Ezt a magyar-litvánt csak 17 ezer ember láthatta

SOCCER - AUSTRIA VS HUNGARY _XYZ123ABC Square Horizontal
Austrian player Dietmar Kuehbauer (front) and Hungarian player Janos Hrutka in a mid-air duell for the ball during their friendly soccer match at Vienna's Ernst-Happell-stadium, 25 March 1998. (ELECTONIC IMAGE) (Photo by ROBERT JAEGER / APA / APA-PictureDesk via AFP)
Vágólapra másolva!
Nyugodtan kijelenthető, hogy jelenleg futball-láz tombol Magyarországon, ennek legfényesebb bizonyítéka, hogy a nem éppen világverő litván válogatott elleni kedd esti találkozóra nagyon gyorsan elkelt az összes jegy. Huszonöt évvel ezelőtt, 1998-ban is népszerű volt a válogatott, hiszen a tavasszal a szövetségi kapitányi posztra kerülő Bicskei Bertalan irányításával előbb Bécsben győzött Ausztria ellen, majd megnyerte Teheránban a négycsapatos LG Cupot. A második Bicskei-érában először május 27-én játszott hazai pályán a csapat, biztosan egy hatalmas stadiont is megtöltött volna, és valószínűleg milliónál is többen követték volna a mérkőzést a televízióban. Csakhogy a meccsre Nyíregyházán került sor, és a televíziók közül egyik sem közvetítette.

Kellemes nyáreleji idő volt 1998. május 27-én Nyíregyházán. A városban már több mint 10 éve tízezrek rajongtak a futballért, és ezen a tavaszon is magasra csapott a futball-láz, ugyanis az akkor (is) másodosztályú helyi csapat masírozott vissza a legjobbak közé.

Kevés helyen lelkesedtek annyira a hazai fociért, mint a nyírségi megyeszékhelyen.

Ebből a szempontból jó döntés volt a szövetség vezetőitől, hogy idehozták a Magyarország-Litvánia mérkőzést. Túlzás lenne azt állítani, hogy luxuslétesítmény volt az akkori stadion, de nem „lógott ki lefelé" a magyar átlagból. Szép hosszú „lócák" töltötték be az ülések funkcióit, egy kisebb, kulturáltabb részt kineveztek díszpáholynak, és a közeli tízemeletes házak közül háromról is kiváló kilátás nyílt a játéktérre.

Kovács Attila MLSZ elnök, Beppo Mauhart, az osztrák szövetség elnöke és Lennart Johansson, az UEFA első embere. Az 1998-as magyar-litván idején Kovács Attila volt az MLSZ elnöke Forrás: KEYSTONE/AFP/Patrick Aviolat

A ragyogó napsütésben már órákkal a kezdés előtt kisebb csoportokba verődtek a szurkolók, akkoriban ugyan még kevesen jártak mezekben válogatott találkozókra, de azért vaknak kellett lennie annak, aki nem tudta megállapítani, hogy ki az, aki mérkőzésre igyekszik, és ki az, aki egy csendes belvárosi cukrászdában kívánta eltölteni a délutánját egy dobostorta, és egy pohár ásványvíz társaságában. Nem is volt könnyű megközelíteni a stadiont, ám a „csigástévé" forgatócsoportjának szerkesztő-riportereként tanúsíthatom, hogy személykocsink akadály nélkül jutott el a „tetthelyre". Furcsa érzés volt akkor egy ilyen kocsiban ülni, mert megosztotta a futball rajongóit. Sokan együttérző szimpátiával kísérték utunkat, és szintén sokan kárörvendő rosszindulattal. Ugyanis ez az akkor alig több, mint féléves csatorna megbolygatta a sportműsorok hazai státus quo-ját. A tavasszal megszerezte az összefoglaló készítésének lehetőségét, és a hazai televíziózás történetében először két kamerával rögzítette a történéseket, és nemcsak a pályák eseményei kerültek szalagra, hanem a háttérben zajlók is. Aztán a hetedik ilyen összefoglaló elkészítése után jött egy olyan jogi hercehurca, melyet akkor sem értett senki, és azóta sem ért, de a végeredménye az lett, hogy április közepétől minden csatorna készíthetett összefoglalót a magyar bajnoki találkozókról, csak a tv2 nem.

Ekkor „dobott" egy olyat a csatorna, mellyel bekerült a világ sporttévézésének történelemkönyvébe. Ugyanis a hátralévő 10 fordulóban úgy készített gólösszefoglalót, hogy stábjai nem tehették be a lábukat a stadionokba. A már nem éppen fiatalok emlékezhetnek rá: ezekben a hónapokban készült a 10 gólnélküli Gól! Gól!! Gól!!!

Ilyen zűrös médiakörnyezetben érkezett Nyíregyházára a litván válogatott. Nagyon sokan voltak kíváncsiak erre a találkozóra az országban, hiszen Bicskei belépője olyanra sikeredett, hogy

felcsillant reménye annak, hogy eljuthat a csapat a 2000-es Európa-bajnokságra.

Továbbá ne feledjük: ennek a szezonnak az elején pótselejtezőt játszhatott az 1998-as vb-ért, vagyis selejtezőcsoportjában a második helyen végzett. Ilyen eredményt azóta sem ért el, vagyis volt érdeklődés a nemzeti 11 iránt.

Ennek ellenére

egyetlen tv-társaság sem tűzte műsorára a találkozót.

Így aztán olyan kényelmesen elfért az összefoglalót készítő három csatorna két-két munkatársa, mint soha hazai válogatott mérkőzésen. Ugyanis nem kellett a sok hely a hatalmas totál- és közelíző-kameráknak, hanem csak kisebb beta-kamerák voltak ott az operatőrrel, és a mellette ülő szerkesztő-riporterrel. Mosolyogva beszélgettünk is a meccs előtt a szokatlanul kényelmes körülmények közepette a kollegákkal. Közben a közönség gyülekezett becsülettel, és időnként hangpróbát tartottak az alkalmi kórusok. Akkoriban még sem hazai, sem nemzetközi szinten nem volt akkora sportturizmus, mint napjainkban, így többnyire helyiek, és környéken élők töltötték meg a lelátót.

A kezdésre 17.000 néző csúfolódott össze a májusi kánikulában.

Mivel Nyíregyházán nem volt világítás, a találkozó délután 5 órakor kezdődött. Ünnepélyes körítéssel: a találkozó előtt egy repülőgép húzott egy drapériát, melyen az MLSZ köszöntötte a nézőket, a játékosokat jégkorongos mintára egyenként szólították a pályára csinos lányok sorfala közepette, míg a meccslabda szó szerint az égből érkezett. Persze nem magától, hanem egy helikopter segítségével, és

a középkörbe Kovács Koko István hozta,

aki akkor már olimpiai bajnok volt, amatőr világbajnok, és megszerezte a profi világbajnoki címet is.
Azt persze nemcsak sejtettük, hanem biztosan tudtuk, hogy a pályára lépő focisták között senki nem lesz sem a közeli, sem a távoli jövőben világbajnok, de ez senkit nem zavart. Kicsit talán sajnáltuk, hogy minden idők legjobb litván focistája a német Hamburger SV korábbi sztárja Valdas Ivanauskas nem jött el a találkozóra, de minket jobban érdekelt, hogy Bicskei ideálisnak gondolt csapatából Fehér Csaba és Illés Béla is hiányzott, és a kapitány is kíváncsi volt rá, hogyan pótolja őket Pető Tamás és Hamar István.

Magyarország- Litvánia 1-0 (0-0)

Nyíregyháza, 17 000 néző.
Vezette: Lica (Avran, Iordanescu -mindhárom román)
Magyarország: Hajdú - Sebők V. - Pető T., Hrutka, Mátyus -Lisztes, Halmai, Hamar - Herczeg, Horváth F., Korsós A.
Szövetségi kapitány: Bicskei Bertalan
Litvánia: Stauce - Glaveckas - Skarbalius, Skerla, Tereskinas -Buitkus, Stumbrys, Semberas, Zutautas, Preiksaitis - Mikulenas.
Szövetségi kapitány: Kestutis Latoza

CSERE: Korsós A. helyett Tóth N. az 59., Stumbrys helyett Morinas a 60., Buitkus helyett Baktusnikas a 71., Glaveckas helyett A. Stesko és Herczeg helyett Kovács Z., mindkettő a 73., Mikulenas helyett I. Stesko a 79., Hrutka helyett Korsós Gy. a 80., Lisztes helyett Szilveszter a 82., Preiksaitis helyett Grudzinskas a 85. percben
Gólszerző: Hrutka a 49. percben

Az első félidőben a magyarok közül a legjobb teljesítményt a szurkolók produkálták, igazából a magyar helyzete(cské)k közül csak Herczeg erőtlen lövését, az ő beadását, melyről Korsós lemaradt, és a Pető bedobása után kialakult szolid tömegjelentet sikerült berakni az összefoglalóba. És nem lehetett kihagyni a játékrész legnagyobb lehetőségét, mely a litvánok előtt adódott. Pető a 16-oson belül szabálytalankodott Zutautas-szal, de a 11-est Buitkuis nagyon csúnyán a jobb kapufa mellé lőtte.

Várhidi Péter és Bicskei Bertalan (jobbra) - ő volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya 1998-ban Forrás: MTI/Illyés Tibor

Vagyis örülhettünk, hogy nem hátránnyal ment az öltözőbe Bicskei csapata, és a szövetségi kapitány sem volt elégedett az addig látottakkal, amikor ezt mondta:

A második félidőben aztán megváltozott minden. Az északról érkezett csapat játékosai egyre inkább kóvályogtak a hőségben, míg a mieink egy olyan góllal jutottak előnyhöz, melyet azóta is emleget mindenki aki láthatta, és az is tud róla, aki nem lehetett szemtanúja a mérkőzésnek.
A 23 éves, negyedik válogatott mérkőzésén szereplő

Hrutka János fantasztikus szabadrúgással szerzett vezetést nemzeti csapatunknak.

Mint utólag kiderült ez a bal felső sarokba csavart lövés a győzelmet jelentette. A gólöröme is emlékezetesre sikeredett a Rudi becenevű hátvédnak, aki felhúzta a 2-es mezét, és alatta egy „Rudi 15"-ös pólót mutatott a három jelen lévő kamerának.

Hrutka János nagy gólt lőtt Litvániának Forrás: Origo

Sikeres napjai voltak az évek óta már televíziós szakkommentátorként ténykedő játékosnak, ugyanis (15-ös mezben játszva) bajnok lett a Bundesligában a Kaiserslautern csapatával. Az óriási szenzáció volt, ahogy

ez a szabadrúgása is bekerült a magyar foci történetébe.

Ám nem tudott gondtalanul örülni ezeknek a sikereknek, mert a mérkőzést a helyi kórházban fejezte be, ugyanis egy szerencsétlen ütközés után kiugrott a válla, és ezt két nappal később csak műtéttel tudták rendbehozni. Azért az eseménydús napok után elmondta a véleményét a történelmi góljáról:

Nem sokkal később, majdnem ugyanarról a helyről adódott még egy lehetőség, és bár többen mondták, hogy a gólt követően azt is elvállalhattam volna, a megbeszéltek szerint az a lehetőség Lisztes Krisztiánnak járt."

Abból a lövésből nem lett gól, ahogy a többi helyzetből sem.

Ám a második játékrészben inkább lehetett volna 2-0, vagy 3-0, mint 1-1. Korsós éles szögből ellőtt labdája, Herczeg futtából megeresztett lövése, Horváth Ferenc pörgetése, majd látványos ollózása került bele a tv2 összefoglalójába.

Annak ellenére, hogy újabb gól nem született nem elégedetlenkedett senki a lefújás után, mert nemcsak annak örülhettek a stadionba bejutók, hogy szemtanúi lehettek a találkozónak, hanem a győzelemnek is.

A második Bicskei-korszak negyedik meccse tehát győzelmet hozott,

majd az ötödik (szintén tét nélküli) is. Ezt követően jöttek az Eb-selejtezők, és jött hazai pályán a Portugália és a Szlovákia elleni vereség, a Románia elleni döntetlen. Majd a korszak mélypontja: 0-0 Liechtensteinben. És negyedik hely a csoportban.

Litvániával legközelebb a vb-selejtezők során találkoztunk, még ekkor is Bicskei volt a kapitány. 2000 őszén 6-1-re nyert a válogatott Kaunasban, de a „visszavágón" az akkor még Népstadionnak hívott létesítményben csak 1-1-et ért el. Ezt követően még két magyar-litván barátságos találkozóra került sor: 2010-ben Székesfehérváron 2-0-ra, 2015-ben Debrecenben 4-0-ra nyert a hazai csapat.

Érdekes, hogy ezen három magyarországi mérkőzés mindegyikén kevesebben voltak mint 1998-ban a „láthatatlan meccsen" Nyíregyházán.

Az biztos, hogy ma este a magyar-litvánok nézőcsúcsa megdől, de ez csak a bevétel szempontjából fontos, a lényeg, hogy a mérleg ne romoljon, hiszen az eddigi öt találkozóból Magyarország négyet megnyert, és volt az a bizonyos pesti 1-1.