Akadályok a VIII. általánosok pályaválasztása előtt

 

Népszava:

Tervezési merevség, szervezési hibák

Találomra választottam ki a Kertész utcai általános fiú- és leányiskolát, hogy itt nézzem meg a válaszúton álló fiatalok rajzásra készülését, hogy általuk ismerjem meg az egész sereg, a Budapesten most végző 17 400 általános iskolás gondolatait, problémáit.

A két fiú- és a két leánynyolcadikban 125 diák izgul, s tanul a közeli vizsgákra. De ennél is jobban foglalkoztatja őket a következő lépés. Soraikból hatvanheten, a jobb tanulók már tudják, merre lépnek majd: már felvették őket az általános gimnáziumba, zenei s iparművészeti gimnáziumba, technikumba, óvónőképzőbe, kereskedelmi iskolába. A jeles osztályzatú Mikovics Attila a Kandó-technikumba kerül. Boldog és magabiztos.

- Szeretem a technikát és ez kedvemre való iskola lesz - mondja.

Akik már révbe jutottak, illetve bekerültek valamelyik középiskolába, azoknak szintén jó a hangulatuk: áradoznak, terveznek, izgulnak. De mi van azokkal, akik előtt nehézségek, akadályok állnak?

A tanítás után harminc-harmincöt ilyen fiúval, lánnyal beültem az egyik osztályba beszélgetni. Sokszor olyan volt ez a beszélgetés, mint egy viharos kisgyűlés vagy ankét, ahol felém is a kérdések sorozata pattogott.

- A Rákóczi katonai középiskolába jelentkeztem - mondja Földvári Róbert. - Általános osztályzatom négyes. A felvételi vizsgán és az orvosi vizsgálaton megfeleltem, mégsem vettek fel, mert tavaly hármas általános osztályzatom volt.

Mi lesz a kettes tanulókkal?

- Gyors- és gépíró szeretnék lenni - áll fel Berkesi Mária. - Az osztályfőnököm elküldte a felvételi lapomat a Vas utcai irodai szakiskolába. Ott nem vettek fel, mert általános osztályzatom kettes. Most a Wesselényi utcai iskolában próbálkozom. A gépírást már előzőleg is gyakoroltam. Szeretnék mielőbb dolgozni. De félek, hogy a Wesselényi utcai iskolába sem vesznek fel. Pedig kettes tanuló is megállhatja a helyét a gyors- és gépírói munkában - mondja kissé indulatosan.

Igaza van Berkesi Máriának, hogy a kettes tanulóknak is biztosítani kell valamilyen szakma, mesterség elsajátítását. Itt a gyengébb tanulók helyzete a legkomolyabb probléma. Fehér Júlia kettes tanuló például kereskedelmi iskolába akart volna menni, de osztályzata miatt nem vették fel. Hasonló a helyzete Fazekas Ilonának, Bor Júliának és még jó néhány tanulónak. Egyik próbálkozik a fodrászpályára, másik fényképésznek készül - nem sok sikerrel.

Érthető, hogy a jó tanulókat előnyben részesítik mindenütt. De tarthatatlan és nevetséges gyakorlat nem számolni a tanuló ifjúság egy rétegének gyengébb eredményeivel, ami nem jelenthet felnőtt korukra is érvényes értékítéletet. És a mai körülmények között helytelen magas mércét állítani olyan pályákon is, ahol ez még nem indokolt.

Elképzelés és megvalósulás

Novák Zsuzsa orosz nyelvtanárnő szeretne lenni. Először a Gorkij-iskolai jelentkezésre gondolt, de osztályfőnöke lebeszélte, mert ott megtelt már a létszám. Tehát a Barcsay utcai gimnáziumba kérte felvételét. Hiába négyes átlagú a tanulmányi eredménye, ezt is bizonytalannak látja, mert itt meg túljelentkezés van. - És ha felvettek, akkor meg az érettségi után bizonytalan lesz, hogy a Lenin-egyetemre mehetek-e - mondja.
- Mert a Gorkij-iskolából könnyebb lenne ide bejutni.

A felsőoktatási rendszer kialakítására az 1948-1949. évi egyetemi reform keretében került sor. "A reform célja a főiskolákat a nép szolgálatába állítani, az egyetemek működését összhangba hozni a népi demokrácia szükségleteivel." Az átalakulás során az egyetemi karokat átszervezték és új intézeteket alapítottak. 1947-ben, a budapesti tudományegyetemen Orosz Intézetet létesítettek. A hat tanszékből álló, 1952-ben Lenin-Intézetté alakított intézményben orosz- és magyar nyelven folyt az oktatás, orosztanárokat, fordítókat és tolmácsokat képeztek.

E kérdések körül vita alakul ki. Sokan szóvá teszik: miért biztatnak annyi tanulót érettségizésre, ha nem biztosítják nekik az egyetemi továbbtanulást? Elmondom nekik: érettségivel akkor is többet ér az ember, ha nem megy egyetemre. Hiszen középiskolai tudással bármely pályán jobban megállja a helyét.

- És ha nem vesznek fel gimnáziumba sem? - kérdi Novák Zsuzsa.
- Menj el kéményseprőnek - szólnak közbe néhányan tréfálkozva és erre Zsuzsa megjegyzi : - Oda sem mehetek, mert tizenhat éven aluli vagyok...

Lassan értesítik a pályázókat

Sokszor nehéz megnyugtató feleletet adni a fiataloknak. Nehéz probléma az ambíciót, a vágyat mindig összhangba hozni a lehetőséggel. Mert például a pesti gimnáziumok 6400 helyére 7300-an jelentkeztek. S ezenkívül olyan probléma is izgatja a gyerekeket, mint a 3-as osztályzatú Gyárfás Lacit, aki a kecskeméti mezőgazdasági technikumba jelentkezett, de későn kapta meg az értesítést az elutasításról. Most attól fél, hogy emiatt lecsúszik a másik helyről, a soproni erdőgazdasági technikumról is, ahová másodszor jelentkezett. Ezért joggal veti fel a fodrásznak igyekvő Makrai Zsuzsa, hogy miért nem értesítik hamarabb a pályázókat: felveszik-e őket vagy sem. Mert ha nem veszik fel, lekéshetnek máshonnan. Hasonló problémája van a négyes osztályzatú Zelmanovics Györgynek, aki két héttel ezelőtt volt felvételi vizsgán a Kandó-technikumban és még nem kapott választ.

- Négyes osztályzatú tanuló vagyok - mondja Stark Vera. - De a Barcsay-gimnáziumból elutasítottak, mert apám egyéb foglalkozású, önálló fogtechnikus. Most ismét próbálkozom, de ha újból elutasítanak, mit csináljak? - kérdi. És ezt kérdi a hármas osztályzatú Takács Éva is, aki tornatanárnő szeretne lenni, de szintén elutasították a gimnáziumból, mert apja, aki a Forgácsoló- és Szerszámgépgyárban átképezett esztergályos, egykor textilkiskereskedő volt.

Most fényképésznek szeretne menni, de mint hallotta: oda sem veszik fel, mert ehhez meg érettségi kell.

Késik az MTH

- Autó- és motorszerelő szeretnék lenni - szólal meg Dömény Imre. - De hát nem tudom, hol és miképp kell jelentkezni.
- Ezzel kapcsolatban még mi sem tudunk semmit - jegyzi meg Kiss Béla iskolaigazgató -, mert az MTH rendelkezése az ipari pályákra irányításról csak május végén jelenik meg. Emiatt sok szülő és gyermek türelmetlen és bizonytalanságban van. Hiba, hogy ez a rendelkezés későn jön ki, hiszen az MTH-nak 7000 budapesti általános iskolást kell elhelyezni.

A Kertész utcai iskola VIII. osztályos tanulóinak többsége előbb-utóbb nyilván megtalálja helyét. De sok tervezési merevség és néhány szervezési hiba akadályozza, hogy a fiatalok a lehetőségek határán belül, képességeiknek megfelelően jól megtalálják helyüket. Ezen változtatni kell.

Szenes Imre

1947-1948-tól egyre erőteljesebbé vált az oktatási rendszer többszektorúságát felszámoló és az új közoktatási rendszert bevezető politika. Az oktatási rendszer gyökeres átalakításának kezdőpontját, az 1948. június 16-án elfogadott, 1948. évi XXXIII. számú - az iskolák államosítását elrendelő - törvény jelentette. Az egyházi iskolák néhány kivétellel, a magániskolák pedig teljes egészében megszűntek. Így 1948 őszére hat és félezer oktatási intézmény került állami kezelésbe, ennek mintegy 85 százaléka elemi iskola, 15 százaléka pedig középiskola és tanítóképző intézet volt. Folyamatosan megszűntek a gyermek és ifjúsági szövetségek, helyüket az úttörőszövetség és az ötvenes évek elején megalakított Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) vette át. A törvény előírásainak megfelelően az óvodákat is állami felügyelet alá vonták. A négyosztályos elemi iskolát a nyolcosztályos alapfokú képzés, a korábban többnyire nyolcosztályos középfokú oktatást pedig a négyosztályos középiskola váltotta fel. A középiskolák típusai 1950-től az ipari, mezőgazdasági és közgazdasági technikumokkal bővültek. Az oktatási rendszer alapfeladata lett, hogy az új politikai rendszer igényeinek megfelelően kizárólag materialista-ateista szellemben neveljék a fiatal generációkat. 1949 őszétől kötelező lett az orosz nyelv oktatása, más idegen nyelvek oktatását jelentősen korlátozták. Ugyanekkor formálisan fakultatívvá, valójában pedig szinte lehetetlenné tették a vallásoktatást.