Szabó Miklós

Egy népvándorlás anatómiája - A történelem és a régészet szembesítése

A kelta vándorlások elérik a Kárpát-medencét, majd a Balkánt és Kis-Ázsiát

Vagyis a Kr. e. 4. század elején kelta néphullámok egyidejüleg érték el Itáliát és a Kárpát-medencét. A kortárs Titus Livius, a korszak hivatalos történetírója, V. könyvének sokat elemzett 34. fejezetében egy, a Troguséval lényegében egyező hagyományt is megőrzött, amikor arról ír, hogy Galliából két kelta csoport szimultán indult útra Itália és a Hercyniai-erdő irányába.

"A gallusok Itáliába érkezéséről a következőket tudjuk: Tarquinius Priscus uralkodása idején a biturixok tartották uralmok alatt a Gallia egyharmadát lakó keltákat, ők adták a királyukat is, Ambigatust, akinek kiválósága és szerencséje a népet is hatalmassá tette. Uralma alatt Gallia annyira bővében volt terménynek és embernek, hogy a túlszaporodott lakosság kormányzása alig látszott lehetségesnek. S minthogy maga is élemedett korú volt, és le akarta venni országáról a tömeggé duzzadt lakosság ellátásának gondját, kijelentette, hogy nővére fiait, Bellovesust és Segovesust, e két vállalkozó szellemű ifjút elküldi valamely országba, amelyet az istenek madárjóslattal letelepülésre kijelöltek. Annyi embert vihetnek magukkal, amennyit akarnak, hogy egyetlen nép se állhassa útjukat. Sorsot húztak és Segovesusnak a Hercyniai rengeteg jutott; Bellovesust az istenek sokkal kellemesebb helyre küldték: Itáliába." (Titus Livius: A római nép története a város alapításától, V. könyv, 35. kaput, Muraközy Gyula fordítása)

A Hercyniai-erdő földrajzi név a Rajna alsó folyása és a mai Kelet-Szlovákia között elterülő erdős, hegyes zónára vonatkoztatható. Vagyis a fogalom ugyan meglehetősen pontatlan, az adott szövegösszefüggésben azonban a délivel egyidejű keleti irányú migrációra utal. Igaz, Livius ezt a Kr. e. 4. század elejénél több mint két évszázaddal korábbra teszi, ami minden valószínűség szerint két különböző történeti hagyomány összeolvasztásával magyarázható. Amíg Titus Livius figyelmét a gallok itáliai fellépésére koncentrálta, Trogustól megtudjuk, hogy a pannonok leigázása után, seregeiket felosztva, a kelták egy része Görögországba, a másik Makedóniába ment.

"Itt leigázták a pannonokat, és sok éven át viseltek váltakozó szerencsével háborúkat a szomszédaikkal. Azután sikereik növelésére, felosztva seregüket, egyesek Görögországba, mások Makedóniába mentek, és fegyvereikkel mindent legázoltak. Oly félelmetes lett a gallus név, hogy azok a királyok is, akiket nem bántottak, önszántukból hatalmas pénzösszeggel vásárolták meg tőlük a békét." (Justinus kivonata Pompeius Trogus Világkrónikájából, XXIV. könyv, IV. kaput, Horváth János fordítása)