A tiramisu – vagy olaszul: tiramisù – a desszertek pizzája. Persze olyan sokféleképpen, ananásszal-csülökkel cifrázva elrontani azért nem képesek, mint a pizzát, de igazán jól elkészített tiramisut nem ettem még idehaza. Pedig éppen olyan egyszerű alapokon áll, mint az összes többi olasz étel:
három fő alapanyag és némi türelem kell hozzá csupán.
Lényege ebben az egyszerűségben rejlik, de ugyanezért könnyű elrontani is: ha a három láb egyikét kirúgjuk alóla, összeesik. Megmutatjuk, hogyan készíthetik el az alapján az eredeti recept alapján, amelyet egy valódi olasz háziasszonytól tanultunk tizenöt évvel ezelőtt a toscanai San Gimignanóban, de a lehetséges variációkat is felvázoljuk, és egy epres változat receptjét is közöljük.
Az olasz konyha bizonyos dolgokban, például az ételek alapszabályaiban rettentő szigorú, másban viszont – mint a kiegészítők és az ízesítők – egészen demokratikus, csak
ember legyen a talpán, aki eligazodik a szabályok között.
A híres gasztrotörténész, Giuseppe Maffioli az 1960-as évekre helyezi a desszert első megjelenését, egy trevisói étterembe, ahol egy Németországban tanult cukrász készítette el elsőként. Maffioli ezért is feltételezi, hogy közvetlenül német nyelvterületekről származhat, és a példaképek a klasszikus angol puddingok lehettek.
Ezek és a charlotte-ok mind arra az egyszerű technológiára épültek, hogy a piskótát valamilyen folyadékba, lekvárba vagy likőrbe mártják, majd főzött krémmel, tejszínhabbal és gyümölccsel rétegezik. Az eredeti név venetói dialektusban így hangzik: tiramesù, ebből olaszosodott később tiramisùra (ejtsd: „tiramiszu”).
Nem is egy szó ez, hanem egy mondat, és azt jelenti: „Dobj fel!” Egyesek szerint ez arra utal, hogy a tiramisu afrodiziákum, mások szerint viszont csak a kávé és az alkohol élénkítő hatására és az édesség általánosan nehéz karakterére vonatkozik.
A legrégebbi receptek alkoholt sem használtak, csak babapiskótát, kávét és tojássárgájával, cukorral kikevert mascarponét. Azóta ez sokat lazult, változott és
több verziót is elfogad az olasz gasztronómia,
a piskóta mártogatásához használt kávét különböző likőrökkel, marsalával, amarettóval, rummal keverik, a desszertet, gyümölcsökkel gazdagítják, a krémet a felvert tojásfehérjével vagy tejszínhabbal lazítják.
A mascarpone egy natúr, nagyon enyhe ízű krémsajt. A tejszínt kb. 75-80 fokosra melegítik, majd citromlevet vagy ecetet adnak hozzá, ezután hagyják lassan lehűlni és lecsöpögni. Minél jobb minőségű és magasabb zsírtartalmú volt a tejszín, annál jobb lesz a mascarpone.
Házilag is pofon egyszerű elkészíteni
ez alapján a recept alapján, magam is többször csináltam már, de minden boltban kapható. Legyenek résen, mert nem minden mascarpone, ami annak látszik, a rovat itt olvasható korábbi tesztje alapján talán könnyebb lesz eligazodni a márkák között.
A mascarpone semmiképp sem helyettesíthető, maximum lazítható tejszínhabbal, főleg nem habfixálós, kémiai fajtával. Egyéb natúr krémsajtokkal sem érdemes próbálkozni,
a mascarpone semmihez nem hasonlíthatóan selymes, ugyanakkor súlyos állagát semmi nem tudja utánozni.
Nem mindegy, milyen babapiskótát választunk a tiramisu alapjának. Ha túl vastag és száraz, nem fogja tudni felvenni a kávé és a krém ízét, ha viszont annyira puha, hogy minden folyadékot egészen a belsejéig magába szippant, a desszert elveszíti a körvonalait. Itt is az arany középút lenne a cél.
Az úgynevezett caffé ristretto kell hozzá, a presszókávénál is sűrűbbre főzött, legsűrűbb, legerősebb kávé. Ebből is a legjobbat tegyék bele, amit tudnak, ha otthon nincs hozzá megfelelő szerkezetük, kérjenek elvitelre a legközelebbi, jó minőségű kávét készítő kávézóban. Gyerekeknek helyettesíthető olvasztott étcsokoládéval készült kakaóval, de az egy egészen más desszert lesz.
Amivel nem helyettesíthetjük, az a rossz kávé, a porkávé, azt instant és egyéb gyenge utánzatok: agyoncsapják ezt a finomságot.
Sokan annyira félnek a nyers tojástól, hogy nem merik azzal készíteni ezt a desszertet, pedig nélküle sajnos egészen más lesz a végeredmény – persze nem lesz rossz, csak más. Válasszák a legjobb minőségű, legfrissebb tojást, használják fel azonnal, majd a lehűtés után hamar fogyasszák el a belőlük készített tiramisut.
Ha nem biztosak abban, hogy a tojás, amit vettek, friss, próbálják ki a merülős tesztet: a tojást tegyék egy pohár vízbe. Ha elmerül, és lefekszik a pohár aljára, nyugodtan felhasználhatják. Ha elmerül, de fejjel felfelé csücsül a pohár fenekén, akkor csak hőkezeléssel, sütve vagy főve használják. Ha pedig a víz tetejére úszik vagy lebeg, dobják ki.
Alapanyagok:
Megfőzöm a kávét, egy mélytányérba öntöm, és hagyom kihűlni, belekeverem a likőrt is. A tojásokat szétválasztom. A sárgákat elkeverem a cukorral, a fehérjéket kemény habbá verem a sóval. A sárgákhoz keverem a mascarponét, majd ebbe forgatom a tojáshabot. A babapiskótákat egyenként belemártom a kávéba, majd egy téglalap alakú tál aljába sorakoztatom. Rásimítom a krém felét, erre pedig még egy adag kávéba mártott babapiskótát terítek. A tetejére a maradék krémet teszem. Szorosan lefedem, minimum négy órára behűtöm. Tálalás előtt cukrozatlan kakaóporral szórom be.
Alapanyagok:
Az eper háromnegyedét megtisztítom, a szemeket felezem, megszórom két evőkanál cukorral, ráfacsarom a citrom levét, elkeverem, és állni hagyom, míg elkészítem a krémet. Ugyanúgy választom szét a tojásokat, mint az eredeti receptben, de a sárgákhoz kevesebb, 3 evőkanál cukrot teszek csak.
Az enyhén levet eresztett epret leturmixolom. A maradék, félretett epret is megtisztítom, felszeletelem. A piskótákat az eperturmixba mártogatom, így rakom le a tál aljára. Ezután egy réteg szeletelt eper következik, majd a maradék krém, megint egy réteg mártogatott piskóta, szeletelt eper, krém, a tetejére pedig csak szeletelt eper kerül. Minimum négy órára be kell hűteni fogyasztás előtt.