A narancs ízűek csoportja
A helyzet az, hogy a 30 százalékos narancstartalom ellenére nem felel meg a Magyar Élelmiszerkönyv gyümölcsszörpökre vonatkozó előírásának, ezért muszáj a gagyibb csoportban szerepelnie, ahová viszont egyáltalán nem való.
„Ennek olyan külföldi íze van, biztos, hogy nem magyar” – tippelt egy tesztelőnk és igaza is volt. A német gyártású italt az Aldiban találtuk a kiárusítós kosárban. Aromái sokkal inkább a multivitaminos ivólékre emlékeztetnek, mint a narancsra, de íze szokatlansága mellett elfogadható, igaz, a túl sok édesítő sokat rontott az összbenyomáson.
„Kezdjük a rosszabbakkal, akkor a végére nem leszünk olyan szomorúak!” – vetette fel kollégám, így a legolcsóbb és legnagyobb palackba töltött italokkal kezdtünk. Nem biztos, hogy jó ötlet volt, mert akadt olyan, aki az első korty után inkább meglépett, az ajtóban valami sürgős munkáról makogva.
Aki a Fantát szereti, ezt is megissza majd, ugyanaz az édes, a narancsra egyáltalán nem hasonlító ital el is, csak pont annyival rosszabb, hogy a finom hideg szódavíz ellenére se kérjen senki repetát. Utóíze keserű, összehúzza a szánkat az édesítőszer meg a sok adalék.
„Ha ez köhögés elleni szirup lenne, innám, de így, hogy ez szörp, egyáltalán nem esik jól lenyelni” – lamentáltak az asztalt körbeállva. „Nekem a balatoni kempingek rémséges szörpjeit idézi fel” – jött a válasz, de a beszélgetést a thrash metálban fokozottan érdekelt IT-sünk zárta le: „Nincs annyi vodka, ami ezen segítene!”
Az utóíze rettenetes, ilyesmit érezhetnek haláluk előtt azok, akik egy édesítőszerrel teli pléhtartályba fulladnak, orruk-szájuk megtelik az aromával, amitől nem szabadulhatnak. Mi ugyan túléltük, de percekig tombolt a szánkban a édes és keserű aromaköteg.
„A színe olyan, hogy az űrállomásról is látszik, ha felbontunk egy palackkal” – szó sem róla, a színezék tekintetében nem fogták vissza magukat a gyártók. A vegyi anyagokkal amúgy sem spóroltak – ezekben minden van, csak gyümölcs nem. Ennek ellenére komoly narancshéj ízt fedeztünk fel többen a tescós szörpben.
Kár lenne letagadni, tényleg rossz. Egy pillanatra sem finom, sem az első korty, sem a percekig tartó savas, túl édes, túl aromás lecsengés. Aki ilyet itat a gyerekeivel az egyéb felelőtlenségekre is képes: „Simán odaállítanám a gyermekvédelmiseket a polc mellé, csapjanak bottal a kezére annak, aki hazavinné egy kiskorúnak.”
Az Aldi málnaszörpjénél már kifogásoltuk, hogy a fantáziadús „Szörp” márkanéven túl, csak az ízt határozzák meg. Azon jól láthatóan odacseszerintették, itt már volt bennük annyi becsület, hogy odaírták az ízű szócskát is. Mondjuk nem ettől lett finomabb, sőt.
Íze szegényes, narancsra talán csak a színe hasonlít - a valóságtól elrugaszkodott egy termék ez. „Na, jó, most megyek fogorvoshoz, érzem, ahogy marja a zománcot” – szökött el a konyhából egy újabb kolléga. Talán neki volt igaza.
Az első korty utáni lélegzetvétel még minket is megijesztett. Amikor orrunkban éreztük a kifújt aromákat, mintha egy egész gyógyszertárnyi keserű, halálos bajok elleni tablettát rágtunk volna szét és böffentettük volna vissza a saját arcunkba. Ezt még a Spar sem gondolhatja komolyan. Bár viccnek meg túl egészségtelen…
Azon túl, hogy pusztítóan savas, nyitott tenyérrel oszt az aszpartám is pofonokat: fáj minden korty. Ez volt az első ital, amit szinte mindenki kiöntött – sajnos volt, ami a virágcserépben landolt. Félek, kipusztul az irodai fikusz.
A narancsszörpök csoportja
A cukisági versenyt alapból megnyerte a Piroska: a rendkívül egyszerű, de nagyon hatásos piros alapon fehér pöttyös csavarzár azonnal szimpátiát ébresztett azokban, akik még a kóstoló előtt lefékeztek az asztalomnál. A külső mellett az ízével is hódított a Hosszú Katinkával és a nyelvtanilag elég furcsa Elsőkorty szerelem felirattal csalogató szörp.
A héjíze ennek is jelentős, de emellett már felbukkan némi igazi narancsosság is. Érdekes tapasztalat, hogy az előírt arányra keverve édes volt, de nem eléggé ízes, így volt, aki önhatalmúlag löttyintett még bele – attól ugyan aromásabb lett, de rögtön pusztítóan cukros is. Ennek ellenére a Piroskát mindenki kedvelte – ízek megszokott, a mezőnyben a legjobb volt.
A színe üvegben és felhígítva is rendben van, sőt az ízével sincs különösebb gond, bár az illata kicsit menzatea jellegű – valahol ennek is van egy kellemes, megszokott hatása.
Kesernyéje és savassága pont a határon van, de a legtöbb tesztelő kolléga szerint ennyi még pont kell bele, így közfelkiáltással a szobiaké lett az ezüstérem.
Aki szereti a narancsos pezsgőtablettákat, ezt kedvelni fogja – úgy tűnik, a szerkesztőségben több ilyen is van, hiszen gond nélkül a bronzérmet osztották a Tesco sajátmárkás szörpjének.
Domináns benne a cukor, de meglepő módon a birsalma íze is felbukkan a megszokott kesernyés-savanykás narancshéj mellett. Az utóíze ennek sem túl jó, de a mostani mezőny két csoportjából egyiknek sem volt az igazi.
Belekortyolva a pohárba többünk észrevétele az volt, hogy mintha nem lenne annyira ragacsos élmény a szájnak. Ízével nem lóg ki a mezőnyből, az elég mélyen meghúzott átlagba belefér.
A színe nem túl hivalkodó, bár ez egészében is jellemző a gyümölcsszörpökre: talán így próbálnak meg vizuálisan is elkülönülni a valóban gagyi, az ihatatlansági határon bukdácsoló „…ízű” kamuszörpöktől.
„Te ennek szaga van” – szimatolgatta gyanakodva bögréjét szomorú szemmel egyik tesztelőnk. Ajka hullámzott, mintha a sok citromsav már átvette az uralmat idegrendszere fölött.
„Répaízű, a narancshoz semmi köze.” – jött az újabb sommás megállapítás, ami talán az érzékek játéka csak, de hisszük, nem lehet véletlen. Az Ági csak narancsnak látszó szörp, valójában az alma és a szőlő a hagsúlyos benne. „Nem csak szagos, rossz is.” – mondta kolléganőm és megtörve elöblítette poharát.