"jól megy" nekünk, itt Moszkvában...

 

Magyar Ifjúság:

Tegnap szerepeltem a moszkvai televízióban. Műsoromnak azokat a számait adtam, elő amelyekkel a színházban legnagyobb sikert arattam: a futballt, kukoricaevést és a többi paródiát. Az adás nagyon jól sikerült. Tudják, mi színészek érezzük legjobban, ha az előadás "jól megy". Hát ez nagyon jól ment. A televíziós stúdió technikai dolgozói majdnem hibát követtek el: úgy nevettek, csak a szigorú rendező dühöngött a fegyelmezetlenségért. De az ő szigora is felengedett, amikor a bemondónő, aki az én műsorom "alá" beszélt, nevetve mondta a szövegét, ami még kedvesebbé tette a műsorszámot.

Utánam Záray Márta lépett a televízió "vászna" elé. Óriási sikerrel. Ma már Moszkvában sláger minden olyan dal, amelyet Záray a színpadon énekel.

Televíziós felvételünk egyébként azonos időben volt esti előadásunkkal, tehát "pendliznünk" kellett, melynek során a modern technika minden vívmányát felhasználtuk. A színház társalgójában is van televíziós vevőkészülék. Kiszámítottuk, hány perc alatt értek a stúdióból az esztrád színházba. Az ügyelőnek tehát az volt a dolga, hogy a televízió adását figyelje. Amint befejeztem műsoromat, azonnal megnyomták a szünet végét jelző csengőt a színházban, s mire mindenki elfoglalta helyét, én már a színpadon voltam,

Az egész műsornak különben nagyon nagy sikere van. Gencsi Sárit és Hollós Ilonát meghívták egy hónapi turnéra a Kaukázusba egy szovjet társulattal, Máté Jolánt és a népi együttest, valamint a Harsányi együttest rádiószereplésre kérték fel. A napokban kedves vendégeink is voltak, a Moszkvában tanuló Kun Zsuzsa és Fülöp Viktor balett-művészek látogatták meg előadásunkat.

Ennyit rólunk, s most még néhány szót a közönségről. Sose hittem volna, hogy ilyen kedves közönség létezik a világon. A Harságnyi együttes az utolsó műsorszámunk. Alig engedték le őket a színpadról, s amikor a finálét - "Budapest, Budapest, te csodás" - énekeljük, senki sem szalad a ruhatárba, autóbuszhoz, vagy villamoshoz, hanem mindenki helyéről felállva tapsolja az előadást, majd előre jönnek a színpadhoz, tapsolva üdvözlik a művészeket.

Mondanom sem kell, nagyon örülünk a sikernek, mert ezzel, is öregbítjük a magyar színművészek jó hírnevét a Szovjetunióban.