A párt a dolgozók segítségével igazságot tesz

 

(Szabad Nép)

Felülvizsgáltak Csorván, hogy kik a kulákok - igazságot szolgáltattak több középparasztnak

A csorvai pártbizottság és a tanács a felsőbb párt- és állami szervekkel karöltve a dolgozó parasztság elé tárja a kérdést: kik a kulákok a községben és kik nem azok. Kilencvenegy eddig kuláknak tekintett ember ügyét vizsgálták felül, s a parasztság kisgyűléseken és beszélgetések során fejtette ki véleményét. A beszélgetések, kisgyűlések és vizsgálatok nyomán kiderült, hogy több középparaszt igazságtalanul került évekkel ezelőtt kuláklistára. Most ezeknek az embereknek a dolgozók véleménye alapján igazságot szolgáltattak. Csoportonként elbeszélgettek velük a tanácsnál és tudomásukra hozták a közös döntést.

Kedden este a csorvai tanácsházán több eddig igazságtalanul kulákként kezelt középparaszt jött össze. Farkas elvtárs, a tanács elnökhelyettese ismertette velük a helyzetet s jelen volt Bába elvtárs, a községi párbizottság titkára is. A jelenlévő középparasztok

örömmel és megenyhülten

fogadták a közös döntést, és a beszélgetés során elmondták, milyen megszégyenítőnek és igazságtalannak éreztek, hogy kulákként kezelték őket. Kiri Vince tízcsaládos parasztember, akit huszonkét hold gyenge föld után soroltak annak idején a kulákok közé, azt is elmondta, hogy ez ellen az eljárás ellen annak idején mennyiszer tiltakozott a tanácsnál. Az akkori elnök, Fodor Ferenc mindig megnyugtatta, de egy lépést sem tett, hogy változtasson a helyzeten. Egyébként Fodor Ferenc is kuláklistára került aztán, bár földje után középparaszt lenne. De az a véleménye róla, hogy soha nem dolgozott, kizsákmányoló volt, s mikor tanácselnök lett,

kiskirálykodott

és a törvénytelenségek és hibák egész sorát követte el, nemegyszer haszonlesésből. Ezt az ember például ma is kuláknak tekintik Csorván.

Még olyan parasztembereket is soroltak a kulákok közé azelőtt, akik juttatott földön gazdálkodtak. Börcsök Mihály szóvá tette, hogy azért került kuláklistára, mert sovány, homokos földjébe, ahol csak három kereszt rozsot tudott termelni, szőlőt ültetett. Pedig ez az országnak is kifizetődőbb, hiszen például ezen a területen húsz hektó bor termett már.

Bába elvtárs elmondotta, a napokban egyik gyűlésen valaki megjegyezte: már hat évvel ezelőtt fel kellett volna figyelni ezekre a hibákra. - hát bizony az még jobb lett volna - mondta Bába elvtárs -, de ma is nagyon jó, s azt bizonyítja ez a vizsgálat, melyet a XX. kongresszus szellemében tettünk, hogy

a párt mindig megkeresi az igazságot.

Majd a termelőszövetkezetek támogatásáról beszélgetett el a jelenlévő középparasztokkal, s kifejtette, hogy a szövetkezetek kapuja minden becsületes parasztember előtt, így előttük is nyitva áll. De csak meggyőzéssel lehet az embereket elhatározásra bírni, mert egyedül ez vezet jóra. Csak úgy erős egy szövetkezet, ha tagjai mindkét lábukkal bent állnak a közösben. Ezzel a munkával csak lépésről-lépésre lehet előre haladni, mert nehéz elhagyni a régi megszokott életet. Börcsök Mihály megjegyezte erre, hogy ő már idős ember, de bizony még most sem szokta meg azt a sok gondot, kínlódást, amely az egyéni gazdálkodással jár, könnyen lehet hát, hogy egy szép napon másképp határoz. Makra Antal pedig szóvá tette, most is keserűséggel emlékezve vissza, hogy milyen rosszul esett neki, amikor

kizárták a tészből

azzal, hogy kulák. Más ilyen példa is akadt. Fodor István, egy fiatalember már ősszel is kérte magát a téeszbe. Kuláknak tekintették, azon az alapon, hogy nagyapjának hetven hold földje volt. Ez igaz, de az is tény, hogy a hetven hold földet még a húszas években felosztották a gyerekek között tizennyolc-húsz holdas darabokra, s az unokák már ilyen gazdaságban nőttek föl.

Egy "kulák" perében hirdetett ítéletet 1952. szeptemberében a Népbíróság. Baráth József 34 holdas gyulai gazdát koholt vádak alapján 15 év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték.

A beszélgetés során még sok minden fölmerült. Vajon - kérdezték az emberek - ha más vezetők kerülnének a faluba, azok nem mondanák-e ismét kuláknak őket? Nem erre már nem kerülhet sor, mert a közös döntésről minden szervet értesítenek, s a régi megbélyegzést velük szemben véletlenül sem szabad használni.

Ez a beszélgetés is nyugalmat keltett az emberekben. Kilencvenegy eddig kuláknak tartott parasztember közül a vizsgálatok után tizennyolcat tekintenek továbbra is annak. A dolgozó parasztok véleménye nyomán, az életnek megfelelően tettek igazságot, s ezáltal sok becsületes parasztembernek

visszaadták a munkakedvét,

nyugalmát. És ez a tett bizonyára - ha az idő is kedvez az embernek - jobb termési eredményekben mutatja majd eredményes voltát az ország hasznára.

A kommunista párt egyuralmi törekvéseinek megvalósulásával párhuzamosan alapjaiban változtatta meg a gyakorlatban agrárpolitikai céljait, 1948 őszétől a föld magántulajdonának megszüntetése vált számukra a legfontosabbá. Az 1948 novemberi MDP KV ülés a kollektivizálásra szánt időt 3-4 évben szabta meg. A következő egy évben a mezőgazdasági szövetkezetek számának lassú majd egyre gyorsuló ütemű növekedése volt megfigyelhető. Az igen erőszakos formát öltő hatalmi törekvések ellenére azonban az 1956-ig terjedő időszakban a mezőgazdasági földeknek csak az egyharmada került a szövetkezetek, illetve az állami gazdaságok kezelésébe, kétharmaduk a magángazdák tulajdonában maradt. Az utókor szemével nézve sem minősíthető másnak, mint tragikusnak, hogy az 1947 és 1956 közötti időszakban, egy olyan országban, ahol az agrárszektor állította elő a nemzeti jövedelem meghatározó hányadát, a szükséges fejlesztés, támogatás és beruházás helyett képtelen mértékű elvonásokkal sújtották a mezőgazdaság egészét éppen úgy, mint az egyes termelőket. Ebből finanszírozva előbb az ipar - kétségkívül szükséges - helyreállítását, majd a tervutasításos gazdálkodás bevezetését követően az elhibázott tempójú és mértékű iparosítást, a "vas és acél országának" megteremtését. Az 1948-49-től kibontakozó kollektivizálás értelmetlen áldozatokat követelt és súlyos veszteségeket okozott nemcsak a parasztság, hanem az egész ország számára.