Nílusi kalandok és egzotikus hastáncosnők Egyiptomban

Sok egzotikus útra vágyó turista a különféle rémhírek miatt sokat gondolkozik azon, hogy vajon érdemes-e ellátogatni Egyiptomba - a sivatag, a fáraók, a csodás tengerpart no meg a bámulatos ókori építmények és szemrevaló hastáncosnők országába. Való igaz, az északkelet-afrikai országban nem megy mindig minden zökkenőmentesen, ám ha optimistán és kalandvágyó hangulatban indulunk útnak, akkor a tengerparti fürdőzés és a nílusi hajóút során felejthetetlen élményekkel gazdagodhatunk.

A turista először természetesen a mai viszonyokkal szembesül. Asszuánban iszonyatos a hőség, főként ha a 16 fokra állított légkondicionált hotelszobából lépünk ki a 44 fokos utcára. Mindenki le van egy kicsit lassulva, ez alól kivételek az utcán szép számmal kuncsaftot kereső, autóval vagy lovasfogattal felszerelkezett taxisok, akik nagyon olcsón bárhová, akár Budapestre is - noha nem tudják, hol van - elviszik az utazni vágyót.

Az alkudozásra nem árt már edzeni azelőtt, hogy kilép az ember az utcára. Elsőként nagyon pontosan le kell fixálni, hogy mi is az, amit venni szeretnénk. Ez a legtöbb utazónál azt jelenti, hogy "Majd meglátjuk...". Az egyiptomi utcákon ez rossz szemléletnek mondható, mert ilyen hozzáállással a nap végére legalább két tucat képeslappal, három díszes, semmilyen hangszer-kategóriába be nem sorolható kézi vonós szerszámmal és legalább négy "eredeti núbiai" nyaklánccal tér(het) haza a turista a bevásárló körútról. Aki persze mindeközben két taxit, három lovasfogatot és egy vitorlás hajót is igénybe vett annak az egy kilométernek a megtételéhez, amit gyalog 15 perc séta lett volna...

Philae temploma motoros csónakkal közelíthető meg. A csónak kapitánya egy fehér galabijába (hosszú, mindennapi egyiptomi férfiviselet) öltözött idősödő, fekete férfi rendkívül barátságos mosollyal. "Beszél angolul?" - kérdezem tőle. "Yes, yes!" - hangzik a válasz. Nagyon fellelkesülök, és próbálok vele szóba elegyedni a mindennapi élet dolgairól, de úgy tűnik, a "jesz-jesszel" eddig mindig jól elboldogult, mert ennél többet nem lehet belőle kiszedni. Na nem baj, azért készítek róla egy képet, egy font baksis (borravaló) fejében. "Szenk jú" - hangzik a válasz. (Aha, tehát még egy szót ismer.)

A csónak kapitánya

Philae Izisz szent helye volt, a legenda szerint itt lelt rá Ozirisz szívére, és egy közeli szigeten (Biga) temette el a testét, miután annak összes részét megtalálta. A templom bejárata előtt két gránitból készült oroszlán fogadja a betérni vágyókat. Nem lehet letagadni, hogy az idő vasfoga azért kikezdte az oroszlánok fejét, itt-ott le van töredezve a szobor, de a méretei még így is tiszteletet parancsolnak.

A bejárat két oldalán lévő falakon Ízisz és fia, Hórusz látható, de nem hiányzik az épületegyüttes egyik építőjének, XII. Ptolemaiosznak a képe sem, aki éppen az ellenséget legyőzve a rabszolgákat felajánlja az isteneknek. Ez utóbbi jellemző jelenete a templomok falán látható véseteknek, az éppen aktuális uralkodót ábrázolják, aki épp az ellenséget taszítja rabszolgasorba.

Jellemző építménye a templom együtteseknek az úgynevezett nilométer. Ez egy olyan medence, ami réges-régen összeköttetésben állt a Nílussal, és az éves áradások idején a víz szintjének emelkedéséből tudtak következtetni az áradás során elöntött területek nagyságára. Ez alapján vetette ki a fáraó az adókat: minél nagyobb területet önt el a folyó, annál jobb lesz az adott évben a termés, tehát az adók mértéke is ezzel arányosan nő. Az állam a bőséges években elraktározta a termést, gondolva a szűkösebb esztendőkre.

Nem ilyen egyszerű eligazodni egy ókori templomegyüttesben. Vegyük sorra, milyen részei vannak egy templomnak, és jobban megérthetjük azt is, hogyan éltek az ókorban. A bejáraton belépve a külső udvarban találjuk magunkat, ahová az egyszerű emberek hozhatták az isteneknek szánt áldozataikat. Innen léphetünk be az oszlopcsarnokba - hüposztül csarnokba -, ahová már csak a papság mehetett be. Ide gyűjtötték az áldozatokat, és innen lehetett továbbhaladni a szentélybe, ami már kizárólag a főpap és a fáraó kiváltsága volt. Itt helyezték el a templom istenének a szobrát egy biztonságos kamrában, és itt végezte a főpap a napi szertartásokat. Végigjárni a hatalmas oszlopokkal övezett udvart s a templomon végighaladni oda, ahová csak az isten, a fáraó és a főpap kapott bebocsátást - felejthetetlen élmény.

Ez sem hagyja elfeledni azonban azt a tényt, hogy még mindig 40 fok van. Már várnak ránk a csónakok, amelyek visszavisznek a keleti partra, hogy az élő, pezsgő Egyiptommal, Asszuán városával folytathassuk az ismerkedést.