Hetek teltek már el hazaérkezésünk óta, és még mindig nem tudom elhinni, hogy mindez megtörtént velem. Sab el Erg, Szijul Kabira, Giannis D, Omm Oszk, Sabali Gota, Thistlegorm, Sabroor Omm, El Fanosz - csupa olyan helyszín és látványosság, amely örökre feledhetetlen lesz számomra, miközben 16 itteni merülésem is - talán - igazi búvárrá avatott. Sajnos szakszerű úti naplót nem várhatnak tőlem a magazin olvasói, de talán át tudom adni azt az érzést, amely azóta is mélyen munkál bennem.
Éjszaka minden más. A lámpán kívül minden fekete, de a fénycsóva ezerszínű, nyüzsgő éjszakai életet tár fel. A búvárok víz alatti fényjátéka még a felszínről is látványos volt. Bevallom, először nagyon féltem, ezért a számomra legmegbízhatóbb embert kértem meg, hogy együtt merüljünk. Varga Tamás volt az oktatóm, és ő "tehet" arról is, hogy idáig eljutottam. Láttunk bőröndhalat (ugyanaz, mint a gömbhal, csak XXL-es kiadásban), amely felfújt lufiként, majd alulról megvilágítva lampionként próbált védekezni. A merülés végére teljesen eltűnt belőlem minden addigi félelmem, és maradt a tengernek és élőlényeinek kijáró mindenkori mélységes tisztelet.
 |
A hét egyik fénypontja a kezdők bemutatása volt Poszeidón istennek. Búváriskolánk vezetőjénél, Szarka Gézánál tett panaszt Poszeidón, hogy azt hallá, avatatlan élőlények zavarják cápái és rájái nyugalmát. Ezért, mivel Géza féltette újoncait, a tengerek istene által kijelölt három próbát kellett kiállnunk. Először egy maszknyi tengervizet itattak meg velünk, aztán oktatóink egy-egy uszonycsapát mértek ránk, majd azon búvárok tiszteletére, akik eggyel többször merültek le, mint fel, egy kis gyógyunicumot ittunk.
Nos, az ebéd utáni tengervízivás még az edzett gyomrúakat is próbára tette, utána pedig a népmesei környezet sem enyhítette az uszonycsapások okozta fizikai, illetve lelki sérüléseket, nem beszélve arról, hogy csupán "állófogadáson" tudtuk megvizsgálni egymás sérüléseit. Az utolsó próbatételnél jellemzően csak kisüvegnyi Unicumot bocsátottak rendelkezésünkre, és gondosan be kellett osztanunk, hogy mindenkinek jusson belőle. Mindezek után mi heten kezdők avatott, teljes jogú tagjai lettünk a víz alatti élővilágnak.
Az egy hét gyorsan eltelt, s a hajó legénysége Rafattal, a "helyi erővel" jó hangulatú búcsúesttel kedveskedett csapatunknak. S bár ez nem kitüntetések átadására kijelölt hely, hadd engedjem meg magamnak, hogy kiemeljem: a "buborékos" Szarka Géza és Varga Tamás segítsége nélkül számomra mindig csak ábránd maradt volna a víz alatti világ.
Varga Andrea