A mazochizmus és névadója

110 éve halt meg Leopold von Sacher-Masoch osztrák, perverz-erotikus írásairól híres író, a mazochizmus névadója. A megaláztatáshoz, a kegyetlenkedés elviseléséhez kapcsolódó kielégülést, mint a szexuálpatológia különös jelenségét, a még élő íróról nevezte el egy híres bécsi elmegyógyász. Nem utolsósorban azért, mert Sacher-Masoch volt az első, aki regényeiben előszeretettel szerepeltetett szexuális indíttatású kegyetlenkedésekre hajlamos nőalakokat.

A mazochizmus a szadizmus ellentéte. Míg utóbbi a fájdalomokozás és erővel vagy hatalommal való visszaélés iránti beteges (szexuális izgalmat hozó) vágy, előbbi a fájdalomérzet iránti vágyakozást, és a másvalaki hatalmának való kiszolgáltatottság vágyát jelenti. Leopold von Sacher-Masoch osztrák író neve a 19. század végéről származó számos perverz-erotikus regénye kapcsán fonódott össze a mazochizmus jelenségével. Ő volt ugyanis az első olyan író, akinek műveiben sorra jelentek meg olyan szexuális aktusok, melyek során nők (ritkábban férfiak) kegyetlenkedtek szexpartnereikkel, azok szexuális kielégítése gyanánt. A mazochizmus névadója 110 éve, 1895. március 9-én halt meg.

Leopold von Sacher-Masoch 1836-ban Lembergben (ma az ukrajnai Lviv) született, az Osztrák-Magyar Monarchia Galícia nevű tartományában. A gyenge testalkatú fiút egy robusztus orosz parasztasszony nevelte fel. Itt járt középiskolába, majd Grazban jogot és történelmet tanult, később a lembergi és a grazi egyetem történészprofesszora lett. Szabadfoglalkozású íróként Grazban, Salzburgban, Prágában és Bécsben élt, egy időben Budapesten is lakott, itt a Belletristische Blatter című német nyelvű irodalmi hetilapot szerkesztette. Ezután Lipcsében, majd Párizsban, végül Mannheimben telepedett le, és Lindheimben halt meg.

Masoch egész fiatalon kezdett el írni, előbb történeti munkákat, később regényeket és novellákat. Talán legismertebb könyve a Bundás Vénusz (1870), amelyben igen érzékletesen ábrázolta a kiszolgáltatottság és a szenvedés élvezetét. (A Velvet Underground is ezt választotta egyik híres dalának címéül, sőt több filmfeldolgozása is készült.)

Regényeiben különös előszeretettel szerepeltet szexuális indíttatású kegyetlenkedésekre hajlamos nőalakokat - ezért Richard Kraft-Ebing bécsi elmegyógyász 1886-ban megjelent, Psychopathia Sexualis című művében a még élő íróról nevezte el mazochizmusnak a szexuálpatológia ("szexuális elmebetegségek") egyes jelenségeit, a megaláztatáshoz, a kegyetlenkedés elviseléséhez kapcsolódó kielégülést. A Psychopathia Sexualis ritka és furcsa szexuális praktikák eseteinek gyűjteménye. Ugyanebben a tanulmányban szerepel először a szadizmus kifejezés is, melynek pedig Marquis de Sade volt a névadója.

"Ezen szexuális anomáliának a 'mazochizmus' nevet azon alapon adtam - írja Krafft-Ebing -, hogy Sacher-Masoch igen gyakran szerepeltette regényeiben és novelláiban a perverzitást, amelyet tudományosan akkor még nem ismertek."

Krafft-Ebing annak idején úgy ítélte meg, ha Sacher-Masochnak normális szexuális vágyai lettek volna, valószínűleg valami maradandót alkot perverz regényei helyett. A mai kor embere már tudja, hogy Masoch igenis maradandót alkotott: majdnem mindenki ismeri a nevét, nem utolsósorban magának a pszichiáternek köszönhetően.

Úgy hírlik, hogy leghíresebb regényét, a Bundás Vénusz-t saját élményei ihlették. Na nem ő maga vett részt (ekkor még) mazochista szexuális játékokban, de gyerekkorában megleste (a bundákat és szőrméket tároló szekrénybe bújva) nagynénjét és annak szeretőjét, amint azok játékosan összekötözték és ütlegelték egymást.

Hogy még napjainkban is elevenen él a képzőművészek között a de Sade márki és von Sacher-Masoch által leírt természetellenes viselkedésformák legkülönbözőbb indíttatású ábrázolása, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy néhány évvel ezelőtt a szülővárosa egész kiállítást szentelt Masoch emlékének. Az élvezet fantomja - mazochizmus a művészetben című kiállítás Grazban (2003-ban) kőkeményen mutatta be a kínzás és kínzatás, a fájdalommal vegyes örömszerzés művészeti vízióit, a legkülönfélébb fetisizmusok képét a képzőművészetben.