Szabó Miklós

Egy népvándorlás anatómiája - A történelem és a régészet szembesítése

I. A történeti és régészeti megközelítés különbözősége

Az orosz évkönyvek legrégibb, ún. Nesztor-krónikának nevezett verziójában a 898. év eseményei között a következőt találjuk: "Vonultak a magyarok Kiev mellett a hegyen keresztül, amelyet ma magyarnak nevezünk. Megérkezvén a Dnyeperhez, megállottak sátraikkal... Megjövén kelet felől a hegyeken keresztül..., hadakozni kezdtek az ott élő frankokkal és szlávokkal." A Napkelettől Napnyugatig vándorló nomád törzsekről elsősorban a falaik mögé húzódó, megtelepült népek feljegyzései alapján, az ő szemszögükből alkothatunk képet, amely általában történetietlen perspektívába helyezve, főként a sérelmes mozzanatokat, illetőleg a szembetűnő külsőségeket örökítette meg.

Ezzel szemben a régészet napvilágra hozza a különböző etnikai csoportok vándorlása révén elterjedő tárgytípusokat, ha úgy tetszik, az anyagi kultúrát. Az utóbbi felismerésnek az őstörténetbe való visszavetítése vezetett a diffúzió-elv előtérbe kerüléséhez, amely szerint az írásbeliség megjelenése előtti történeti folyamatok főszereplői a független etnikai csoportokhoz köthető kultúrák voltak, amelyek terjedése leginkább népelemek vándorlásának volt a következménye. Ezt a felfogást a radiokarbon-forradalom, azaz a régészeti kapcsolatrendszertől független datálási módszer megjelenése alapjaiban rendítette meg. Az objektív kronológia azonban csak azt árulja el, hogy a múltban mikor történt valami, de arra a kérdésre, hogy voltaképpen mi történt, nem nyújt magyarázatot.

Ebben az új helyzetben felmerülő problémák értelmezése szempontjából különösen tanulságos az ún. protohistorikus időszak, amikor az európai őstörténet addig névtelen szereplői az írott történelem látókörébe kerültek.

A következőkben a keltákra vonatkozó ókori írásos forrásokat szembesítjük a régészeti emlékekkel.