Létezik finom isler?

A hormonok jelenléte és az önuralom hiánya juttatott már börtönbe is embereket, a békésebbje csak rászokik a gyorséttermekre, vagy az islerre. Mindegyik islerre. Arra is, amit éjjel-nappaliban lehet vásárolni. Sőt, főleg arra. De létezik egyáltalán jó isler?

Az isler - ischler - osztrák eredetű sütemény, nevét Bad Ischlről kapta, ahol a napjainkig működő Zauner cukrászdában találta fel Richard Kurth cukrászmester a múlt század ötvenes éveiben. Az ostyáiról és ezekből készített nugátos - csokoládés desszertjükről, a zaunerstollenről is ismert Zaunerben ma kétféleképpen készítik az islert, csokoládéval töltve és leöntve, vagy lekvárral töltve és kávés bevonattal. Mi Budapesten próbáltuk felkutatni az eredeti elképzeléseket megközelítő, gasztronómiai kvalitásokkal is rendelkező példányokat.

Az isler lekváros változata egy a tetején csokoládéval leöntött, pikáns bogyósgyümölcs - lekvárral töltött omlóstészta, de mivel tortabevonóval, gyümölcsöt alig látott lekvárral és vajat soha nem látott tésztából is lehet islernek kinéző süteményt előállítani, ezért elő is állítják. Az isler mélyebbre süllyedt a cukrászdaiparban, mint a halászlé vagy a rántott hús az éttermekben. A cukrászdák egy része - sajnos a legjobbak közül többen - nem is tart islert, akik pedig igen, sokszor minek, hiszen vásároltunk olyan cukrászdai islert a teszt során, amely az éjjel-nappaliban a tegnapi túróstáska mellől elemelt, azonos nevű korongok szinvonalát sem közelítette meg. Ennek ellenére van remény, találtunk három finomat, három különböző lekvárral, és elkészítettük házilag is.

Ami viszont egész Budapesten nincs, és országosan is kezd kihalni, az a habos isler. A recept, ha valaki nem ismerné, az isler tésztakorongjai között és csokoládémáza alatt tartózkodó, 4-5 centiméter vastag pillecukorhabot jelent. Az elsősorban nosztalgiát, és utolsó sorban gasztronómiai élményeket hajtó rajongói kör fel-feldob lelőhelyeket a közösségi médiákon, de régen nem hallottunk egyetlen biztos forrásról sem.

A ribizlilekvár - Szamos

Az oldalán is vastagon, teljesen be van vonva csokival, ami mindenkinek tetszett, főleg a csokoládé minősége miatt. Valószínűleg gyártósoron készült, de ha finom, akkor ez nem baj. Az egész isler nagyon vastag, súlyos, rámás darab, tésztája kimondottan szaftos, a csokoládé hangosan roppan. Imádtuk.
"Beleharapok és roppan a csoki, jaj, nagyon finom benne a lekvár (ribizlinek tippeljük) fahéjas, diós tésztája van, ami csodás, nagyon jó állagú, végre, ebből ennék kettőt is!"

A málnalekvár - Auguszt

"Nagyon puha tészta, túl szaftos, az íze nagyon jó, de ehhez képest kemény rajta a csoki."

A lekvár málna, finom, a magok sem zavaróak benne. Szép fénye van a csokinak, az illata is csokiillat, a Szamoshoz hasonló kvalitásokkal rendelkező isler, de ebben málnalekvár van, és az mindent vitt, még úgy is, hogy a Szamos csokoládérétege lényegesen jobb volt ennél. A két isler - Szamos és Auguszt - nagyon különbözik, ízlés kérdése, kinek melyik ízlik, kit jó málnalekvárral, kit jó csokoládéval lehet meggyőzni, de mindkettőt nagyon szerettük.

A sárgabaracklekvár - Ruszwurm

Omlós a tészta, sárgabaracklekvár van benne, csak elég kevés, és nem elég izgalmas. Az illata olyan, mintha átvette volna a többi süteményét. Vékony rajta a csoki, amelynek az állaga jó. A másik kettőhöz képest karcsúbb, könnyebb, nem elég karakteres, ami nem lenne baj, ha ezt elvitték volna egy elegáns, könnyű irányba egy nagyon illatos baracklekvárral A tészta puha, omlós, kellemes, de ez az isler nem tett ránk akkora benyomást, pedig szurkoltunk az erdei gyümölcsökhöz képest hátrányból induló, általában kevésbé karakteres sárgabaracknak, de ebben a mezőnyben - sárgabarack-lekváros isler - így is ezt szerettük a legjobban.

Kapcsolódó receptjeink:

• isler házilag
• linzer házilag