Ambrus: "A Viszkis-kép nem feltétlenül igaz"

Ambrus Attila minden vágya, hogy kiléphessen a "viszkis rabló" szerepéből. A világhírű magyar bankrabló büszke a sikereire (amiért sokat köszönhet szerinte a rendőrségnek), de elutasítja, hogy Robin Hoodnak vagy betyárnak címkézzék, és ha szabadul, médiamunkásként bizonyítaná, hogy új ember lett. A radiocafé 98.6 Macsó Hímzés című műsorában elhangzott interjú szövege és hanganyaga.

Ez a pont az, amit a filmeken lehet látni, George Clooney-nak ugyan ott a hatalmas térképe a Bellagióról, de ti pont ugyanazt csináljátok, mint amit a filmekben mutatnak.
Most a filmek ugye az életből vett példákat emelik ki. Nyilván hozzátesznek némi körítést, és némi finomságot vagy durvaságot bevágnak, hogy el lehessen adni. De tulajdonképpen azért az élet ír. Elég, ha az utcán lehajolsz, nem kell itt különösebb misztikumba kerülni, a filmek is az életből élnek, ők is onnan merítik az ihletet, nem a fejéből pattant ki ez, hanem esetleg környezettanulmányként a Sing-Singbe elment és beszélt egy-két zsivánnyal, és akkor talán így összerakta a forgatókönyvíró, vagy aki csinálta a sztorit.

Aztán megbuktatok, és elkaptak titeket, aztán megszöktél viszonylag hamar. Arról most ne beszéljünk, hogyan történt a szökés, azt úgyis tudja nagyjából mindenki, meg egyébként is: amit nem tudtunk eddig, azt úgysem tudhatjuk. Utána eltelt ... mennyi is? Vagy három hónap?
107 nap.

Amennyit a szökés és az elfogás között eltöltöttél, milyen volt? Nem féltetek halálosan?
Mármint aki bújtatott? Az ő lelkivilágával nem voltam tisztában. A mai napig lelkiismeret-furdalása van azért, hogy úgy alakult az egész. A mai napig jár hozzám, és barátként tekint rám. Én, megmondom őszintén, túlélésre játszottam akkor, amikor elkaptak. Mert tudtam azt, hogy lóvé nélkül nem akarok elmenni egy harmadik világbeli köztársaságba vagy egy banánköztársaságba, mert amikor én külföldre mentem, a helyi viszonyokat börtön tekintetében is föltérképeztem. Ha elmegyek Dominikára, ott mennyi az elítélteknek a költségvetése, mennyi lóvéból élt az elítélt Dominikán, most csak egy példa... Tehát én igyekeztem odafigyelni ezekre a részletekre. Az, hogy ez a 107 nap hogyan telt... hát... irtó gázosan. Komolyan mondom, nem is hogy a frász kerülgetett, hanem a kilátástalanság, hogy mindenféleképpen pénzt kell szereznem. Ugye, egyre komolyabb biztonsági rendszereket léptettek életbe, és tudtam azt, hogy itt olyan dolgot kell bevállalnom (Üllői út), ami meghaladja a képességeimet. Hát 50 embert megfektetni, azért ez - és most nem akarom itt magamat dicsérni - egy igen komoly kihívás egy embernek. Többször is elmondtam, hogy talán egyszer vissza fognak engemet sírni. Annyira el van durvulva a világ, nincs az, mint régen, hogy bemegyek, alapvető dolog, megkeresem a badigardot, elszedem a fegyverét, onnantól kezdve nem lőnek mellbe. Nem akarok a szerencsétlen esetre most utalni. Lefegyverzem az őrt, és igyekszem nem erőszakot alkalmazni, mert annak újból egy olyan hozadéka van... Jó, ha ott lelőttem volna tíz embert, lehet, hogy... nem azt mondom, hogy olcsóbban megúszom, nem úszom meg olcsóbban, de számos olyan emberrel ültem, aki embereket: barátját, barátnőjét megölte. 12-13 évvel megússzák... Hát akkor hol itt az igazság? Feltehetném ezt a kérdést, hogy soha senkihez nem kellett hívni egy kurva mentőt, tényleg soha nem volt 8 napon belüli, se túli sérülésem - hála a jó égnek, nyilván szerencse is kellett hozzá, de igyekeztem tudatosan csinálni ezt. Tudtam ezt, hogy meg kell csinálni ezt a melót, és akkor ott elég komoly helyzet fog kialakulni, mint ahogy ki is alakult. De nem érdekelt, azt mondtam, hogy egy életem, egy lehetőségem, akkor egy nagy dobás van. És ha ezt meg tudod csinálni, akkor onnantól kezdve sínen vagy, és akkor irány Polinézia.

Hogyan éled meg, hogy kikerültél az országból, és, mondhatjuk, nemzetközileg is érdekes lettél? Mennyire a személyiséged része ez?
Az én esetemben nem hiszem, hogy tudatosságról lehet beszélni, ugyanakkor meggyőződésem, és bármikor fogom vállalni, hogy lehet, hogy amiatt kerültem előtérbe, hogy a személyiségemben vannak olyan jegyek, ami nem feltétlenül egy gonosz embert takar. Tehát talán ilyen lightosabb fickó vagyok, tehát nem tudom. Az, hogy nem alkalmaztam erőszakot, az is szerepet játszik, hogy különböző teátrális eszközökkel csináltam, amit csináltam, ez is szerepet játszott. Aztán a szökésem, nyilván az is, az igazságtalanság miatt, mert voltaképpen azért szöktem meg, nem azért szöktem meg, mert kurvára jó dolog a műanyagot beleégetni az ember kezébe, meg hát tényleg ott is - már elnézést, de - pinahajszálon múlt az életem, tehát elég komoly kihívásnak voltam kitéve, amikor lecsúsztam a francon. És akkor én azt gondoltam, hogy ezek az apró dolgok nyilván hozzájárultak ahhoz, hogy én kikerültem. Természetesen ez nem rajtam múlt, hanem a szerencse, a sors, szóval rengeteg tényezőnek az összessége az, hogy én Amerikában vagy mit tudom én bárhol... A világ 38 országában, pontosan nem tudom, hogy mennyiben, leadták ezt a sorozatot. Ettől függetlenül meggyőződésem, hogy én csak egy epizód vagyok ennek az egész történetnek a részeként, tehát ahogy mások mondják, a dolgok generálódtak, tehát elindult egy folyamat, és az önmagát generálta, és kialakult egyszer csak az Ambrus Attila.