Vita a marxista filozófiáról a DISZ Petőfi-körében

 

Szabad Ifjúság:

A külsőség sokszor jellemzi a tartalmat is - erre gondoltunk csütörtökön este a Kossuth-klub Múzeum utcai házának kapuja előtt. A DISZ Petőfi-köre vitát hirdetett "A XX. kongresszus és a marxista filozófia problémái" címmel, s mintegy félórával a kezdés előtt kiderült, hogy a Kossuth-klub szűknek bizonyul az érdeklődők befogadására. Átvonultunk hát a Közgazdasági Egyetem nagytermébe. Százak és százak siettek szapora léptekkel, arra gondolván, hátha a nagyobb terem is kicsinek bizonyul. S valóban így történt: zsúfolásig teltek a padsorok, s akinek másutt nem jutott hely, újságpapírt terítettek a lépcsőkre és oda telepedtek, körülülték a színpadi előadóasztalt, szorongtak minden talpalatnyi helyen. S igen, ez a külsőség, tehát ez a rendkívüli érdeklődés is jelzi, milyen mély kívánság él fiatal marxista értelmiségünkben a szabad vitákra.

A délután hat órától éjszaka negyed egyig tartó vitát természetesen aligha lehetne egy újságtudósításban híven közre adni, s így csupán a vita néhány jellemző motívumát, fő gondolatát rögzítjük papírra.

A DOGMATIZMUS ELLEN

A Petőfi-kör eddigi, emlékezetes vitái után ismétlésnek tűnik, ha azt írjuk le kezdő gondolatként, hogy a jelenlévő fiatal és idős filozófusok egységesen, bátran felléptek a dogmatizmus ellen. A szenvedélyes hangú és gyakorta tapsot kiváltó felszólalások újra és újra ezt elemezték, hangsúlyozva, hogy a marxista filozófiának korunkban - s hazánkban is - legfőbb betegsége a gondolatot, fejlődést tespedésre kárhoztató, a tudományt gúzsbakötő, a marxizmust puszta idézgetésre korlátozó dogmatizmus.

A felszólalók nemcsak ismételték ezt, hanem elemezték is ennek gyökereit és az ellene megvívandó harc célravezető módszereit. Érdekes gondolatokat mondott el például Heller Ágnes fiatal filozófus, aki kifejtette, hogy a dogmatizmus voltaképpen arisztokratizmus, mert nem becsüli a tömegek szükségleteit, hiszen abból a feltevésből indul ki, hogy a nép, a tömeg mindent elhisz. Szenvedélyesen vitáztak erről annál is inkább, mert a filozófia tudományát nálunk is sokhelyütt eliszaposította, elsekélyesítette a dogmatizmus, s a filozófia művelőit két táborra osztó, évek során elmérgesedett vitákat is ez táplálta. Mindenekelőtt a dogmatizmussal kell tehát leszámolni ahhoz, hogy filozófusaink a marxizmus-leninizmus módszereivel, a XX. kongresszus szellemében művelhessék e tudományt. Balogh Elemér és mások itt, a nyílt vita színterén bírálták a múltban egyes kérdésekben helytelenül elfoglalt álláspontjukat, segítve ezzel is, hogy a gyakran személyi vitákat mielőbb azok a viták váltsák fel, amelyek valóban előreviszik a tudományt, és színvonalas jelentős műveket eredményeznek.

FILOZÓFIÁNK EGYSÉGÉRŐL

Szinte valamennyi felszólalásban elhangzott az a közös óhaj, hogy meg kell teremteni végre a marxista filozófia egységét hazánkban. Hadd tegyük mindjárt hozzá: sajnos, itt a Petőfi Kör vitáján is rendkívül szemléletesen érződött ennek az egységnek a hiánya, sőt ez a hiány igen visszatetsző formában is jelentkezett. A vita ugyanis távolról sem volt mentes az elveknek személyekkel való felcserélésétől a vádaskodástól, sem az egyik, sem a másik "fél" vitázói részértő. Többen rosszallották, hogy Balogh Elemér, aki felszólalása elején határozottan fellépett a személyeskedő vitamodor ellen - végül is szintén ebbe a hibába esett, s a vita befejeztével rövid zárszavában maga is elismerte, hogy ez nem erősítette a marxista filozófia egységét.

A közös munka kibontakozását segítették azok az elvek, amelyekkel a felszólalók e tudományág helyét, szerepét, teendőit körvonalazták. Többen - mint Varga Mihály, a Lenin Intézet aspiránsa, Hermann István kandidátus és mások - elmondták: nem helyes, hogy a marxista filozófia a napi párthatározatok prakticista magyarázatára, agitációjára korlátozódjék!
A felszólalók egyetértettek abban, hogy a dogmatizmus elleni harc fő módszerei közé tartozik a szabad viták, véleménycserék lehetőségének megteremtése s az, hogy a marxista tudományban az önálló gondolkodás és ne a tekintélyek vak követése uralkodjék.

EGYETEMI, FŐISKOLAI PROBLÉMÁK

Lukács György

Sok szó esett a marxista filozófia tanításának és tanulásának egyetemi, főiskolai problémáiról. A felszólalók mindenekelőtt élesen elítéltek azt a tarthatatlan állapotot, hogy bölcsészkarunkon nem folyik filozófiai képzés, s hogy a filozófia legfelsőbb szintű oktatásában nem vesznek részt kellő súllyal e tudományág legfőbb magyar művelői, köztük elsősorban a marxista filozófiának olyan nemzetközileg elismert szaktekintélye, mint Lukács György akadémikus. Gondi József, a Lenin Intézet továbbképző tanfolyamának hallgatója elmondotta, hogy az egyetemen sokszor lapos, brosúraszerű előadások hangzottak el s a konferenciák ennek puszta ismétlésére szorítkoztak. Többen helytelenítették - köztük Havas Ernő kandidátus -, hogy az idealista filozófiát rendkívül summásan intézik el a tanagyagban, s nincs mód ezeknek a filozófiai áramlatoknak részletes, bíráló elemzésére.

A vitában rendkívül erőteljesen kapott hangot az a vélemény, hogy Lukács György akadémikusnak végre el kell foglalnia filozófiai életünkben az őt méltán megillető helyet. Szinte alig volt felszólalás, amelyben ne hangzott volna el Lukács György neve. Szigeti József kandidátus, a vita egyik vezetője elmondotta: "Az utóbbi időben bizonyos csendes revíziója ment végbe az úgynevezett Lukács-vitának, azt mindenki érzi, beszél róla, de úgy véle, hogy ennek komolyan, elvileg megalapozottan kellene bekövetkeznie." Heller Ágnes szenvedélyes hangon beszélt arról a káros, gyanakvó légkörről, amely teljesen megalapozatlanul Lukács György körül az elmúlt esztendőkben kialakult, csaknem minden felszólaló egyöntetűen hangoztatta, hogy a Lukács György munkásságát megítélő emlékezetes vitát most a XX. kongresszus tanításainak fényében kell újra szemügyre venni, mert kétségtelen, hogy Lukács György akkori megítélésében erősen érvényesültek szektás, dogmatikus, szűkkeblű előítéletek.

LUKÁCS GYÖRGY FELSZÓLALÁSA

A vitában felszólalt Lukács György akadémikus is, s szavait nagy tetszéssel, egyetértéssel fogadták a hallgatók, a vitázók egyaránt. Lukács György felszólalását magunk is azért közöljük ennek az újságtudósításnak mintegy összegzéseként, mert valójában ez a felszólalás összegezte, fejezte ki a DISZ Petőfi Kör filozófiai vitájának sok-sok tanulságát.

- A XX. kongresszus után az a helyzet - mondotta Lukács György -, hogy világméretekben még nem volt olyan lehetősége a marxizmus térhódításának, mint ma. E lelkesítő lehetőségek mindnyájunk életét fogják kitölteni, s ez adjon számunkra pátoszt, lelkesedést.

A továbbiakban arról beszélt: milyen a marxizmus helyzete ma Magyarországon? Aláhúzta, hogy a marxizmus ma igen nehéz helyzetben van nálunk. A felszabadulás előtt életüket áldozták emberek egy marxista műért. Az utolsó 7-8 év alkalmas volt arra, hogy a marxizmus elméletéhez fűződő ilyen mély kapcsolatokat megszüntesse. Az a feladat, hogy visszaszerezzük a bizalmat elvünk iránt. Óriási tömegek vannak, amelyeket ezzel a munkával kell megnyerni. "Nem építhetjük fel a szocializmust - mondotta -, ha értelmiségünket nem tudjuk meggyőzni arról, hogy a marxizmus elsajátítása az ő érdeke", Engels röviddel halála előtt körvonalazta, milyen óriási feladat áll előttünk. A sztálinizmus történelmi vétke, hogy nem használta ki az anyagi lehetőségeket, nem látott hozzá ezeknek az elvi feladatoknak az elvégzéséhez és sok tekintetben visszafejlesztette az elméletet.

Lukács György ezután arról beszélt, hogy most a XX. kongresszus után a lenini módszert kell megtanulnunk. De szenvedélyes hangon hívta fel a figyelmet arra is: vigyázzunk, nehogy Lenin tanításait dogmákként fogjuk fel, sőt kötelességük e tendencia ellen mindjárt kezdetben teljes erővel fellépni, harcolni. Remélem - fejezte be felszólalását -, hogy most a marxizmus új, nagy virágkorának küszöbére érkeztünk.

S e virágkor egy szerény, csekély hajtása volt a Petőfi Körnek ez a vitája is. Igaz, akadtak disszonánshangú közbekiáltások, s ezeket a részvevők többsége visszautasította, igaz, a vita - mint mondottuk - nem volt mentes a személyeskedéstől, mégis egészében tanúsította, hogy fiatal marxista értelmiségünk gondolkodik, sőt egészségesen gondolkodik, s véleményével gondolatainak kifejtésével hozzá akar járulni a XX. kongresszus elveinek hazánkbeli valóraváltásához, s küzdeni kíván a személyi kultusz, a dogmatizmus, a szektariánizmus káros, visszahúzó maradványai ellen.

(Laky-Tábori)

Korábban a Petőfi Körről:

Fiatal értelmiségünk bátor fóruma

Közgazdász-vita folytatása

Az 1940-es évek végére teljessé váló kommunista hatalomátvétellel a magyar filozófiai életből a nem-marxista gondolkodók egész nemzedékét kiiktatták, sokukat meghurcolták, eltiltották az oktatástól, elbocsátották állásából vagy nyugdíjazták. Az 1901-ben alapított Magyar Filozófiai Társaságot feloszlatták. Teljes tudományágak (szociológia, pszichológia) művelése vált lehetetlenné, mellőzték a filozófiatörténet, a klasszikus filozófusok és minden nem marxista irányzat kutatását. A szabad kutatás és publikálás, a gondolat- és szólásszabadság megszűnt. A marxizmus-leninizmus uralmi és kizárólagos helyzetbe került, ezzel a filozófia egész tematikája egy hatalmi szóval fenntartott ideológia fogalmainak értelmezésére, a dialektikus és történelmi materializmus, Marx-Engels-Lenin-Sztálin tanításának bemutatására szűkült. Viták, nézetkülönbségek, a kommunista párt iránti hűség előfeltételével, csak ezeknek az interpretációknak az árnyalatai, hangsúlyai körül jelenhettek meg. Ilyen keretek között zajlottak le a Lukács György felfogásáról több hullámban kialakult, majd hatalmi szóval eldöntött Lukács-viták is. Az egyetemeken marxizmus-leninizmus, dialektikus és történelmi materializmus, tudományos szocializmus és politikai gazdaságtan tanszékek álltak a korábbi filozófiai tanszékek helyére. Széles körű és alacsony színvonalú propaganda-tanfolyamokat szerveztek, s - jelentős részben szovjet eredetű - brosúrák tömege jelent meg.(oszk)