Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Ha van játékos, akinek egyénileg nagyon fontos ez a világbajnokság, az Lionel Messi. Az argentin zseni tehetségét mindenki elismeri, de amikor a legnagyobbakkal hasonlítják össze, a közvélemény kárörvendő fele egyből a szemére veti, hogy az argentin válogatottban sehol nincs a Barcelonában mutatott formájához képest. Jelentős válogatottsiker nélkül pedig reménye sincs, hogy Pelével és Maradonával emlegessék egy lapon.
Miután a 2011-es Copa Américán az argentin válogatott szénné égett saját közönsége előtt (Uruguay már a negyeddöntőben kiejtette), Messi a rázúduló népharagra reagálva azt sem zárta ki, hogy visszavonul a válogatottól. Ebből semmi sem lett, és a négyszeres aranylabdás Brazíliában ismét nekirugaszkodott, hogy a lehető legtovább vigye egy tornán az egyébként nem túl karakteres argentin csapatot.
Messi argentínai népszerűsége egyébként sincs a kanyarban sem európai renoméjához képest, aminek több oka is van. Először is, nem elég argentin, nem a nép gyermeke, hiszen egészen fiatal korában Spanyolországba került, és sohasem játszott felnőtt szinten egyik hazai klubban sem. Aztán mindig sokkal jobban ment neki a játék a Barcelonában, mint a válogatottban, és nem is úgy viszonyul a nemzeti színekhez, mint az állandóan emlegetett Diego Maradona, aki ha kellett, falat bontott a csapatért.
"Nagyon reméljük, hogy éppen szemét árulóként viselkedve döfi hátba a Barcelonát annak érdekében, hogy a vébén jól teljesítsen. Mert ha nem, és úgy játszik Brazíliában, ahogy egész évben, akkor nekünk végünk" – írta nemrég Martín Caparrós argentin író a New York Timesban, nagyjából összefoglalva, hogy viszonyulnak az argentinok Messihez. Ha jól játszik, jöhet, ha nem, akkor úgyis rajta veri el a port a közvélemény.
A fentiek mellett azért is nagyon fontos neki a vb, mert a mainstream vélekedés szerint rossz szezonja volt. Az igazság ezzel szemben az, hogy (korábbi sikereivel összevetve) a Barcelonának volt rossz szezonja, Messi pedig – bár kétségtelen, hogy nem tudott olyan vezére lenni a csapatnak, mint korábban – több sérülése ellenére is berámolt 44 meccsen 41 gólt. Azzal azonban nehéz vitatkozni, hogy a Barca nagy meccsein – amelyeket az idén rendre elbukott –, nem azt hozta, amit megszokhattunk tőle.
A Maradonával való összehasonlítás ezen a vébén azért is áll, mert a nagy Diego két közepes erősségű válogatottal is világbajnoki címet tudott nyerni, és a csatársortól visszafelé ez a mostani argentin csapat sem valami nagy szám. Caparrósnak abban tehát feltétlenül igaza van, hogy az argentin válogatott sikeressége gyakorlatilag azon múlik, hogy Messi képes lesz-e úgy a nyakába venni társait, ahogy annak idején Maradona.
Ennek megítéléséhez tudnunk kell, mennyire lesz sikeres Argentína vébéje, de annyit biztosan kijelenthetünk, hogy Messi nem áll rosszul a küldetéssel. Az argentinok nem brillíroznak, de megnyerték a csoportjukat, és Svájc ellen esélyesek a legjobb nyolc közé jutásra is. Messi (Neymarral holtversenyben) vezeti a góllövőlistát, Argentína öt góljából négyet ő szerzett, a statisztikák alapján eddig az egész világbajnokság legjobb játékosa.
Az Opta adatai szerint meccsenkénti 4,7 lövésénél csak hárman próbálkoznak többször, 5,7 cselénél ketten mutattak be többet, és egymaga 10 helyzetet dolgozott ki úgy, hogy van csapat a vébén, amelyiknek összesen nem volt 10 helyzete. Messit a csapata mindhárom összecsapásán a meccs emberének választották, és az Irán elleni, utolsó pillanatban bevágott győztes gólja után a szurkolók a Barcelonában megszokott, hajlongós messizéssel búcsúztatták a pályáról lesétáló játékost. Kezdetnek nem rossz.
Az máris stimmel, hogy Argentína egyelőre pont annyira hagyatkozik Messi zsenijére, mint annak idején Maradonáéra. A Barca klasszisa a statisztikákban is a legjobbak közé húzta fel hazája válogatottját: az argentinok a negyedik legtöbbet próbálkoznak kapura lövéssel, 44 kísérletük negyedét Messi szállította, és nagyon komoly része van abban is, hogy az egész mezőnyben Argentína birtokolja a legtöbbet a labdát (65,6 százalék), és a második legpontosabban passzol Olaszország mögött (88,8 százalékos hatékonysággal).
A játékos érzi a felelősségét, és igyekszik szellemi vezérként is a csapat élére állni. Miután Alejandro Sabella Bosznia ellen 5-3-2-es felállásban küldte pályára a csapatát, és csak az után kezdett futballozni Argentína, hogy a szünetben visszaálltak 4-3-3-ra (valójában 4-3-1-2-re, Messivel a hamis kilences posztján), Messi habozás nélkül közölte, hogy rossz a rendszer. Mondhatnánk, hogy kiskirálykodik, mint Barcelonában, de ezúttal teljesen igaza volt. Az, hogy Irán ellen aztán a 4-3-3-mal is szenvedtek, már más kérdés, de a hajrában érkezett Messi, és pont azt tette, amit várnak tőle: egy zseniális egyéni megmozdulással eldöntötte a meccset.
Az eddig mutatott játéka alapján Argentína nem sorolható a vébé esélyesei közé, de jó ágon szerepel, és ha Messi formája kitart, egészen az elődöntőig nem kell igazán nagy bravúrt bemutatnia. Messi a selejtezők után a világbajnokságon is a hátán viszi a csapatot, és ha ezzel a csapattal bejutna a döntőbe, talán leszállna róla saját hazája közvéleménye is. De csak ha elég szenvedélyesen locsolja majd a pezsgőt, és egyszer az életben olyan tűz ég majd a szemében, mint Maradonáéban annak idején.
