Megnyílt a szabadügynök-piac

Nem játszanak, mégis zajlik az élet az NBA-ben. A csütörtökön megkezdődött átigazolási szezon első két hetében még csak az ajánlatokat olvasgatja, tárgyalgat, az árképzésen okoskodik 139 játékos, de 14-étől élesben megy. Csapatot válthat Kenyon Martin, Rasheed Wallace, de akár Kobe Bryant is - hacsak nem megy börtönbe. Steve Nash például már be is jelentette, hogy Dallasból Phoenixbe igazol.

1. Unrestricted vs. restricted

Az úgynevezett zárolatlan szabadügynök bármely csapattal köthet megállapodást, amely még nem lépte át a szerződések maximumát. Ha a volt csapatával szerződik, nem érvényes az esetében a fizetési sapka (az összes idényenként kiosztható fizetés maximuma) szabálya. Ha új csapatot választ, a fizetése nem haladhatja meg a franchise által szabadon kifizethető összeget.

A zárolt szabadügynök szintén bárhová szerződhet, hacsak a volt csapata nem tesz ellenajálatot, ami azonban legfeljebb a 125%-a lehet az előző szezonbeli fizetésének (vagy a fizetési sapka alatti legmagasabb összeg, amelyik magasabb). A gazdacsapat beérkező ajánlat esetén 15 napon belül licitálhat a játékosra, és "rekontrára" nincs lehetőség.

2. A maximális szabadügynöki fizetés

Újonckortól hatéves tapasztalatig a szabadügynök a fizetési sapkát csak 25%-ig terhelheti, és legfeljebb 9 millió dollárt vagy az előző szezonbeli bérének 105%-át keresheti (am elyik magasabb). 7-9 év NBA-tapasztalattal már a csapat összefizetésének a 30%-a az övé lehet, de itt is érvényes a 105%-os megkötés, igaz, 11 millióig. A legalább tíz szezont ledolgozott játékosok 35%-ot vehetnek el a bérkeretből, a 105% náluk már 14 millióval áll szemben.

Amennyiben a játékos új csapathoz szerződik, legfeljebb hat évre írhat alá, és évenként legfeljebb 10% fizetésemelést kaphat. Ha a volt csapatához megy vissza, hét évre kötelezheti el magát, és évente akár 12,5%-kal is nőhet a bére.

Tehát Kobe Bryant rengeteg pénzt kereshet, ha a Lakersnél marad. Hét évre szerződik, az első évben 14,175 milliót kereshet (105%-a a múlt szezonbeli bérének), aztán 12,5%-kal többet, majd még többet és még többet: az én buta számításom szerint 145 millió is kijött, nyilván elnéztem valamit, mert az amerikai sajtó egyöntetűen 136,4 millióról beszél, szemben a más csapatnak rendelkezésre álló 106,3-del és hat évvel.

3. A fizetési sapka

A 2003/04-es szezonban 43,84 millió dollár volt, a játékosok átlagban 4,917 milliót kerestek. 15 év alatt a tízszeresére nőttek ezek az összegek, amelyek először a legelső NBA-szezon (1946/47, bizony ám) előtt kerültek meghatározásra. Akkor a fizetési sapka 55 ezer dollár volt, az átlagfizetés körülbelül 4500 dollár. A fizetési sapka szabályának leglényegesebb pontjai:

- A fizetési sapka biztosítja a csapatok közötti egyensúlyt: mivel egyforma összeggel gazdálkodhatnak a játékosok fizetését tekintve, nem halmozódhatnak a sztárok a csapatoknál. Szerződés nélküli játékost igazolni csak akkor lehet, ha a fizetésével a csapat nem lépi át ezt a küszöböt. Az európai focin felnőtt sportrajongók jól láthatják a különbséget: az amerikai ligákban (a baseballt kivéve) nincs olyan sztárhalmozás, mint pl. a Real Madridnál, és nincs játékostemető sem, minden játékosnak van esélye tudásához mért játéklehetőséghez jutni.
- A sapka puha, azaz vannak kivételek, amelyek esetében túl lehet költekezni a limiten. Ezt később részletezzük, de annyit bocsássunk előre, nem sok csapat bértömege van a sapka alatt.
- A szabály enyhítése azért fontos, hogy a csapatok megtarthassák a kulcsjátékosokat, azaz a sztárok ne vándoroljanak. Ugyanakkor a progresszív növekedést szabályozó elvek (vö: mindig az előző évi bér az alap) azt is kikényszerítik, hogy az igazán nagy bérű játékosknak időről időre muszáj legyen váltani, különben a csapatot túlköltekezésre kényszerítik.

4. A luxusadó

Amikor egy csapat túllépi a fizetési sapkát, megbüntetik. De ez nem ilyen egyszerű. Ez csak akkor következik be, ha a liga bértömege meghalad egy bizonyos összeget. A büntetést visszaosztják a csapatoknak. Erről és minden, a a fizetési sapkával kapcsolatos dologról mindent megtudhat, aki képzett az angol nyelv és a közgazdaságtan területén (egy kicsit, nem nagyon).

5. A Bird-szabály

A legendás Larry Bird precedens-esete után keletkezett szabály szerint ha a játékos visszaigazol oda, ahol az előző három szezont töltötte, nem kell figyelembe venni a fizetési maximumot (ez akkor is igaz, ha máshol kötött, futó szerződéssel, játékoscsere útján került a csapathoz).

6. A középszint- és az egymilliós kivétel

A legérdekesebb kiskapuk. Minden csapat egy középszint-kivételt használhat egy szezonban. Ez egy fix összeg (idén valószínűleg 5,4 millió lesz), amivel meghaladhatja a fizetési sapkát, ha ezt egy vagy több szabadügynök szerződtetésére fordítja. Azaz a fizetési sapka mindig egy középszint-kivétellel több, mint önmaga...

De ez még semmi. Van újabb egymillió dollár, ha kell, szintén a sapka terhére. Egész pontosan 1,6 idén. Hogy mindent lehessen egy kicsit.

Ezek a kivételek nem segítenek igazán nagy nevet igazolni, hiszen körülbelül évi tízmilliónál kezdődik egy szupersztár. Egy Gary Payton viszont jöhet ezzel a szabállyal.

7. A sign-and-trade deal

Amikor nincs pénzed leigazolni egy szabadügynököt, győzd meg az ex-csapatát, hogy ezt tegye meg ő, és ajánlj fel nekik néhány játékost, akiknek a fizetése kiteszi a sztárét. Ez a klasszikus kecske-káposzta eset: Kobe Bryantet szerződteti a Los Angeles Lakers, majd átadja egy jelentkezőnek annyi játékosért, amennyinek a fizetése kiteszi Bryantét. Itt kell felhívni a figyelmet arra (hiszen a példából jól látszik), hogy az NBA-ben a játékosok gyakorlatilag a ligával szerződnek, hiszen futó szerződést azonos feltételekkel köteles átvállalni az új egyesület. Ugyanebből következik, hogy a játékosok fizetése gyakorlatilag makulátlanul publikus.