Cristiano Ronaldo felfoghatatlan BL-rekordját döntheti meg, pedig van, aki szerint csak jókor volt jó helyen
144 mérkőzés, ebből 101 győztes. Szédületes mérleg! Ráadásul ezeket az adatokat a világ legmagasabban jegyzett focisorozatában (sőt, lehet, hogy az egyetemes sport legjelentősebb klubok számára kiírt vetélkedésében) mondhatja magáénak Thomas Müller. Erre a „százasra" nem illik azt mondani, hogy „jókor volt jó helyen", mert ezen a kategórián az ő teljesítménye jócskán túlmutat.
A Bajnokok Ligájában Thomas Müllernél több győztes mérkőzést tegnap este fél 11 óta csak egy játékos jegyez: Cristiano Ronaldo, 115-öt (183 találkozón). A német világbajnokhoz hasonlóan 101 van (177 meccsen) a spanyol világbajnoknak, Iker Casillasnak.
Müllernek viszont csak 144 mérkőzés kellett ennyi győzelemhez.
Lionel Messi 95-nél „állt meg", valószínűleg végleg. Ha Müller nem sérül meg, akkor már az őszi szezon közben ő rendelkezik majd egyedül a második legtöbb győztes mérkőzéssel a BL-ben, és a következő szezonban akár Ronaldót is megelőzve minden idők legtöbb diadalát mondhatja magáénak.
Úgyhogy le a kalappal, vágja mindenki vigyázzba magát, szóljanak a fanfárok, ünnepeljük a kiváló képességű sportembert!
Ám ebben a pillanatban már hallom a más típusú focistákért lelkesedők kétkedő szavait: Müller, mint korszakos zseni? Ugyan már!
Valószínűleg a már nem éppen fiatalok ezt a gondolatot 50 évvel ezelőtt is megfogalmazták, akkor egy másik, szintén Bayernben és a német válogatottban szereplő Müllerrel kapcsolatban. Róla, arról a bizonyos Gerd nevűről még lesz szó később, de most térjünk vissza napjaink hőséhez!
Thomas Müller 1989. szeptember 13-án született,
és fiatalkori lakhelye, Pähl gyerekcsapatából gyorsan a közeli Bayern München korosztályos gárdájához került. Amikor még tinédzserként felkerült a nagyok közé, akkor az utóbbi évtizedek egyik legjobb csatára, bár trénerként azt a szinten meg sem közelítő Jürgen Klinsmann irányította a Bayernt.
Ő tette be először bajnoki mérkőzésen a 2008-09-es szezon nyitófordulójában,
a Hamburg elleni 2-2-n, a 80. percben az akkor már két világbajnokságon is gólgyáros szerepben tündöklő Miroslav Klose helyére. A 18 éves Müller abban a 10 percben nem váltotta meg a világot, de Klinsmann edzői alkalmatlanságát az is bizonyítja, hogy legközelebb a 28. játéknapon számított rá. Akkor néhány másodpercet kapott Bielefeldben, Luca Toni helyén, őszintén szólva nem emlékszem, hogy hozzáért a labdához, vagy sem.
Klinsmann (természetesen nem Müller mellőzése miatt) a szezon végét sem érte meg a müncheni kispadon, az utolsó öt fordulóban Jupp Heynckes vezette be a csapatot a Bajnokok Ligájába, ahová nem biztos, hogy az 1990-ben világbajnok csatár bevitte volna.
Az 1974-ben világbajnoki címet szerző, egykoron szintén csatár már első müncheni meccsén,
a Mönchengladbach ellen számított Müllerre, és Cottbusban is adott neki játéklehetőséget,
igaz ő is csak mindkétszer csereként, a hajrában. Ám az akkor csak öt meccsre beugró Heynckes után érkező holland Louis van Gaal már a nyári felkészülési meccsek során sejttette a közvéleménnyel, hogy Müller nevével a jövőben többet találkozunk majd. Ne feledjük: azon a nyáron Thomas még mindig nem volt 20 éves! Ám a bajnokságra hangoló találkozókon rendre remek teljesítményt nyújtott.
A 2009-10-es évadban az összes bajnoki találkozón játszott van Gaalnál. Igaz, kezdő először a 4. fordulóban volt a Wolfsburg ellen, ám az 5. játéknapon olyat tett, ami után a német foci iránt közepesen érdeklődők megismerték a nevét. Szeptember 12-én, vagyis
egy nappal a 20. születésnapja előtt edzője a szünetben küldte be Dortmundban, és ő két góllal ünnepelt.
Az a feledés homályába veszett (bár talán soha nem is tudta a közvélemény), hogy a kettős ünnepet tartó fiatalembernek a hazaút során mit, és mennyit kellett fizetnie idősebb társainak, de aligha bánta ezt.
Befutott, sőt, berobbant a Bundesligába!
A szezon végén rendezett világbajnokságon pedig, ahol Németország a harmadik helyen végzett, az egész világ megismerte a nevét!
Azóta van folyamatosan a világ közvetlen élvonalában.
Az idei már a 15. szezon amikor retteghetnek tőle az ellenfelek. Edzők jönnek-mennek Münchenben, sőt 2009 óta már volt elnökváltás, sportigazgató-csere, csak egy valaki állandó: Thomas Müller.
Két hete pedig a Bajnokok Ligájában a 16. évadát kezdte meg a Manchester United elleni győzelemmel.
Ez volt a történelmi, 100. diadala ebben a sorozatban.
Már a 2008-09-es kiírásban, amikor még egyáltalán nem volt helye a csapatban, bemutatkozhatott az elitligában. Még Klinsmann küldte be 2009. március 10-én a Sporting ellen. A 72. percben váltotta Bastian Schweinsteigert, a Sporting elleni nyolcaddöntő visszavágóján, ám az edző ezzel nem vállalt nagy kockázatot, ugyanis összesítésben akkor már 9 góllal szerzett többet a Bayern, mint portugál vetélytársa. Mindenesetre Müller meghálálta a bizalmat,
a 90. percben ő állította be a 7-1-es végeredményt.
Vagyis első BL-meccsén 18 perc játék után szerezte első gólját.
Egy évaddal később Van Gaalnál nemcsak a bajnokságban, hanem a BL-ben is kihagyhatatlan volt: a Bayern 13 meccséből 12-n játszott. Ez a 13-as az elitligában nem szerencsétlen szám, ugyanis ennyit kell játszania egy gárdának, amely a döntőben is felléphet. Bizony,
Müller első teljes BL-szezonjában a Bayern a fináléba került,
és az Inter elleni madridi találkozót végig is játszotta. A bajnoki Salátástál, a Német Kupa kicsinyített mása, és a vb-bronz mellé egy BL-ezüstöt tehetett 2010-ben a vitrinjébe. Ráadásul szeptember 15-én (két nappal 20. szülinapja után) két gólt szerzett a Maccabi Haifa otthonában. Vagyis, ha a korábban szóba hozott dortmundi dupla után fizetett is csapattársainak ezt-azt, ő biztosan sportszerűen ünnepelte, hogy elhagyta a tinédzserkort, hiszen
négy nap alatt négy gólt szerzett idegenben.
Abban az évadban 7 győztes BL-meccsen játszott, így már a 2010-es világbajnokság utáni ősz során kisebb jubileumhoz érkezett: egy baseli 2-1 után elkönyvelhette 10. győztes találkozóját ebben a sorozatban. Annak a sorozatnak a végén 14 győzelemnél tartott, majd a 2012-es, müncheni döntő után már 22-nél. Ám azt követően annak ellenére vigasztalhatatlan volt, hogy gólt szerzett, pedig
keveseknek adatik meg eredményesnek lenni egy BL-fináléban.
Ugyanis a madridihoz hasonlóan most is vesztes csapat tagja lehetett, ráadásul nem is játszhatta végig a találkozót.
Utólag nyugodtan mondható, hogy Jupp Heynckes élete egyik legnagyobb hibáját követte el, amikor a 86. percben lecserélte.
Az általa szerzett gólnak köszönhetően 1-0-s vezetésnél jött le,
a helyére a védő, Daniel van Buyten érkezett, és Didier Drogba két perccel később kicsikarta a hosszabbítást. Ott nem lőhette a 11-est ( Arjen Robben elhibázta), majd értelemszerűen a büntetőpárbajban sem.
Ha marad a pályán lehet, hogy nincs hosszabbítás,
lehet, hogy megnyeri a meccset a hosszabbításban csapatának, vagy esetleg az „orosz rulettben".
Ehelyett elkönyvelhetett egy újabb vesztes BL-finálét.
Harmadik nekifutásra viszont sikerült a diadal!
A 2013-as döntőt végig játszotta, és az addig vezető 12 találkozó mindegyikén kapott szerepet.
A Lille elleni 6-1 alkalmával könyvelhette el 25. BL-diadalát,
majd a londoni döntő után nem számolgatott, hanem ünnepelt.
Azóta a statisztikát kedvelők „matekoznak" vele kapcsolatban, ő meg gyűjtögeti a trófeákat.
2014-ben világbajnok lett, majd 2020-ban másodszor is BL-győztes.
Azon a döntőn is pályán volt a kezdősípszótól a végsőig. Abban a sorozatban a Bayern minden meccsét megnyerte (soha ilyet nem csinált csapat rajta kívül!), vagyis szépen gyűltek tovább győztes meccsei.
Így jutott el két hete a 100. diadalig.
Kötelező őt korszakos zseninek nevezni, mert a győzelmek nagy részéből tevékenyen kivette a részét. Ha kellett gólokat szerzett, ha kellett előkészített (éveken keresztül Robert Lewandowskinak), ha kellett felrázta csüggedő társait, ha pedig az kellett, akkor szokásos fülig érő vigyorával derítette jó kedvre környezetét.
Mindent tud a labdával,
bár lehet, hogy nem minden meccsén táncoltatja azt a fülén, ad öt kötényt soros ellenfelének, vagy lő olyan 30 méteres bombát, hogy úgy tűnik zsinóron húzva repül a labda a „pipába".
Varázsol, küzd, harcol, passzol, és bármelyik testrészével kapuba juttatja a játékszert.
Gyakran a legjobb pillanatban.
És akkor ez az a pillanat, amikor ismét szóba kell hozni a nagy névrokont, Gerd Müllert. Ugyanis ez utóbbi öt ige közül négy rá is illik, ő annyiban volt más, mint Thomas, hogy nem igazán jeleskedett a passzok terén.
Az eredménylistáik nagyjából hasonlóak:
Gerd is világbajnok, ő háromszor nyerte meg a Bajnokok Ligája elődjét, a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, viszont kevesebb német bajnoki címmel rendelkezik.
Az elitligában 101 győzelemre esélye sem lehetett Gerd Müllernek. Hiába húzott le 15 évet a Bayernben, akkoriban a csapat nem volt ennyire egyeduralkodó a bajnokságban, mint most, és csak az országok bajnokai indulhattak az elitszériában. Ennek köszönhetően
Gerd Müller mindössze hét évben játszhatott a BEK-ben,
és mivel akkoriban a döntős is csak 9 találkozót vívott (a címvédő meg csak hetet), így összesen 35 meccsen léphetett pályára.
Ezek közül „csak" 22-t nyert meg a Bayern.
Viszont Gerd Müllernek vannak olyan fontos címei is, amilyenek Thomas Müllernek nincsenek. Európa-bajnok volt 1972-ben, aranylabdás 1970-ben, és Bundesliga-gólkirály. Utóbbi hétszer!
Utóbbi címet Thomas egyszer sem szerezhette meg a más szerepköre miatt, Európa-bajnok elvileg még lehet (hazájában rendezik a kontinensviadalt a szezon végén, bár túlzás lenne Németországot az esélyesek közé sorolni), ám
az Aranylabdára soha nem volt esélye.
Ez utóbbi talán érthető, ellenben az nem, hogy a legritkább esetben került a neve szóba a szezon 10 legjobb Európában játszó focistája között.
Ennek sokkal inkább sportpolitikai, és média eladhatósági okai vannak, mintsem szakmai.
Megkockáztatom, hogy napjainkban Gerd Müller sem kapná meg a France Football által alapított díjat, de ennek a felvetésnek nincs értelme.
Annak viszont igen, hogy amikor Thomas Müller bemegy egy-egy hazai mérkőzésre a stadionba elhaladhat Gerd Müller hatalmas szobra mellett. Annyira kíváncsi lennék rá, hogy megfordul-e a fejében, hogy 50 év múlva neki is így állítanak emléket a város focirajongó elöljárói, vagy sem?
Az biztos, hogy Thomas Müller – tetszik, vagy nem tetszik! – korunk egyik legnagyobb focistája.
Ezt tegnap Koppenhágában sokadszor is bizonyította. A meccs nagy részében a kispadról nézte, hogy ötlet nélkül szenved a Bayern. A 78. percben állhatott be, öt perccel később faképnél hagyta a teljes hazai védelmet, elfektette a kapust, ballal csinált egy lövőcselt, majd négy védő között jobbal olyan labdát adott Mathys Telnek, hogy az nem tudott nem gólt szerezni.
Zseniális megmozdulásával újabb meccset nyert meg a hatszoros BEK/BL-győztesnek,
neki pedig megvan a 101. diadala az elitszériában.
Már csak Ronaldónak van ennél több.
origo.hu
Agyonlőtték a brit miniszterelnököt
origo.hu
Itt az oroszok nukleáris tengeralattjárója, ami mindent elpusztíthat
borsonline.hu
Szakított Schobert Lara és szerelme - íme a részletek
magyarnemzet.hu
Világbajnok úszónk kapott egy sms-t, ami felforgatta terveit az olimpia előtt
ripost.hu
„Jobban hiányzik, mint azt szavakkal ki lehetne fejezni” – Rövid küzdelem után elhunyt a 28 éves szupermodell
hirtv.hu
Itt a magyarázat Magyar Péter minősíthetetlen viselkedésére + videó
origo.hu
Rácsok között ábrázolják Magyar Pétert és 4 évig börtönben ült anyósát - itt vannak a legújabb mémek!
nemzetisport.hu
Válogatott: Ifj. Dárdai Pál? Fiola? Vécsei? A keddi kerethirdetés nagy kérdései
origo.hu
Balatonfüred Concours dElegance 2024 - Galéria
origo.hu
Hackerek vitték el a lottó főnyereményét
origo.hu
Eltüntethetik Zelenszkijt
origo.hu
