Légi katasztrófák, melyek vérrel írták a sporttörténelmet

Hetek óta aggódva figyelte a sportvilág Emiliano Sala tragédiáját. Az FC Nantes volt argentin játékosa éppen új csapatához, a Cardiffhoz tartott január közepén, mikor magánrepülőgépének nyoma veszett a La Manche csatorna fölött. Néhány napja találták meg a Piper Malibu típusú kisgép maradványait a mélyben, majd a sportoló holttestét is azonosították. Nem ő az egyetlen, akinek pályafutása sokkoló tragédiával ért véget, sőt, több olyan dráma is történt a sportvilágban, amely teljes klubokat, válogatottakat semmisített meg.

A Leicester City tulajdonosának tragédiája nagyon megrázta a csapatot. Vichai Srivaddhanaprabha 2018 októberében halt meg, mikor helikoptere lezuhant a King Power stadion mellett, a Leicester City - West Ham United PL-meccs után. Összesen öten vesztették életüket. A milliárdos thaiföldi üzletember után fia, Aiyawatt Srivaddhanaprabha lett az angol klub vezetője.

A teljesen megsemmisült brazil klub

Sajnos nem kell túl sokat visszamenni az időben a legutóbbi, az egész világot sokkoló szerencsétlenségért. A brazil Chapecoense futballcsapata a Copa Sudamericana döntőjének helyszínére tartott 2016. november 28-án, amikor lezuhant a kolumbiai Medellín városa közelében.

A Forrás: AFP/Raul Arboleda/Raul Arboleda

A LaMia Airlines 2933-as járatának fedélzetén kilenc fős személyzet és 68 utas tartózkodott - a focicsapat tagjai és a technikai személyzet mellett huszonegy újságíró -, mindössze hatan élték túl a tragédiát.

Egy utolsó csapatkép a Chapecoense játékosairól a borzalmas tragédia előtt, 2016. november 23-án, a San Lorenzo elleni Copa Sudamericana meccsen Forrás: Agęncia Estado/Fernando Remor

„Nyolc órát töltöttem a roncsok között, mire észrevették, hogy élek.

Én voltam az utolsó túlélő, akit megtaláltak.

Ahogy utólag elmesélték, már csak a rendőrök maradtak ott, hogy vigyázzanak a halottakra, a csomagokra, a roncsokra.

Az egyikük hallotta, hogy valaki nyögdécsel a fájdalomtól, nem hittek a fülüknek, és már majdnem lebeszélték róla, hogy tényleg túlélő lehet, de mégis megtaláltak

- emlékezett vissza megemenükélésére a The Players' Tribune-nek Neto, az életben maradt három játékos egyike. A Chapocoense védője nem sokkal a tragédia előtt megálmodta történteket.

Helio Neto, az utoljára megtalált túlélő Forrás: AFP/Raul Arboleda/Raul Arboleda

„Azt álmodtam, hogy lezuhantunk, éjszaka volt, szakadt az eső, de én valahogy túléltem a szerencsétlenséget a roncsok között”. Amikor a kórházban magához tért, sokáig nem is tudta, mi történt vele, azt hitte, hogy a meccsen sérült meg súlyosan.

A repülőgép-szerencsétlenség eszébe sem jutott addig, amíg az egyik orvos el nem mondta neki, hogy a rémálmából valóság lett és lezuhantak.

Neto mellett a kapus Jakson Follmann is életben maradt. Jobb lábát elvesztette ugyan a tragédiában, de bevallása szerint ez nem volt nagy ár az életéért cserébe.

Négy napig voltam kómában, majd mikor felébredtem, egy pszichológus közölte, hogy a gépünk lezuhant, szinte mindenki meghalt, én pedig elvesztettem a jobb lábamat.

Az első reakcióm annyi volt, hogy inkább a lábamat veszítsem el, mint az életemet. Egyetlen éjszaka alatt megváltozott az egész életem, de abban a pillanatban fogalmam sem volt, mi vár rám, hogy hogyan fogok felépülni, vagy hogy mit tehetnék annak érdekében, hogy jobban legyek. Amikor visszatértem Sao Paolóba és találkoztam az orvosommal, megmondtam neki, hogy nem érdekel, mennyire fáj, segítsen nekem, hogy újra tudjak járni.

Életem egyik legboldogabb pillanat volt, mikor megkaptam a protézisemet, felálltam és megtettem az első lépéseimet.

Amíg élek, nem felejtem el ezt” – emlékezett vissza Jakson Follmann a The Players' Tribune-nek adott interjújában.

Jakson Follmann rehabilitációja közben Forrás: AFP/Nelson Almeida

Beszámolt arról is, mi történt a becsapódás előtti pillanatokban.

"Egyszer csak leálltak a hajtóművek, kialudtak a fények, hatalmas csönd lett a fedélzeten és mindenki visszament a helyére.

Hiába szerettük volna tudni, hogy mi történik, a személyzet tagjai előbb nem mondtak semmit, utána csak annyit, hogy kapcsoljuk be a biztonsági öveket, mert leszállunk. Nem sokkal később zuhanni kezdtünk. Mindenki imádkozott, volt, aki kiabált, hogy mondják már el, mi történik. Aztán a fák között ébredtem fel, szakadt az eső, rettenetesen fáztam.

A hatalmas sötétségben semmit nem lehetett látni, csak a haldoklók nyögését, a segítségkérést hallottam mindenhonnan.

Nem tudtam, hol vagyok, nem tudtam, mi történt, de nem akartam meghalni. Borzalmas volt hallani, ahogy a többiek segítséget kérnek, és én semmit nem tudok tenni. Többször is elájulhattam, nem tudom, mennyi időt töltöttem ott.

Mire a rendőrök megtaláltak, addigra azok, akik körülöttem fájdalmukban fel-felnyögtek, már nem nyöszörögtek többé.”

A kutatást és a mentést végző szakemberek, valamint a holttestek a tragédia helyszínén Forrás: AFP/Raul Arboleda/Raul Arboleda

A nehéz időszak után Jakson Follmann nem vesztette el humorérzékét: egy évvel a történtek után mezőnyjátékosként vett részt egy jótékonysági labdarúgó mérkőzésen, a második félidő 40. percében esett el, lábprotézisét fogva úgy tett, mintha görcsöt kapott volna. Mindkét csapat játékosai beszálltak a rögtönzött poénkodásba, és segítettek kinyújtani sporttársuk művégtagját.

Alan Ruschel, a túlélő játékosok egyike azt hitte, csak ők hárman sérültek meg Forrás: AFP/Marcio Cunha / Afp

Két klubtársával együtt Alan Ruschel is túlélte a tragédiát, de bárhogy is próbál, nem tud visszaemlékezni sem a zuhanás előtti pillanatokra, sem arra, amikor megtalálták. Az első képei a kórházból vannak meg. „Azt mondták, hogy kényszerleszállást hajtott végre a gépünk, Neto, Jakson és én jól vagyunk.

Azt hittem, csak mi hárman sérültünk meg, a többiek pedig készülnek a meccsre.

Később elmondták, mi történt valójában. Darabokra hullott a világ. Azt mondják, egy napig csak bámultam magam elé és nem szólaltam meg. Képtelen voltam felfogni, hogy ez az egész igaz, biztos voltam benne, hogy csak egy borzalmas rémálom, amiből mindjárt felébredek.”

Szakadó esőben búcsúztak a szurkolók az elhunyt csapattagoktól Forrás: Anadolu Agency/2016 Anadolu Agency/Leonardo Benassatto

A három játékos mellett a személyzet két tagja és egy újságíró maradt életben a borzalom után. A tragédiát az okozta, hogy az Avro RJ85 típusú gépben nem volt elég üzemanyag, a pilóta pedig túl későn kért elsőbbségi leszállási engedélyt Bogotá közelében. A Chapocoense klubja azóta újjáalakult, a szerencsétlenség után nem sokkal barátságos meccset játszottak a Barcelonával, idén 14. helyen állnak az első osztályú brazil bajnokságban.

A tragédia három játékos túlélője: Jakson Follmann, Neto és Alan Ruschel (balról) a Barcelona elleni jótékonysági meccsen, 2017 augusztusában Forrás: NurPhoto/Urbanandsport/NurPhoto/Urbanandsport

A jégkorong fekete napja

Egész Oroszországot, vele a teljes hokivilágot sokkolta a Lokomotiv Jaroszlavl tragédiája 2011. szeptember 7-én. Az olimpiai- és világbajnokokat is soraiban tudó csapat Minszkbe indult, az új KHL-idény első meccsére. A jaroszlavli Tunosna reptéren szálltak fel Jak-42D típusú repülővel, de a gép rögtön a felszállás után egy 90 méter magas toronynak ütközött, kigyulladt és a Tunosna-Volga torkolatba zuhant.

Ennyi maradt a Lokomotiv Jaroszlavl hokicsapat gépéből Forrás: AFP

A 45 utasból csak ketten maradtak életben, a csapat 26 éves csatára, Alekszandr Galimov, valamint a gép főmérnöke, Alekszandr Szizov. A fiatal játékos azonban a kórházban belehalt sérüléseibe, így Szizov a tragédia egyetlen túlélője.

A pilóták többször is hibáztak.

Először akkor, amikor nem szakították meg a felszállást abban a pillanatban, mikor a gép nem akart felemelkedni. Korábban pedig akkor, mikor

nem végezték el az átképzést az általuk ismert Jak-40-es gépről a Jak-42-esre.

A két modellen máshogyan kell aktiválni a fékpedálokat, ám az egyik pilóta idegrendszeri problémáira erős fájdalomcsillapítókat szedett, amiktől csökkent végtagjai érzékenysége, vagyis

nem érezte, hogy nem pihenteti a lábát a féken, hanem nyomja azt.

Ráadásul egészségügyi gondjai miatt nem is repülhetett volna, de meghamisította engedélyét. Mindezek miatt felszállás közben a fékrendszer végig aktív volt, a gép orra így emelkedés helyett egyre lejjebb bukott. Amikor nagy nehezen végül mégis elrugaszkodott a földtől, túl nagy szögben kezdte meg a felszállást a gép, átesett és nekiütközött a toronynak.

A Lokomotiv abban az évben már nem indult a KHL-ben, de egy év után, teljesen új csapattal visszatért, majd 2014-ben ismét konferenciadöntőt játszott a Lev Praha ellen.

Megindító megemlékezés 2011. szeptember 8-án, Minszkben Forrás: AFP/Maxim Guchek

Magyar sportolók drámai végzete

Hatalmas űrt hagyott maga után a magyar autó- és extrémsportban Szobi Balázs, aki 2010 júliusában, Budapesten vesztette életét.

Az Oxxo Racing Team kamionversenyzője, valamint a csapat sajtófőnöke, Tarsoly Tamás a Monster energiaital fotósával, Szabó Andrással együtt volt egy Cessna-172-es fedélzetén, mikor a kisgép a III. kerületi Aranyhegyi lejtőnél lezuhant. A 37 éves versenyző volt a hazai kamionsport egyik nagy úttörője.

Szobi Balázsnak az extrém sport volt az élete Forrás: Origo

Nem ez volt a hazai sportélet egyetlen légikatasztrófája:

1982 májusában kilencen vesztették életüket - a magyar sportrepülés szakemberei -, mikor a Hármashatár-hegynek ütközött, kigyulladt és megsemmisült egy An-2TP típusú repülőgép.

A két fős személyzet mellett hét repülőoktató és műszaki szakember volt a fedélzeten. Ez volt a magyar sportrepülés legsúlyosabb balesete.

Nádas Tamás a magyar műrepülés meghatározó alakja volt Forrás: MTI/Balázs Attila

Majd 2014-ben újra gyászolt a magyar repülősport: nem sokkal 45. születésnapja előtt, 2014 márciusában egy katari repülőnapon meghalt a többszörös magyar műrepülőbajnok Nádas Tamás. A gépe egy fejjel lefelé végrehajtott gyakorlat közben zuhant le.

Egy néző rögzítette a tragikus pillanatokat:

McRaenek a helikoptere lett a veszte

2007-ben a ralivilág omlott össze: a korábbi világbajnok Colin McRae az Everton - Manchester United angol bajnokiról tartott hazafelé saját helikopterével, amikor a jármű a levegőben kigyulladt és a versenyző birtokára zuhant. Összesen négyen voltak a gépen, senki sem élte túl a becsapódást.

Colin McRae rendszeresen vezette saját helikopterét Forrás: [origo]

Világbajnokság helyett tengersír

Az időben visszafelé haladva a '90-es évek elején a Chapecoense-éhoz hasonló dráma sokkolta újra a focivilágot. Az 1988-as szöüli olimpián negyeddöntőig jutó zambiai labdarúgó válogatott vb-selejtezőre indult Szenegálba, amikor 1993. április 27-én a gaboni partoknál a gépük a tengerbe zuhant.

A fedélzeten lévő mind a harminc utas - köztük 18 futballista - meghalt.

Itt is a pilóta hibázott: miután kigyulladt a gép egyik hajtóműve, kétségbeesésében a jó hajtóművet állította le. Az afrikai ország újjáépült válogatottja óriási lelkierővel egy évvel később második lett az Afrikai Nemzetek Kupáján, de az első győzelmükre 2012-ig kellett várniuk. Némi vigasz a sorstól, hogy épp a két évtizeddel korábbi katasztrófa helyszínén, Gabonban szerezték meg a kupát.

Majdnem tíz évvel a zambiai fociválogatott tragédiája után, 2012 februárjában Herve Renard vezetőedző (jobbról a második) és játékosok emlékeznek a szerencsétlenség helyszínén Forrás: AFP/FRANCK FIFE/Franck Fife

A Dakar atyja helikopterrel zuhant le

A világ egyik legkeményebb terepraliját köszönhetjük Thierry Sabine-nek, aki tulajdonképpen egy véletlen révén találta ki a Párizs-Dakar ralit. 1977-ben indult az Abidjan-Nizza ralin és eltévedt a Líbiai-sivatagban. Örömmel fedezte fel, hogy a sivatag egy egészen különleges, nehéz, kihívásokkal teli és élvezetes terep a raliversenyzőknek, ezért egy évvel később, 1978 decemberében már meg is szervezte az első Párizsból induló Dakart. Sajnos azonban

nem sokáig élvezhette fantasztikus ötletét: 1986 januárjában egy helikopterbalesetben halt meg, hol máshol, mint a sivatagban,

Maliban, Timbuktu területén.

Tragédiák az Andokban

Szintén focicsapatot, Peru legnépszerűbb és legrégibb klubját, a Club Alianzát ért katasztrófa 1987-ben. Limától nem messze zuhant a tengerbe repülőgépük, nem sokkal azután, hogy megnyerték a Deportivo Pucallpa elleni bajnokit. Tizenheten haltak meg, köztük játékosok, edzők és klubvezetők. Ugyancsak 17 labdarúgóját vesztette el a szovjet Pahtakor Taskent 1979-ben: a klub játékosainak repülőgépe Ukrajna fölött összeütközött egy másik géppel.

1972 októberét írtunk, amikor talán az egyik legismertebb sport-légikatasztrófa bekövetkezett: az Andokban zuhant le az uruguayi Old Christians Club rögbicsapat repülőgépe, 45 emberrel a fedélzeten.

27-en élték túl a becsapódást, de végül csak tizenhatan maradtak életben, egyebek mellett annak köszönhetően, hogy ettek elhunyt társaik testéből. Történetükből könyv és film is készült, Életben maradtak címmel. 1969 szeptemberében Bolívia gyászolt, az ország legnépszerűbb labdarúgócsapata, a The Strongest 17 játékosa, valamint az edző és a klubelnök halt meg ugyancsak az Andokban, mikor Santa Cruzból La Pazba tarva lezuhant a gépük.

Visszavonult, majd meghalt

Nem a földön, hanem a levegőben, de a sebesség lett a veszte Graham Hillnek. A Forma-1 kétszeres világbajnoka 1975-ben, visszavonulása után nem sokkal nézőként vett részt egy edzésen a Paul Ricard versenypályán, ahonnan saját, Piper Aztec típusú kisrepülőjével indult vissza Angliába. A ködös időben a pilóta hibázott, London közelében lezuhantak. A fedélzeten lévő mind a hat ember meghalt, köztük a formaautózás egyik nagy reménységének tartott fiatal versenyző, Tony Brise is.

Graham Hill visszavonulása után nem sokkal halt meg Forrás: Origo

Fekete év volt 1961 a sportvilágban, két légiszerencsétlenség is történt ebben az évben. A chilei Green Cross futballcsapat repülőgépe az Andokban zuhant le áprilisban, 34 haltak meg, köztük nyolc játékos, az edző és a szakmai stáb tagjai. A tragédiát sokáig rejtély övezte, mert nem találták a roncsokat,

a maradványok végül több mint ötven évvel később, 2015-ben kerültek elő, hegymászók találták meg.

Egy másik katasztrófában az Egyesült Államok műkorcsolya-válogatottja veszett oda. New Yorkból Prágába tartottak a világbajnokságra, brüsszeli átszállással, és a Boeing 707-esnek köröznie kellett a belga reptér fölött, mert nem volt szabad leszállópálya. A gép hirtelen zuhanni kezdett, aztán a földbe csapódott. A fedélzeten lévő mind a 72 ember életét vesztette.

Az áldozatok között volt 18 amerikai műkorcsolyázó, valamint az őket kísérő családtagok, edzők és bírók.

A hegymászók a chilei LAN légitársaság 1961. április 3-án lezuhant gépének - fedélzetén a Green Cross focicsapattal - maradványai között az Andokban, az ország középső részén fekvő Maule térségben. Forrás: MTI/EPA/EFE/Leonardo Albornoz

Manchesternek és Torinónak örökké fájni fog

A mai napig nem múlik el úgy meccs az Old Traffordon, hogy a Manchester United ne emlékezne története legnagyobb tragédiájára.

A klub otthonában egy a baleset időpontját (15 óra 04 perc) mutató óra állít emléket a szerencsétlenségnek.

A csapat a győztes BEK-negyeddöntő után tartott hazafelé Belgrádból, de Münchenben megálltak tankolni. Állítólag azért volt fogytán a kerozin, mert az induláskor egy órán át keresték Johnny Berry útlevelét, a gép motorja pedig folyamatosan járt a várakozás alatt is. A müncheni felszállás a nagy havazásban, a csúszós, latyakos pályán harmadszorra sem sikerült a pilótának, a gép kb. 200 km/órás sebességgel egy háznak csapódott.

23-an haltak meg, köztük nyolc játékos, valamint a magyar származású utazási ügynök, Miklós Béla.

A túlélők között volt Bobby Charlton, aki később nemcsak a Manchester United egyik legeredményesebb játékosává vált, hanem a klub nagykövete is lett.

Az örökóra az Old Traffordon Forrás: AFP/Paul Ellis

Minden idők legnagyobb futballtragédiájának tartják a Torino szinte teljes megsemmisülését 1949. május 4-én. A Grande Torinónak (nagy Torinónak) is hívott csapatot a focitörténet egyik legnagyszerűbbjeként tartják nyilván. A '40-es évek olasz focijának szívét-lelkét - és legtöbb válogatott játékosát - adó klub sorozatban negyedik bajnoki címére készült a végzetes nap előtt. Egy barátságos meccsen vettek részt a Benfica ellen Lisszabonban, amikor bekövetkezett a borzalmas baleset. A Fiat G212CP típusú repülőgép már nem volt messze Torinótól, ám

a környéket borító ködben a kapitány a leszállópálya helyett a város melletti egyik dombon álló Superga bazilikának vezette a gépet. 31 ember halt meg, köztük a csapat 18 futballistája, edzők, klubvezetők, több újságíró.

Az áldozatok között volt két magyar is, Erbstein Ernő edző, valamint Schubert Gyula, budapesti születésű, csehszlovák magyar játékos.

Eredetileg a gépen kellett volna lennie Kubala Lászlónak is, akit a Torino akkor már hosszú ideje próbált szerződtetni, és a portugáliai meccsre is meghívták, de ő fia betegsége miatt végül nem ment Lisszabonba a csapattal.

A dráma után a Torino a korosztályos csapatát küldte pályára a bajnokság hátra lévő meccsein, szolidaritásból a többi klub is így tett, és a tragikus 1949-es évben megszerezte negyedik bajnoki címét a katasztrófa sújtotta csapat.

Szívszorító grafikán a Torino, a Manchester United és a Chapecoense tragédiája Forrás: Diretta Goal/Facebook