Vágólapra másolva!
Nem olyan rég még a Los Angeles Lakers volt az NBA közepe. Csupa nagyszerűség, játékban, szórakoztatásban, egyéniségekben. Mindezekből mára csak Kobe Bryant maradt, és az ő szupersztársága, és az eredmény: totális kudarc. A Lakers 30 év alatt mindössze harmadszor, de szinte biztosan lemarad a rájátszásról.

Bryant szívesen nyilatkozik olyanokat, hogy "bizonyos dolgokat nem lehet előre látni: a sok sérülés, az edzőváltás, satöbbi". Ez persze mellébeszélés, de a Nagy Kosárlabdázó azért lát a pályán: "A védekezésünk a legkomolyabb bajunk, dobunk mi eleget, de nem tudjuk megállítani a másik csapatot" - mondja, és igen, a Lakers mérlege 7-33 azokon a meccseken, amikor az ellenfél legalább 100 pontot dobott.

Mindkét megjegyzés mintha Lamar Odomról (vagy -nak) szólna. A csapat második dobója (15,2-es pontátlag) már hat meccs óta hiányzik meghúzódott bal válla miatt, de ha ott van, se nagyon védekezik. Meccsenként 0,7 labdaszerzés és egy blokk, ez nagyon kevés egy másodhegedűstől, még ha van is 10,2 lepattanója. Mert a nagy csapatokban a nagy dobók mellett mindig kell egy nagy védekező. Elég csak Scottie Pippenre gondolni. Hiába Michael Jordan, Pippen nélkül sosem lett volna a kilencvenes évek legjobb csapata a Chicago Bulls.

Azután ott van ez az edző-ügy. Kobe mellé nagy egyéniség kell, ellentmondást nem tűrő, kemény tanító. Tomjanovichnak beletörött a bicskája, és a mostani edzőkínálatból valószínűleg csak egy van, aki alkalmas lenne: Larry Brown, aki Allen Iversont is megregulázta. Az egykor a Los Angeles-i egyetem (UCLA) csapatát és a LA Clipperst is irányító mester ráadásul szíve hazahúz a csodavárosba, és feltehetően a detroiti kemény kiképzést sem bírja már soká, hiába van még három év a szerződéséből. Márpedig a Hírességek Csarnokába is beválasztott, olimpiai csapatot is vezetett, 32 év tapasztalattal bíró mester valószínűleg a legmeghatározóbb tényezője volt a tavalyi Pistons-sikernek. Annak a megismétlését egyébként a hírek szerint követheti Brown mester visszavonulása is. Na de annyi pénzt, amit a Lakers adni tud, nem lehet csak úgy visszautasítani! Brown mindig is szeretett volna Los Angelesben vagy New Yorkban dolgozni. Brooklynban nőtt fel, a Knicks mindig is a személyes kedvence volt. Ugyanakkor van egy háza Dél-Kaliforniában, és felesége onnan való. Sőt, és ez a legfontosabb, a válogatottnál nagyon jól kijöttek Kobe Bryanttel.

És aztán még valami. A nagycsapat mindig kétsztáros. A nyáron felszabaduló szabadügynökök legnagyobb ászai közül Shareef Abdur-Rahim (Portland), Ray Allen (Seattle), Zydrunas Ilgauskas (Cleveland), Michael Redd (Milwaukee) és Antoine Walker (Boston) zárolatlan, Grant Hill (Orlando) és Latrell Sprewell (Minnesota) zárolt. Na most. A Lakersnek irányító, erőcsatár vagy center kellhet. A felsoroltak közül a két legnagyobb favorit kétségtelenül Allen és Redd, de ők gólhátvédek, ha megszerzi a LAL valamelyiküket, csak az lenne látványos, hogyan harcolnak a labdáért Bryanttel. Abdur-Rahim jó vásár lenne, de - akárcsak Walker - nem elég erős egyéniség, a kiscsatár Sprewell és a center Ilgauskas pedig talán már túl van a zeniten. Így a fentiek közül Grant Hill maradt. A nyugodt, intelligens kiscsatár jól ellensúlyozná Kobe excentrikusságát, ugyanakkor miatta ki kellene rúgni legalább kettőt a most alkalmazott nyolc csatárból.

A megoldás talán Stephon Marbury lehet. Kemény csávó, jó irányító, és nem nagyon boldogul a New York Knicks összevisszaságával. Egy baj van vele: a következő négy évben 76 millió dollárt fog keresni a szerződése szerint. Az NBA-ben az új csapat a szerződést viszi tovább, így évente átlag 19 millióba kerülne ez az igazolás a Lakersnek. Na és. Végül is megtehetik. És a Marbury-Bryant tandem parádés tudna lenni, az biztos.

Mézes Csaba