A "Bástya"

 

A következő összejövetelre december 26-án ugyanabban a lakásban került sor. Nagy József és Szabó beszámolója végleg eloszlatta az illúziókat: "központi parancsnokság" nem létezik, Ivicz, az állitólagos összekötő, aki ezidáig félrevezette a társaságot (nem tudjuk miért), elhagyta Budapestet és Miskolcon vállalt munkát. A Honvéd kórház küldöttei (Hegedűs László, Korniczky Tamás és Halkrant Ferenc) ehhez hozzátették, amit Iván őrnagytól, az idegosztály osztályvezetőjétől hallottak, miszerint Maléter a Fő utcában raboskodik. Ismét felmerült a felsőbb kapcsolat és a fegyverszerzés kérdése. Karászy javaslata alapján a résztvevők úgy határoztak, hogy ő és Korniczky utazzék Bécsbe, és vegye fel a kontaktust Király Bélával és Kéthly Annával.

Megállapodtak abban, hogy szervezkedésük a "Bástya" elnevezést kapja. Nagy Józsefet választották a csoportok főparancsnokának, helyettese Karászy, a politikai vezető Szabó lett. (Eddig Szabót tekintették vezetőjüknek.) Karászy javaslatára ismerősét, ForgácsFerenc építészmérnököt "D"-tisztnek nevezték ki, tehát a szervezkedésen belüli elhárítás lett a feladata. Ismét kijelölték a területi parancsnokokat, és az egyéb tisztségeket. Hangsúlyozni kell, hogy a funkciók mindvégig csak névlegesek voltak. Nagy meghatározta a szervezkedés célkitűzéseit: Magyarország függetlensége, a horthysta restauráció megakadályozása, szabad választás, demokratikus államforma. Karászy ismertette az általa kidolgozott szervezeti felépítést és az egységek konkrét feladatát. A tervek végrehajtásához azonban mindössze néhány fő állt volna rendelkezésre, a legcsekélyebb anyagi feltételek nélkül.

Felmerült az a gondolat is, hogy egyesíteni kellene az országban meglévő ellenálló csoportokat. Ennek első lépése adott volt, mivel az értekezleten részt vett a Békési Béla vezette, orvostanhallgatókból álló "Bagoly" csoport három tagja is. (őket a Honvéd kórház küldöttei hívták el.) Nagy József fúziót javasolt, ám a parancsnoklás kérdésében hamarosan parázs vita alakult ki: az egyetemisták álláspontja szerint ők szellemileg képzettebbek, s ezért alkalmasabbak az irányításra, a "Bástya" hangadói szerint viszont a munkásokat illeti meg a vezető szerep. Végül csak abban állapodtak meg, hogy fenntartják egymással a kapcsolatot.

A kórházi küldöttek is előálltak szervezeti szabályzatukkal, mivel fenntartásaik voltak a "Bástyá" tevékenységével szemben. Ők a továbbiakban inkább az orvostanhallgató csoporttal konspiráltak.

Az értekezlet végén, az "újak" pótolták az eskütételt. A legutóbb hiányzó Hegedűsék viszont csak hosszabb huzavona után írták alá az eskü szövegét. Az "óbudai sejt" pedig egyre inkább elszigetelődött a többiektől.

1-2 nap múlva Karászy és Korniczky elutazott Bécsbe. Utóbbi a szintén Bécsben tartózkodó "Bagoly" csoport tagjaihoz csatlakozott, de végül az emigrálás mellett döntött, és Angliában telepedett le. Karászy január 8-10-én visszajött, és beszámolt sikertelen útjáról a csoportjának: Király és Kéthly nem tartózkodott Bécsben, az emigráns szervezetek elutasítóak voltak, senkitől sem várhatnak segítséget. Voltak azonban olyan külföldi hírszerzők, akik felajánlották az együttműködésüket. A csoport tagjai szinte egyöntetűen azon a véleményen voltak, hogy ilyen jellegű kapcsolatot nem szabad létesíteni, mert nem egyeztethető össze a célkitűzéseikkel. Nem tudták, hogy Karászy még elutazása előtt kapcsolatba lépett a budapesti brit követség két munkatársával. Az angolok támogatásukról biztosították Karászyt, aki viszont katonai adatokról tájékoztatta őket (Vancsóné tolmácsolásával, Forgács jelenlétében). Karászy azzal zárta beszámolóját, hogy nincs értelme a további harcnak, fel kell oszlatni a csoportot. Szavai általános megdöbbenést váltottak ki: mindenki jó hírre számított. Néhányan nem is fogadták el Karászy álláspontját, sőt, kételkedni kezdtek abban, hogy valóban kint járt-e. Ezt azonban a repülőtiszt számlákkal, jegyekkel igazolta.

Nagy József és Szabó azon az állásponton volt, hogy nem kell megijedni, folytatni kell a konspirációt.

Nemsokára azonban kénytelenek voltak megváltoztatni álláspontjukat: Szabót a karhatalmisták megverték, és néhány napra elzárták, a csoport néhány tagját pedig a lakásán kereste a rendőrség. A szervezkedés vezetői mindenkit felmentettek az esküje alól, és megkezdték a jegyzőkönyvek és a dokumentumok megsemmisítését, a fegyverek (egy géppisztoly, néhány kézigránát, pisztoly) és a lőszerek eltüntetését.

A rendkivüli veszélyekkel járó fegyveres szervezkedés eredmény nélkül ért véget.

A "Bástya" utolsó mozgalmi tevékenységét a Honvéd kórházi részleg hajtotta végre: egy stencilgépet - nem kis kockázattal - átszállítottak a II. Női Klinikára, ahol a "Bagoly" csoport Obersovszkyék letartóztatása után folytatta az "Élünk" folyóirat sokszorosítását.

A szervezkedés tagjai közül Lévai Mária, Karászy János, Iván László emigrált. A szintén menekülni szándékozó Nagy Józsefet február 22-én tartóztatták le Pécsett. Éppen levelet írt Mécs Imrének (aki a menekülésben segített a többieknek is), amikor a rendőrség behatolt vendéglátójának lakásába. A levelet a kályhába akarta dobni, de elvétette. Ekkor még csak nyolc hónapra ítélték el szökési kísérlet miatt.

Az óbudai részleg egyik vezetője, Borsodi József azonban feljelentette a csoportot (név szerint Molnár Lajosnét, Iván László őrnagyot és Szabó Lajost) a III. kerületi rendőrkapitányságon. Ekkor kezdtek nagyobb erőkkel nyomozni a hatóságok. Megkönnyítette feladatukat egy NSZK-ban dolgozó ügynök is, aki Karászyval kötött ismeretséget. Forgács levele, amelyet Karászynak titkosírással küldött volna Angliába, a posta ébersége folytán szintén a rendőrség kezébe került.

Áprilistól megkezdődtek a letartóztatások. A feljelentőt szabadlábra helyezték, és ügyében - aktív mozgalmi tevékenysége ellenére - megszüntették a nyomozást. A bírósági eljárást követően a 13 elitéltből Nagy Józsefet, Szabó Lajost, Bárány Jánost és Ivicz Györgyöt 1959. február 18-án kivégezték. A volt fegyveres felkelők ugyanis semmiképpen sem számíthattak kegyelemre. (I. fokon halálos ítéletet hirdettek ki Forgács Ferencre és Mécs Imrére is.) A többiekre 1 évtől életfogytig tartó szabadságvesztést szabtak ki.