Téli trekking Szlovéniában

Régóta tudtuk, hogy határainktól nem messze igazi magashegységek találhatók. A Magas-Tátrát és Erdélyt eddig is tesztelgettük, most pedig délnyugatra, a 2800 méteres magasság fölé nyújtózó Triglav felé vettük az irányt. Utólagosan fél sikert könyvelhettünk el.

Azért lassan-lassan haladunk, először elhagyjuk az 1700 méter magasan fekvő bivakházat, majd megérkezünk a növényzet felső határához. Ekkor már dél körül járhat az idő, itt be kell látnunk, hogy eredeti tervünkhöz képest lassabban haladunk. Legközelebb valamennyi erőnlétet is beszerzünk a holmijaink közé...


Nézze meg képgalériánkat és egy rövid videót!


2000 méter fölött a nap is eltűnni látszik, így az út utolsó 1,5-2 óráját, ködös, felhős időben teszzük meg, igen erősen emelkedő szakaszon. Ekkor már nagyon elég, így megváltásnak érezzük, amikor a szürkeségből előbukkan a Triglavski Dom menedékház markáns kontúrja. Jó belépni a házba, nagyon jó. Bár a fűtés minimálisan üzemel, az utat végül átlag 7 óra alatt abszolváló csapatunk tökéletesen elégedett. A többemeletes menedékház ilyenkor, szezonon kívül eléggé alapállapotban működik: a házban személyzet sem tartózkodik, az ilyenkor erre vetődő turistákat a házban üzemelő meteorológiai állomás kétfős csapata látja el szállással, élelemmel.

Az árak elfogadhatóak, egyenként 7 eurót fizetünk a fűtetlen szobában levő ágyért, s bár az étel-ital árai magasabbak az átlagosnál - a tea és a szegediner gulaschként árult székelykáposzta-szerű képződmény kötelező darab! -, ilyen körülmények között ezen sem akadunk fent. Érdekes, hogy a jókora házban rajtunk kívül mindössze két szlovén mászó tartózkodik vendégként.

A Triglavski Dom 2500 méteren

A szárítkozás és az ebéd után már 4 óra felé jár az idő. Kinézünk az ablakon a szürkeségbe, majd az alvás mellett döntünk, bár gyanítom, hogy verőfényes, kristálytiszta időben is az ágyat választottuk volna. Este még kajálás és üldögélés a Ragyogás-t idéző, kísérteties folyósokkal sűrűn ellátott s így üresen még furcsább házban, majd újra álomba merülünk.

Másnap reggel 5-kor egy hajnali természetfotózást követően még pár pillanatig elgondolkozunk a Triglavon, de igazából már előre tudjuk az eredményt: a háztól továbbvezető útnak nevezett havas sziklák szemrevételezése és szűkös időnk felbecslése után jó mélyre elpakoljuk a hágóvasat és a csákányt, és a visszavonulás mellett döntünk. Rendezzük a számlát - azért itt, mindentől távol is a sűrűjébe tudtunk csapni... -, majd könnyes búcsút veszünk meteorológus házigazdáinktól. A levezető út a tegnapi kaptatáshoz képest töredék energiát igényel, így nagy csúszkálások és a már jól ismert folyamatos süppedések között három óra alatt a kocsinál vagyunk. Délután a Ljubljana-Maribor-Lenti útvonalon meglepően lassan hazaérünk.

Abban már a hazaúton egészen biztosak vagyunk, hogy ide még visszajövünk, és nem hagyjuk annyiban a Triglavot.

G. I.