Vágólapra másolva!
A alpesi hegymászás egy végletekig összetett dolog, amely magában foglal mindent, ami a hegyen szükséges lehet. Írásunkban bemutatjuk a stílus kisebb-nagyobb nehézségeit, módszereit és, hogy egy nagy túra után, miért is tud oly csodálatos lenni egy nagy bögre forró tea.
Forrás: Stuttgarti Egyetem


"Ezen a büszke és gyönyörű hegyen a magasztos, nemes testvériség óráit éltük meg. Itt néhány napig megszűntünk szolgák lenni, és igazán emberek lehettünk. A szolgálatba - nehéz visszatérni ." (Lionel Terray: A haszontalanság konkvisztádorai - az Alpoktól az Annapurnáig)

Azt az élményt lehetetlen visszaadni, amikor nyílik a menedékház ajtaja, és beesik egy fáradt, éhes, kiszáradt csoport. "Megmásztuk!" - mondják. Ha ugyan van még energiájuk beszélni. És ekkor mindenki ugrik, forró tea kerül az asztalra, a felszerelést segítő kezek hámozzák le a mászókról, és pár perc múlva jön a kérdés: "Milyen volt...?"

Megmásztuk - és nem legyőztük. Nem a hegyet győztük le, maximum saját magunkat. Talán amikor egy horror-traverzen visszamásztunk az útba. Vagy amikor eldöntöttük, hogy a negyedik hosszból inkább leereszkedünk. Amikor hajnali kettőkor keltünk, hogy tízkor már a csúcson legyünk. Amikor... hegymászásra adtuk a fejünket.

Tóth Ervin

A cikket a KalandVilág.com-nak köszönhetjük!