott sem túl jellemző.- teszi hozzá.

Ha egy régióban, vagy adott kultúrában túlnépesedés a jellemző, akkor ott nem nagyon engedhetik meg maguknak a válogatósságot, azt meg pláne nem, hogy puszta kedvtelésből tartsanak egy állatot, vagy azért, mert olyan cukin ugrál a gazdára, amikor az hazatér a rizsföldekről. Ráadásul még csak arról sincs szó, hogy a kutya evését tiltó tabuknak ne lett volna idejük kialakulni.

Már a neolit korból ránk maradt emlékekből is az derül ki, hogy a disznó mellett a kutya volt a térség első állata, amit domesztikáltak – nagyon valószínű, hogy már akkor sem az aranyosságuk miatt.

Kutyát ölebként tartani Kínában mindig is roppant költséges mulatság volt, most is az. Gondoljunk bele, hogy ott, ahol az emberek jelentős része alig vagy egyáltalán nem tud húst enni, micsoda státuszszimbólum az, ha valaki egy alapvetően húsevő állatot tart és etet pusztán szórakozásból. – mondja Salát.

Itthon tilos

Ha mindezek ellenére (vagy ezeken felbuzdulva) itthon valaki most mégis kitalálná, hogy kutyát akar enni, ne tegye. Bár a Facebookon rendszeresen indítanak olyan csoportokat, amelyek tagjai szerint éppen most legalizálták Magyarországon a kutyafogyasztást (tavaly is volt belőle egy kisebb, közepesen szórakoztató hirig.), a kormany.hu-t idézve:

"Magyarországon tilos a kutyát és a macskát élelmiszerként vagy prémként felhasználni. Minden ellenkező híreszteléssel szemben az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény nem engedi ezen fajok életének kioltását élelmezési célból, illetve prém termelése miatt."