Nem én találtam fel a rántottát

Néhány évnyi tévézés után Havas Dóra, azaz Lila Füge ismét visszatért a bloggoláshoz és az íráshoz, új könyvvel is jelentkezik hamarosan. A hitelességről, az ismertségről, és persze az evésről is kérdeztük.

Miért írtál új könyvet? Van olyan, hogy az embert feszíti a mondanivaló a főzéssel kapcsolatban?

Ez a könyv már régóta tervben volt, csak egyszerűen nem volt rá időm. 2013-ban írtam meg a Születéstől születésnapig című hozzátáplálós könyvemet, ami nagy siker lett, a második kiadás is nagyon fogy. Azok a gyerekek, akiket anno a könyvem alapján kezdtek etetni az anyukáik, most már akkorák, hogy kellett a folytatás. Ezt nagyon sokan kérik is. Az időzítés nem véletlen,

júniusban otthagytam a Street Kitchent, itt volt az ideje, hogy újra a saját utamat járjam, és nagyon adta magát, hogy ott folytassam, ahol abbahagytam.

Arról nem is beszélve, hogy nagyon fontos nekem ez a téma – az, hogy hogyan neveljük a gyerekeket az igényes, egészséges étkezésre, és tanítsuk meg nekik, hogy az evés nemcsak szükséglet, hanem meghatároz mindent.

„Mindennap főzök” Forrás: Origo

Nem érzed visszalépésnek a tévézés után, hogy megint egyirányú kommunikációba fogsz?

Egyáltalán nem gondolom, hogy egyirányú lenne a kommunikáció, én inkább azt érzem, hogy túl sok szálon is fut, és nem bírok magammal lépést tartani. A tévézéssel sem hagytam fel, decemberben indul az első új műsorom a TV Paprikán – a könyvvel azonos címen, és ezt több új műsor követi majd ezen a csatornán 2017-ben. Emellett pörög a blog, kezd magához térni a YouTube-csatornám, zsizseg az Instagramom, és írok a BBC Good Food magazinba. Most hirtelen azt hiszem, ennyi.

Több mint kétévnyi kihagyás után mennyire volt nehéz visszahozni a blogodat a hibernációból? Nem felejtettek el az olvasóid?

A legnagyobb meglepetésemre egyáltalán nem volt nehéz. Voltak sejtéseim, hogy a régi követőtáborom ugyanolyan szunnyadó állapotban van, mint maga a blog, mert

sokan megállítottak az utcán, hogy hiányolják a Lila fügét.

Kaptam sok levelet is, és nyomasztott a lelkiismeretem, hogy nem tudok megfelelni ennek a kedves elvárásnak. Pár hétig tartott csak a pánik, hogy ez a lelkesedés mire lesz elég, és most nagyon úgy néz ki, hogy mindenre, és még egy kicsit többre.

Reggelente alig várom, hogy a gép elé kerüljek, mert mindig vár valami kedves üzenet,

fotó vagy lájkmennyiség, ami visszaigazolja, hogy minden a legnagyobb rendben van.

„Imádok enni” Forrás: Origo

És szerinted hogy kell etetnünk a családunkat? Milyen alapanyagokra, ételekre koncentrálsz a receptekben?

Az új könyv elsődleges célja, hogy megkönnyítse azok dolgát, akik a családjukra főznek – anyukák, nagymamák, főzni szerető apukák a célcsoport, és persze a gyerekek. Ez azt jelenti, hogy

az elkészítés módja egyszerű, az alapanyagok pedig gyerekbarátok.”

Azt szeretném elérni, hogy a családi étkezések jó hangulatú nagy zabálások legyenek, amelyekben az is boldogan tud részt venni, aki az ételt készítette, mert nem hullafáradt a bevásárlástól és a főzéstől. Fontos, hogy változatos, ötletes és egészséges ételek legyenek a családok asztalán, ezért ilyeneket szerettem volna összegyűjteni a könyvben is.

Ekkora recepttúlkínálat mellett, amit az internet lehetővé tesz, lehet még újat kitalálni egyáltalán?

Nem vagyok benne biztos, hogy az a lényeg, hogy újat mutass.

Sokkal fontosabb, hogy hiteles forrás legyél, mert a túlkínálat miatt nagyon nehéz kiválasztani, mi az, ami tényleg jó – pontos recept, érthető magyarázat, valódi segítség kell. Aki ilyet nyújt, azt megtalálja a közönsége. Én soha nem állítottam, hogy én találtam fel a tojásrántottát, de el tudom mondani, mit kell ahhoz csinálni, hogy szuperjó rántottát tudj készíteni.

És szerinted te mitől vagy hiteles?

Mindennap főzök, napi 20-30 receptet olvasok, sokat utazom, szeretek enni és imádok a konyhában matatni.

Minden, amit közzéteszek, sokszorosan kipróbált, átgondolt recept.

Adott egy ízlésvilág, ami hozzám köthető – nagyon szeretem a közel-keleti konyhát, sokat éltem ezen a környéken, imádok sütni. Aki ezeket közel érzi magához, általában vissza-visszatér a blogomra, vagy leül a képernyő elé, és megnéz.

„Imádok a kamera előtt főzni” Forrás: Origo

Hogyan kapcsolódik a könyv az új tévéműsorhoz?

Szorosan is, meg nem is. Már adott volt a műsor koncepciója, amikor leültünk a csatorna vezetőjével Gáspár Lászlóval és a saját gyártású műsorokért felelős Radnai Péterrel arról beszélni, hogyan tudnánk együtt dolgozni, és én már elkezdtem a könyvemet előkészíteni. A kettő tematikája nagyon közel állt egymáshoz, ezért csak össze kellett őket fésülni. A műsorban minden adásban egy vendéggel főzök együtt, így ezzel kiegészül az, ami majd a képernyőn lesz látható.

A könyv viszont csak a saját receptjeimet tartalmazza.

Kevés séf tud igazán önmaga lenni a kamerák előtt, korlátozzák őket az elvárások, hogy mindenki számára érthetőek, elfogadhatóak legyenek. Te hogy vagy ezzel?

Én imádok a kamera előtt főzni. Fogalmam sincs, ez hogy alakult így, egyszer csak azt vettem észre, hogy az nekem egy nagyon komfortos közeg, és a nézők is azt igazolták vissza, hogy ezt csinálnom kell. Nagyon nehéz műfaj,

sokkal fontosabb, hogy az ember hogyan kommunikál, mint az, mennyire kifinomult séf.

Persze jól kell tudni főzni, de legalább olyan jól kell tudni átadni azt, hogy mit kell csinálni az adott alapanyaggal ahhoz, hogy klassz étel kerekedjen belőle. Nekem pont az az erősségem – és ezt nem én találtam ki, hanem mindig ezt a visszaigazolást kapom –, hogy elhiszik nekem, hogy az, amit csinálok, egyszerű és kivitelezhető. Az örömfőzés az én műfajom, és szerencsére ezt elég jól tudom közvetíteni.

„Szeretem a közel-keleti konyhát” Forrás: Origo

Mennyire hagyod, hogy egy csatorna beleszóljon abba, mit főzöl, mit veszel fel, milyen alapanyagokat használsz?

Erre nagyon kényes vagyok, és törekszem az együttműködésre. Szerencsére még soha nem kellett ilyen téren kompromisszumot kötnöm, ami annak is köszönhető, hogy eddig mindkét csatorna, aminek dolgoztam, maximálisan megbízott bennem, és partneri viszonyban voltunk/vagyunk. Szerintem ezt csak így lehet.

Mi fér bele egyáltalán 12 percbe, azt mondtad, ennyi ideig tart egy rész?

Rengeteg minden. A vágáson és a koncepción múlik.

Ha kell, 4-5 étel elkészítését is be lehet mutatni 12 percben – jól, pörgősen, izgalmasan.

De lehet csinálni ennyi idő alatt egy jó sztorizós, együtt főzős műsort is.

Eddig is ismert voltál, de most tényleg te leszel a főszereplő. Milyen a viszonyod az ismertséggel?

Ambivalens. A képernyő és a monitor mögé bújva nagyon jóban vagyok vele – szeretem a kedves kommenteket olvasgatni (szerencsére a trollok ingerküszöbét nem nagyon viszem át), a lájkok, megosztások és egyéb nézettségi adatok alakulását számontartani. Azt a fajta érdeklődést, ami a tevékenységemhez kapcsolódik, szívesen veszem, és örömmel ki is szolgálom. Mindezeknek a fizikai megnyilvánulása már nem érint ennyire jól, zavar, ha idegenek hozzám érnek, vagy a gyerekeimet fotózzák. A bulvártól rosszul vagyok, és minden erőmmel kerülöm is. Az az ismertség, ami nekem most van, pont elég. Ennél nem vágyom többre.