Kim Ir Szennel Koreában

 

Világ Ifjúsága:

A nép képzelete legendákat sző arról, akit nagyon szeret. A fiatal 20 éves Kim-Ir Szen-ről - aki a vadregényes Cambok-hegységben a szabadságárt küzdő népe élén állott - az a hír járta, hogy nem fogja a golyó.

Co Gi Cson, a legnagyobb koreai költő pompás eposzában, a Pektuszánban örökíti meg a nép hősi harcait. A partizánok már négy napja nem ettek. Az egyik legény borjút lop a faluban, hogy élelemhez juttassa bajtársait. Kim Ir Szen kemény parancsot ad, a borjút vissza kell vinni gazdájához. "A parasztokra támaszkodunk, ők a szövetségeseink, nem lophatjuk meg őket. Aki ilyet tesz, az a mi ellenségünk, az a japánokkal cimborál." Másnap a parasztok maguk hoztak élelmet az éhező partizánoknak.

Kim Ir Szen Kim Szong Dzsu néven született 1912. április 15-én Phenjan közelében egy parasztcsaládban. Szülei a japán megszállók elől Kínába menekültek, Kim itt járt iskolába. Tanulóévei hamar véget értek, mert "felforgató tevékenység" miatt 17 évesen letartóztatták. Szabadulása után Japán-ellenes gerillacsoportokban harcolt. 1931-ben lett a kommunista párt tagja, egy jobbára koreaiakból álló partizánegység parancsnoka és vette fel a Kim Ir Szen nevet. 1941-ben a japánok kiszorították őket Kínából, Kim Szibériába vonult vissza. A szovjetek kiképzőtáborba küldték, ahonnan 1945 szeptemberében a Vörös Hadsereg őrnagyaként bukkant elő - az észak-koreai gyerekek még ma is azt tanulják, hogy Kim ezen idő alatt hazájában harcolt a japán ellenség ellen. A szovjetek azt a feladatot adták neki, hogy szervezze meg az átmeneti kormányt az általuk megszállt Koreában. 1948-ra vált nyilvánvalóvá, hogy a félsziget újraegyesítése nem lehetséges, mert a szovjetek és az amerikaiak nem tudtak megegyezni a jövendő állam irányultságáról. Amikor 1948. szeptember 9-én életre hívták a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, Kim hivatalosan is miniszterelnök lett, ezt a funkciót 1972-ig töltötte be, majd az államfői posztra emelte magát.

Két évvel ezelőtt, amikor Koreába kerültem, sokat hallottam már róla, mielőtt még találkoztunk. Tyán Cu Ik, a Tudományos Akadémia főtitkára például elmondta, hogy kihallgatáson jelent meg egyszer Kim Ir Szen-nél. El volt rá készülve, hogy a fogadás legfeljebb öt percig tart, hiszen legalább harmincan vártak az előszobában. Kim Ir Szen-t azonban minden érdekelte: az Akadémia épülete, a tudósok lakásviszonyai és életkörülményei a kandidátusképzés, a haladó hagyományok feltárása, a műemlékbizottság munkája, de legjobban a koreai nyelv és történelem.- Nem tudjuk eléggé a saját anyanyelvünket és nem ismerjük történelmünket. Ezen segíteni kell és ez az Akadémia feladata - mondta Tyán Cu Ik-nak.

Kim Ir Szen szívügye az iskola, a népnevelés. Nem véletlen, hogy Korea legszebb épületei az iskolák. A Kim Ir Szen Egyetemnek külön üdülője és önálló gazdasága van. Gyakran ellátogat oda és megjelenik a középiskolákban is, ahol elbeszélget a tanulókkal és nevelőkkel.

1954 őszén találkoztam vele először szovjet fogadáson. Amikor bemutattak, erősen megszorította a kezem és mosolygott. Koreaiul beszélgettünk.

A KNDK teljhatalmú vezetőjeként Kim könyörtelenül és gyorsan leszámolt potenciális ellenfeleivel, bevezette a szovjet típusú tervgazdálkodást, államosította az ipart és kollektivizálta a mezőgazdaságot, hatalmas hadsereget tartott fegyverben. Az évekig kritikátlan szovjetbarát Kim a hatvanas években kihasználta a kínai-szovjet viszony romlásában számára rejlő lehetőségeket, és fokozatosan függetlenítette magát, miközben mindkét kommunista nagyhatalom segítségét továbbra is igénybe vette. Meghirdette az önellátás, "dzsucse" eszméjét, ami által országát fokozatosan elszigetelte a világ többi részétől, ezzel egy időben példátlan, még Maóhoz és Sztálinhoz sem fogható személyi kultusz alakult ki körülötte.

- Már hallottam önről - mondotta. - Ön írta a magyar-koreai szótárt. Érdekel bennünket a magyar és a koreai nyelv kapcsolata, sajnos keveset tudunk nyelvrokonságunk kérdéséről.

Mindenkitől kérdezett valamit és ami csak igen nagytudású és szerény emberekre jellemző, nem szégyellte kimondani azt, hogy nem tudom. Állítólag tőle származik ez a mondás: ha nem tudod, ne tégy úgy, mintha tudnád.

Második találkozásunk a magyar követség fogadásán történt, 1955. április negyedikén. Akkor már mint ismerőst üdvözölt, azt kérdezte, hogy hány középiskola van Magyarországon és mennyi nálunk az egy személyre eső évi átlag húsfogyasztás? Egyébként pompásan érezte magát nálunk, s ezt meg is mondta. Kedvesen beszélgetett mindenkivel, tréfálózott és úgy tapasztaltam, nincs rossz véleménye a magyar borról és a magyar konyháról sem.

1972-ben új alkotmányt fogadtatott el, amely elnökké nyilvánította, 1980-ban a párt kongresszusa fiát, Kim Dzsong Ilt jelölte ki utódául. Kim hatalma a hadsereg lojalitásán alapult, amelyet részben forradalmi hírneve, részben a hozzá hű káderek biztosítottak. A nyolcvanas évektől a KNDK egyre súlyosabb gazdasági nehézségekkel volt kénytelen szembenézni. A dzsucse-eszme következetes megvalósítása miatt gyakorlatilag megszűnt a külkereskedelem, Teng Hsziao-ping pragmatikus politikája miatt egyre gyérebben csordogáltak a kínai segélyek, mindezt tetézte a Szovjetunió megszűnése. A gazdaság összeomlott, egyre kiáltóbbá vált az ellentét a virágzó kapitalista Dél és az éhínségtől sújtott, elszigetelt északi kommunista állam között. Az északi belpolitikai propaganda minderről nem vett tudomást, még jobban magasztalta a "Nagy Vezetőt", a legnagyobb koreai géniuszt, aki végül 1994. július 8-án szívroham következtében halt meg, állítólag egy fiával folytatott különösen heves veszekedés után.

Utoljára akkor találkoztam vele, amikor a harmadik koreai pártkongresszusra meghívott Köböl és Végh elvtársakat vártuk a phenjani repülőtéren. Hűvös áprilisi délelőtt volt, a repülőgép egy kicsit késett. Kim Ir Szen barátságosan kezet fogott a diplomáciai testület megjelent tagjaival, váltott velük néhány szót és a repülőtér dolgozóival kezdett beszélgetni.

- Alacsony a váróterem és kicsinyek az ablakok - mondta, majd érdeklődött a munkások ellátása felől, megkérdezte, milyen folyóiratok állnak a külföldi vendégek rendelkezésére, mit olvasnak szívesen várakozás esetén az utasok.

Ha koreaiakkal beszél az ember Kim Ir Szen-ről, büszkén említik: még fiatal, de tapasztaltabb, mint az öregek. A koreai nép bölcs vezetője néhány napon belül Magyarországra látogat.

Sövény Aladár