Kevés ínyenc eszik ketchupot

Mustár, ketchup, majonéz címlapkép
Vágólapra másolva!
Nem szívesen bíbelődünk mustár, ketchup és majonéz készítésével, a többség inkább megveszi készen. Lássuk, melyek érdemesek arra, hogy a család elé tegyük őket?
Vágólapra másolva!



Ketchupok

Kőrös ketchup, 800 g, 429 Ft

Forrás: Origo

Elmondjuk, hogyan lehet a leggyorsabban menzás paradicsomlevest készíteni: keverje ki a Kőrös ketchupot meleg vízzel simára, dobjon bele egy maréknyi betűtésztát, majd jöhet a kanalazás. A piros pépnek pontosan olyan aromája van, amilyennek a paradicsomlevest a magyar közétkeztetésben megszoktuk. A felhasznált paradicsom mennyiségéről annyit tudtunk meg, hogy 100 gramm ketchuphoz 110 gramm paradicsomot használnak fel. (Ez a zöldség a súlyának nagyjából harmadát veszti el feldolgozáskor.)

Forrás: Origo

Fűszeres, mondtuk elsőre, de egy idő után sajnos ebből csak az aromás jelleg marad. Az állaga amúgy jó, a színével sincs baj – piros, mint ahogy azt megszoktuk. Nem folyik, nem is túl kemény, nem kell az asztalhoz csapkodva megindítani az első cseppeket.

Globus ketchup csemege, 450 g, 469 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Szeretik önök a paradicsomos káposztát? Mert én sajnos nem, pedig független források szerint édesanyám nagyon finomat készít. Sajnos a Globus drágábbik ketchupja nemcsak nekem, hanem másnak is egyből ezt az ízt hozta elő.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Állaga jó, ügyesen nyomható, a színe bizalomgerjesztő. Nagyon hajnalban, nagyon éhesen, valami nagyon büfében simán lecsúszna, de otthonra nem ezt a 63 százalék paradicsompépből készült terméket választanám.

Globus Mindennapi csemege, 450 g, 469 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Megkóstolva a másik Globust, nem értem, miért kerül ugyanannyiba. Csupán 27 százalék paradicsompép van benne, így mindene sokkal gyengébb, szinte keresni kell benne az ízeket.

Forrás: Origo

Ha meg kellene határozni az élményt, egy közepesen meleg nyári nap ugrana be, ahol a vasútállomás büféjében kínunkban virslit eszünk a papírtányéron úszó piros valamibe mártva. A márkanévben található mindennapi szó is ezt sugallja, vagyis csak az átlagot céloznák meg, a kellemetlen hétköznapokat. Abból is a hétfőt. A hétfő bűn.

Tesco ketchup, 700 g, 399 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Felejtsék el a kínai büféket, ez önmagában egy édes-savanyú mártás, nem is kell hozzá semmi, talán csak fokhagyma és egy kevés gyömbér. Mintha egy nagyobb kínai szállítmányból maradt volna ki.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Egyik tesztelőnk a csipkebogyó aromáját vélte felfedezni benne. Az biztos, hogy meglepő ízű, de egyik kóstolgató vendégünknél sem lett kedvenc a Tesco magyar gyártmányú ketchupja.

Tesco Value ketchup, 1000 g, 191 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Csehországban készült ez a valami – engedjék meg, hogy ne hívjuk ketchupnak azt, amiben árva 11 százalék paradicsompép van, és olyan a színe, mint az eperfagylaltnak. A Tesco olcsóbbik saját címkés terméke sajnos nem hozta azt a pozitív meglepetést, mint múltkor a tormájuk.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Se íze, se színe, se jó állaga. Nem ajánljuk megvásárlását: ha már ebben a boltban sétálnak, inkább a kicsivel drágább édes-savanyút vegyék, az harmonikusabb, nem csak az ecet aromája marad a szánkban utána.

Kalocsai ketchup, 750 g, 429 Ft

Forrás: Origo

Itt is napközis levest kaptunk, pont olyan, amit gyerekkorunkban megszoktunk. Aki azt kedveli, ezzel is kibékül majd, mert ugyan nem emelkedik ki semelyik tulajdonságával, de az olcsó virsli és kolbász ízét képes elnyomni.

Forrás: Origo

A színe alapján hihető, hogy van benne paradicsom, bár a 28 százalékot elnézve, inkább valami más lehet felelős a pirosságért. Az, hogy a gyártó ínyenceknek ajánlja, erős túlzás. Kevés ínyenc eszik ketchupot.

Lomee Mild, 1000 g, 299 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Mindenki mást mondott, senki sem ugyanarra asszociált, de abban mégis egyetértettek, hogy van mellékíze az Aldi ketchupnak, és nem kellemes. Alattomosan kúszik be a nyelv alá, mint valami közepesen rosszindulatú manó, majd hosszasan rendetlenkedik. Ez volt az első tétel, amelyet azonnal leöblítettek a bekészített ivóvízzel.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Az állaga pont olyan, mint a tusfürdőké, ugyanolyan meg nem határozható testetlenséggel buggyan ki a flakon száján. Minden 100 grammjához 150 gramm paradicsomot használnak fel, szóval anyag van a szintén cseh gyártású ketchupban, de ez sajnos nem elég a tisztes helytálláshoz.

Pagusa Mild, 1000 g, 299 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A Pagusa márka a Lidlé. Ők csalafinták, hiszen többféle ketchupot árulnak, pedig mind saját márkás. Csemege ízesítésű készítményük minden tonnájának előállításhoz 1400 kiló paradicsomot pazaroltak el a címke szerint.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A tesztelőink kegyelemért könyörögtek, sírógörcsre hivatkozva próbáltak meglógni. A kilógó aromákkal kegyetlenkedő, rossz állagú és mesterséges színű termék a mezőny rosszabbik végére fért be.

Kania, 560 g, 229 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Ez is a Lidl márkája, de nincs nyoma a Pagusában megismert gasztroterrornak: ez az egyik legkellemesebb a tesztelt ketchupok közül. Nincs baj sem az ízével, sem a színével, minden kerek, eltalált, nem kell kínosan mosolyognunk, ha ilyet teszünk a vendégek elé.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

70 százalék a paradicsom aránya, nincs benne tartósítószer, sőt, a cukor sem csapja szét a szánkat. Német gyártmány, és valóban azt érezzük néhány nyalás után, mint nyolcvankilencben: egy pillanatra még elhittük, hogy ez a fejlett Nyugat íze.

Univer, 160 g, 267 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Az első pillanatban meglepő, a másodikra ugyanúgy. „De hisz ez citromos!” – kiáltott fel valaki, majd hitetlenkedve belenyalt még egyszer. Nem azzal van a baj, hogy nem paradicsomos, hisz 54% az arány, de az ízesítésről nem tudtuk eldönteni, hogy ennyire péntek volt a gyárban, vagy ez a koncepció?

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Szerencsére hamar lecseng az íz, nem marad utána semmi, csak a szétkent vörös ketchup a vakteszthez kiterített zsírpapíron. Többféle kiszerelésben kapható, mi a klasszikus fémtubusost választottuk – ha már retró, legyen nagyon az.

Felix, 435 g, 629 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Aki szereti a nagyon borsos, kevésbé édes ízeket, lehet, hogy a Felix vásárlója lesz. Az mindenképpen pozitív, hogy nem érezni cukrosnak, és a fűszeresség is üdítő a sok jellegtelen ketchup után. Amellett nem mehetünk el szó nélkül, hogy az íz lecsengésével döbbenetes erővel jelenik meg a kollégiumi évekből ismert és elfeledettnek hitt pizzakrém íze.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A paradicsomtartalom 53%, ami ugyancsak a középmezőnybe pozicionálja, igaz, jó hír, hogy legalább tartósítószer nincs benne. Nem lett a kedvencünk, ám egy ember volt a konyhában, aki azt mondta, hogy ez a nyerő.

Heinz, 460 g, 699 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A nagynevű márkát senki nem kedvelte igazán. Nem számított mi van benne, a tesztelőket nem érdekelte korrekt állaga és színe. Gyalázatosan édes, hangzott el a konyhában, a vizet keresték többen, hogy leöblítsék a tömény cukros paradicsompépet.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

132 gramm paradicsomot használtak fel 100 gramm Heinzhez, de sajnos ez kevés, mindent elnyom az édessége. Csalódtunk.

Mustárok

Pagusa, 400 g, 129 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

„Áruld el, hogy mi ez, tudni akarom, nehogy véletlenül a közelébe menjek!” – könyörgött egyik barátunk, aki belenyalt. Meglepő dolgok szakajtják le ízlelőbimbóinkat: mindenen átgázol a kurkuma, utána trappol az ecet.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Sűrű, mint a tejföl, szinte úgy kell szétnyomkodni a papíron. Nem olyan állag, ami kedvesen körbeöleli a virslit, majd simogatja, míg le nem ér a gyomrunkba. A régies műanyag dobozon azt írják, nincs benne tartósítószer, talán a Lidl is úgy gondolja, hogy ezt felesleges megőrizni az utókornak.

Kiskunfélegyházi, 700 g, 499 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Milyen szép a színe, mondták többen, sőt, az állaga sem rossz. A kóstolás után ezek az erények elsikkadtak, olyan hasonlatok vérfagyasztó visszhangja zengte be a konyhát, mint „ipari zsír, nem, nem, nem! Sült krumpli után fritőzolaj!” – pedig a címke szerint olaj nincs is benne.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A klasszikus szépségű befőttesüvegen vidám magyaros dizájn, nekem külsőre szimpatikus, drukkolok, hogy a Kunságban sikerüljön egy ennél jobb ízű mustár legyártása, megérdemelnénk a sült kolbászunk mellé.

Lomee, 500 g, 229 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Kiejtve Lomi, de sajnos ízre is olyan, mintha innen-onnan turkálták volna. Ha a múlt heti grillkolbásztesztünk nyomán megpróbálkoznának az Aldi kolbászaival, ne házon belül vegyék meg a mustárt hozzá.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Itt is felbukkan valami tormásság, de ez most nem bók. Az égett olaj íze ugyancsak megjelenik, pedig állagra olyan jól mutatott kellemesen barna színével. A német cég a terméket Magyarországon, Kalocsán gyártatja a Condiment Kft.-nél. Megérdemlik, hogy leírjuk a nevüket.

Mikado, 640 g, 289 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A Lidl másik mustárja is meglepett bennünket. A fűszerezése eltér attól, amit idehaza megszoktunk, többen kifejezték, hogy szokatlan, ám nem rossz. Bátran mondhatjuk, a németek ízléséhez van szabva, ottani Würstelstandokban találkozhatunk ezzel az aromával.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A mustármag mellett olyan ízek is megjelennek, mint a fahéj, sőt lecsengésként szerecsendióval búcsúzik a Mikado. Ukrajnában gyártották, ha kék tányérra tesszük, stilizálhatunk nemzeti zászlót is. A színezés karamellel történt, ezt az ízében tetten is érni.

Olé, 650 g, 299 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A mustárt sokan reflexből összerázzák, hogy a benne levő víz keveredjen össze a sűrűjével. Feltehetőleg ez egy rossz berögződés amiatt, hogy évtizedekig híg barna masszával etettek minket. Tudjuk, poén a retró, ha nem kell benne élni, de sajnos az Olé nem jobb, mint az átkosban.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Hiába rázogattuk, tócsa folyt belőle. Az íze sem volt az igazi, nagyon erősen érvényesült az ecet, hosszú másodpercekre képes volt mindent elnyomni. De ha érzékletesebben szeretnénk fogalmazni, úgy is mondhatnánk, hogy nem sok minden elnyomnivalója volt. Az utóíze savas, egyik tesztelőnknek a rossz, gyomorbajos éjszakák ugrottak be róla.

Heinz, 380 g, 799 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Most szólok, igazából ez nem is mustár. Ugyan a gonosz, titkos hatalmak annak álcázzák, de sem az íze, sem az illata nem emlékeztet arra, amit megszoktunk, amit kedvelünk. Lehet, hogy ekkora eltérések vannak a globális aromák és a magyar ízlés között, de a vakon végzett összehasonlításban nem gyűjtött szavazatokat a Heinz, nem tudtuk értelmezni az ízvilágát, ha nem tudjuk, hogy ez egy mustárteszt, soha nem találtuk volna ki.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Ha mondjuk zöld lenne, és nem írnák rá, hogy mustár, elfogadnánk, mint valami új, ám kicsit furcsa ízű, azonosíthatatlan összetevőkből álló kinyomós élelmiszert. Az állag viszont tökéletes, bár erről leginkább a sűrítőanyagnak használt xantángumi tehet.

Tesco, 500 g, 199 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Erre a mustárra majdnem mindenki rábólintott, mondván, hogy nincs nyoma bántó ecetességnek, rendben vannak az ízek, nincsenek jelen szokatlan fűszerek. Ugyan kicsit cukrosabb, mint kéne, de nem zavaró, ha nem az ujjunkról nyaljuk, talán fel sem tűnik.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A Tesco saját márkás mustárja lenyomott több nagy nevet, bebetonozott márkákat. Magyar termék egyébként, így van remény, hogy létezik idehaza is korrekt minőségre képes mustárgyár, csak éppen fogni kell a kezüket, és nem lesz baj.

Topeco, 500 g, 199 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Igazán krémes állagú, mondhatni, így képzeljük el az ideális flakonos mustárt. Sajnos kóstolás után beárnyékolja a képet a kicsit száraz érzést adó savasság, és hogy hamar eltűnik a mustáríz. A végére itt is csak az ecet marad, a lényeg, huss, elszáll.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Ha nagyon figyelünk, vékonyan megjelenik a kurkuma aromája, de sajnos mustárosság nélkül nem tudunk ezzel mit kezdeni. A Topeco márkájú készítmény magyar gyártmány, érdekes, hogy a készítője ugyanaz, mint az Olénak, sőt, mustármag is ugyanannyi van bennük, az ízük mégsem volt azonos.

Globus, 440 g, 359 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Döbbenetes, mennyire beleégett mindenki emlékezetébe. Ahogy belenyaltak, felkiáltottak, hogy Globus, Globus! Vakon is felismerhető, ez a tipikus magyar mustár. Ez persze nem jelenti azt, hogy jó, bár a megszokott dolgokat az emberi agy hajlamos elfogadni.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Kicsit túl ecetes, az arányok nem harmonikusak, de lehet ezt vádként felhozni egy terméknek, amely nem a harmóniát keresi, hanem dominánsan inkább meghatározza? Fesztiválmustár ez a javából. Tudjuk, hogy nem ez a világ teteje, de legalább már ismerjük.

Univer, 70 g, 201 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

„Ez is olyan gyomorsavas” – szomorkodtak a konyhában. „Nem jó, de az biztos, hogy ettem már ilyet” – tették hozzá néhányan. Igazuk volt. Az Univer mustárja legalább olyan ismert, mint a Globus-é.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Sok ecet jutott ebbe is, így elnyom minden mást, a mustármagok kellemes élménye sajnos nem adatik meg a vásárlónak. Állagával inkább a hígabbak közé tartozik, igaz, így könnyebb kinyomni.

Majonéz

Kiskunfélegyházi, 150 g, 359 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Elsőre fanyalogtak néhányan, de úgy tűnik, a kunsági majonéznek időt kell adni. A kezdeti erőszakos ízek ellágyulnak, majd aránylag soká tartó aroma marad. Nincs semmi, ami kilógna, a tojásosság keretként mindent összefog.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Repceolajjal készült, ami előnyére vált, hisz a krémességen túl nincs bántó utóíz, szívesen nyalunk bele még egyszer a sűrű, visszafogott színű krémes majonézbe. Az összképeket csak a rengeteg adalékanyag árnyalja – jobb lett volna kevesebből kihozni ugyanezt.

Univer, 160 g, 308 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Ahogy a Globus mustárnál felkiáltottak, a majonézeknél az Univer tudta ugyanezt. A felismerés sikerélménye vibráló boldogsággal töltötte meg kis konyhánkat, a tesztelők örömmel nyaldosták és mutogatták feltartott ujjukat.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A magyarokba annyira beleivódott az íze, hogy ha azt mondanám, semmi köze a jó majonézhez, milliók követelnék hangosan a halálomat. Ez van, szocializációs tényezővé vált az Univer, azt hiszem, tekinthetjük üzleti sikernek, igaz, én kívánom nekik a gasztronómiait is.

Heinz, 420 g, 899 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Mintha tejkrémet kevertek volna össze majonézzel, olyan állagú a Heinz. A szájat is barátságosan körbekeni, nincs tolakodás vagy agresszív aromabomba. Aki nem kedveli az erős aromájú majonézeket, kedvelni fogja. Mivel a flakon is azt írja, hogy semmi máshoz nem hasonlítható az íze, megnyugodtunk, ez szándékos.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Univerzális, de éppen ezért karaktermentes is. Cserébe azokba az ételekbe is nyomhatunk belőle, ahova pont a olajossága kell, nem az íze: a 70 százalékos repcemagolajjal készült majonéz bátran mehet salátákba is.

Olé, 470 g, 369 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Nem kell ránézni a címkére, elég egy rövid kóstoló, és tudjuk, melyik készült napraforgóolajból. Bátran kijelenthetjük, hogy ezek képezik a kínálat alját, nem tudják utolérni a repcéseket. Az Olé majonéze is inkább nyers olajra emlékeztető aromákat mutat.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Ebből kevés is elég, sokat nem szabad nyomni, mert meglepő agresszivitással eltapos mindent maga körül. A hazai gyártású majonéz állaga egyébként inkább kenőcsösnek mondható, sűrűbb a többieknél. Csak nem a xantán volt ilyen ügyes?

Topeco, 480 g, 386 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Páran ismét menekülni szerettek volna, de jó előre lakatot tettünk az ajtóra. Ezzel a majonézzel vallatni lehetne, mondta szomorú arccal egy vendégünk, majd papírtörlővel próbálta letörölgetni ujjáról a meglepően fehér masszát.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A műtojás-íz tökéletesen kiérezhető, sajnos minden természetességet nélkülöz. A napraforgóolaj szintén azonnal jelzi magát, meg sem próbál elrejtőzni az aromák összességében.

Lomee, 450 g, 399 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Az aldis majonéz sem dicsekedhet gazdag ízeivel. A többihez mérve már ez is előny, hiszen nem bántó, csupán soványka, amit tud, a szánkban hamar elfelejti. Ami pozitív, hogy mellékízek nem jelennek meg – a Lomee érzi, milyen a majonéz, csak keveset ad belőle.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Az állaga viszont csodálatos. Feszes, mégis lágy, szinte élmény kinyomni a flakonból. Fényesen csillog a szabályosra kinyomott hurkácska: az biztos, hogy egy hidegtál díszítésénél jó hasznát veheti a háziasszony.

Mikado, 620 g, 519 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Más, mint a megszokott magyar majonéz, itt is inkább a németes aromaszerkezet a figyelemre méltó. Nem mernénk rá azt mondani, hogy jó, de fel lehet vállalni az aránylag semleges ízű lidls majonézt.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Színre kicsit fakó, igaz, egyik bolti majonéz sem tudja azt a szép sárgásfehéret, amit a házi keveréssel létre lehetne hozni. El kell fogadnunk, ha nem akarunk magunk pepecselni vele, hiszen ennek legalább jó az állaga, és az íze is olyan erős közepes.

Tesco Value, 600 g, 299 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Nem, sajnos nem ez az, amit majonéznek nevezünk. Az igyekezet, hogy hasonlítson rá, megvan, de ha otthon ilyet keverne bármelyikünk házastársa, beadnánk a válókeresetet. Átütő erővel minden mást elnyom a olaj íze, volt, aki elkeseredetten nyögött föl: „Mi van ebben, fáradt olaj?”

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A címkét studírozva szembeötlő, hogy sok a vegyi anyag, és kevés a természetes összetevő. Ezt nem szakácsok, hanem vegyészek tervezték, ahol nem a tökéletes íz volt a cél, hanem a várható haszon. Fogadjuk el, van ilyen, legyünk okosak, ne vegyünk olyan majonézt, aminek alapja 15 százalék napraforgóolaj és 85 százalék egyéb akármi.

Vita D'Or, 500 ml, 449 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Hoppá, ennek van íze. Igazi tojásra emlékeztető aromák járták át szánkat, hiába csettintgettünk nyelvünkkel, nem bukkantunk nyomára az olaj kellemetlenkedésének sem. A Lidlben kapható Vita D'Or ehető, a mezőny egyik legjobbja.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Németországban készült, nem spóroltak semmivel. 80 százaléka repceolaj, hat százaléka tyúktojásfehérje, sőt, még jázminkivonat is van benne, igaz, fel nem tudom fogni, hogy mire kell. A sűrűsége korrekt, jól nyomható, bár kicsit zselatinos a szerkezete. Kézzel belenyúlni furcsa, de a tányérra nyomva nem esik össze. Kicsit papíros utóíze van, de ez tényleg rendkívül halvány, nem zavaró.

Globus, 400 g, 499 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Ezt is ismerősnek találták a kóstolóra hívott barátaink. Nem tudták ugyan megmondani, hogy melyik márka, de abban biztosak voltak, hogy ettek már ilyet. Erre a matematikai esélyük meg is van, a klasszikusnak tekinthető magyar brand elterjedtsége példaértékű.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A kissé kenőcsös állag mellett csak a visszafogott ízéről lehet nyilatkozni. Nem kellemetlen, de kicsit rövid lejáratú élmény, hamar feloldódik a nyálban, majd udvariasan elköszön, ő már ott sincs, ne is keressük.

Kalocsai, 770 ml, 649 Ft

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Stílusában és ízében erőteljesen emlékeztet az Univerre, mintha onnan csábították volna át az egyik majonézmestert Kalocsára. Ha van magyaros irány, akkor ez az, aki megkóstolta, mind azt hitte, már evett korábban ilyet.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Egyetlen negatívumot lehet kiemelni: aki egyszer belenyalt a cukorbeteg nagymama csehszlovák édesítőszerébe, az tudja, milyen íz nem kell soha többé. Ebbe mintha jutott volna ugyanabból az anyagból, az édessége nem őszinte.