Vágólapra másolva!

Elérte az alaptábort az Antarktisz-expedíció

A magyar Antarktisz-expedíció tíz napjának rövid összefoglalója olvasható összeállításunkban, a megérkezéstől az állandó táborhely eléréséig.

2003. január 15.
Hajnalban értük el a jégsapka szélét, ahonnan megpillanthattuk az Admiralitás-öböl víztükrét. Ezután már csak szánjainkat kellett kötélen leereszteni egy trükkös meredélyen. Végül reggel 8 órakor értük el kiszemelt táborhelyünket, az Olasz-völgy tetején, kb. 70 méterrel a jeges térszín felett. Néhány óra alatt sikerült felszerelésünket is eljuttatni ide a jégről, majd felállítottuk a sátrakat és beájultunk hálózsákjainkba.

Bemutatjuk a magyar Antarktisz-expedíciót/tudomany/fold/20021205magyarok.html

Dél körül ébredtünk, a Nap egyre hevesebb melegére. Ezután nem sokkal látogatónk is érkezett: a közeli lengyel Arctowski-állomás vezetője, aki átadta Oleg, az orosz állomás irányítójának üzenetét az Inmarsat műholdas telefon használatával kapcsolatban. Tovább pihenve csak késő délután ébredtünk fel, tettünk egy rövid kirándulást a körülöttünk húzódó gerincekre, megszemlélve a környéket, s ismét folytattuk az alvást egészen reggelig.

2003. január 16.
A korai reggeli után a távolabbi hegygerincre kapaszkodtunk fel. Mialatt a közelben fészkelő sarki csérek idegesen cikáztak felettünk, mindenki a látottak képi dokumentálásával foglalkozott: a filmes csapat a táj részleteit, Balázsék a kutatási terepet tanulmányozták, jómagam pedig elvesztem a lenyűgöző kövek és zuzmók erdejében.

2003. január 17.
Felkerestük Balázs korábbi kutatóterületei közül a legközelebbit, az impozáns Jardine Peak magaslat tövében. A részletes terepszemle során felmértük a 100x100 méteres területet, és kis parcellákat jelöltünk ki rajta.

2003. január 18.
Reggel az Olasz-völgy felfedezésére indultunk, amelyen áthaladva elértük az Admiralitás-öböl Ezcurra-beszögellésének partját. Igen lassan jutottunk előre, többek között a fészket rakó skuapárok és kíváncsiskodó pingvinek, a vízben úszó kardszárnyú delfinek, a partra vetett tengeri élőlények, az izgalmas kő- és jégformák, valamint az évszázados bálnacsontváz-maradványok tanulmányozása miatt.

Útközben két amerikai kutatóval is összefutottunk ebben a néptelen világban, akik a hazájuk által üzemeltetett, közeli Copacabana állomáson pingvinek és skuák életét vizsgálják.

Forrás: www.antarctica.hu
A Varsó-jégmező


A lengyel vendégszeretet bizonyítékaként az estét kiadós vacsora és kellemes mulatság zárta, házigazdáink még a magyar zászlót is felvonták a tiszteletünkre. Ám éjfél körül visszatértünk táborunkba pihenni.

2003. január 19.
A nap feladata az volt, hogy megnyugtató módon rendezzük teljes ellátmányunk további sorsát. Ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy eredeti tervünket - amely szerint a koreai állomásról fogjuk időközönként feltölteni megürült készleteinket - nem tudjuk véghez vinni a különlegesen rossz hóviszonyok és a hasadékokkal szabdalt, nem veszélytelen gleccserszakaszok miatt. Ezért úgy döntöttünk, hogy egyszerre szállítjuk át felszerelésünket a koreaitól a lengyel állomáshoz, a korábban már használt koreai zodiacok, illetve az argentin állomás saját csónakjainak felhasználásával. Utóbbiak remélhetőleg a Varsó-jégmező partjai mentén, a zátonyokban sem ritka és viharos vizeken jutnak majd el az Admiralitás-öbölbe, az Arctowski-állomáshoz.

További részletek az expedícióról és az Antarktiszrólhttp://www.antarctica.hu

Mindezek miatt reggel 10-kor elhagytuk a tábort, ismét átszeltük a szeles és fagyos Varsó-jégmezőt, majd a Yamana-nunataknál kétfelé válva folytattuk utunkat. A csapat nagyobb része elszállította a zászlóval jelölt depó tartalmát az argentin állomásra, Balázs és jómagam pedig visszagyalogoltunk a koreai állomáshoz. Megállapodásunk és reményeink szerint készleteink innen holnap reggel koreai zodiacokkal jutnak majd el az argentin Jubany-állomásra, onnan pedig argentin motorcsónakokkal tovább, az Admiralitás-öböl partjára.

Dr. Illyés Péter