A mazochizmus és névadója

110 éve halt meg Leopold von Sacher-Masoch osztrák, perverz-erotikus írásairól híres író, a mazochizmus névadója. A megaláztatáshoz, a kegyetlenkedés elviseléséhez kapcsolódó kielégülést, mint a szexuálpatológia különös jelenségét, a még élő íróról nevezte el egy híres bécsi elmegyógyász. Nem utolsósorban azért, mert Sacher-Masoch volt az első, aki regényeiben előszeretettel szerepeltetett szexuális indíttatású kegyetlenkedésekre hajlamos nőalakokat.

A mazochizmus teljes alárendeltséget jelent. A mazochista szexuális élvezetéhez fizikai és lelki fájdalmat igényel. A fájdalmon kívül a szadizmus és mazochizmus között semmilyen közös vonás nincs. A mazochista állandó és alázatos áldozat, aki azt kívánja, hogy partnere rosszul bánjon vele. És míg a szadista partnerének nem akar örömet okozni, a mazochista szívesen szeretkezik megkínzójával, mert ily módon mutatja ki háláját.

Vajon ki számít mazochistának?

Dr. Pulay Attila pszichiáter rezidens az [origo]-nak elmondta, fontos különbséget tennünk azok között, akik valóban betegnek számítanak, és azok között, akik csupán a nagy átlagtól eltérő módon színesítik egyébként teljesen egészséges szexuális életüket - adott esetben mazochista, vagy szadista jelenetekkel. Női karmolásnyomok egy férfi hátán, harapásnyomok a nyakon - ezek is a fájdalomérzet kéjérzettel való összekötései, mégsem merül fel senkiben sem, hogy betegesnek vagy egy konkrét betegség jeleinek titulálja őket. Ezek a teljesen egészséges szexuális működés részei: a szenvedély megnyilvánulása.

A mazochizmust a pszichiáterek és szexológusok különbözőképpen közelítik meg. Orvosi szempontból tekintve a szexuális mazochizmusnak különböző fokozatai, szintjei vannak. Mint minden fétisizmusnál, a mazochizmusnál is a mennyiség, a kizárólagosság, és az dönti el, hogy az illető személy beteg-e vagy nem, hogy szenvedélye mennyire telepszik rá az életére. Ha például valaki máshogy egyáltalán nem tud kielégülni, ha szexuális partnerét csak tárgyként kezeli, ha egy-egy ilyen aktus után rendszeres bűntudatot érez, esetleg szexuális szokásai akadályozzák egy egészséges párkapcsolat kialakításában, vagy a munkájában: az illető parafíliásnak, azaz betegnek számít.

A parafíliás, tehát esetünkben a kórósan mazochista emberek szexuális kielégülése kizárólag egyfajta élményhez kötődik: a megaláztatás és fájdalom élményéhez. A partner a mazochista számára csupán a kielégülés eszköze. Ugyanúgy működik mint bármilyen kémiai függőség (például, mint a drogfüggőség) az aktust erős izgalmi állapot, feszültséggel teli várakozás előzi meg, ha létrejön, gyors kielégüléshez vezet, majd pedig állandó bűntudathoz. Az ilyen esetekben mindenképpen kóros mazochizmusról beszélünk. Más kérdés viszont, hogy ezek az emberek meglehetősen ritkán jutnak el orvoshoz a problémájukkal. A legtöbben szégyellik, és bár szexológusok tartanak úgynevezett kognitív csoportos terápiákat különféle szexuális parafíliák kezelésére, ezek sikere nem is egyértelműen elsöprő.

Beteg emberek vagy csak furcsa szokások?

Forrás: ORIGO

Dr. Lux Elvira szexológus azt mondta, közel 35 éves praxisa során még egyetlen egyszer sem találkozott olyan esettel, amikor egy páciens zavarónak találta volna saját mazochista hajlamait, és ezzel a panasszal kereste fel őt. A szexológus szerint azok az emberek hajlamosak szexuális mazochizmusra, akik személyisége is mártír-karakterű. Ők pedig rendszerint egy mazochista-szadista duál únióban élnek, legfeljebb a környezet által keltett bűntudat az, ami arra késztetheti őket, hogy szakemberhez forduljanak, és meg akarjanak szabadulni perverz vágyaiktól. Lux Elvira szerint az ilyen kapcsolatok nagyon gyakoriak, és akár hosszú ideig mindkét fél számára kielégítőek, harmonikusak tudnak lenni. Csak ritkán válnak beteges rögeszmévé, állandóan önpusztító vagy önkínzó viselkedéssé. Olyan beteggel viszont már ő is találkozott, aki egy ilyen szadista-mazochista kapcsolatból - annak szenvedő alanyaként - szeretett volna kilépni, ezért kereste fel őt.

Hirschl Zsuzsanna