Egy szétvert szék maradt a focivébék egyik legnagyobb, meg nem adott gólja után

2022. november 20-án Katarban megkezdődik minden idők legkülönlegesebb és legextrémebb labdarúgó-világbajnoksága, hiszen ezt a tornát - a világ legnagyobb és legjelentősebb sporteseményét - még sosem rendezték meg novemberben és decemberben. A közelgő vb kapcsán idézünk fel néhány személyes emléket a korábbi világbajnokságokkal kapcsolatban. A második részben a 2010-es dél-afrikai világbajnokságra utazunk el.

A pretoriai stadion médiaparkolója egy fás, bokros ligetben helyezkedett el. Éjfél is elmúlt már, amikor beültünk a kocsiba, hogy visszainduljunk johannesburgi szálláshelyünkre.

Már majdnem elértük a kaput, amikor a mellettem ülő rádiós kolléga felordított, hogy azonnal álljak meg.

Én csak annyit láttam, hogy két fekete ember kétségbeesetten integet az egyik bokor mellett, kollégám viszont többet is tudott róluk.

A Soccer City Stadion Johannesburgban Forrás: Lantos Gábor

Bangladesiek. Ismerem őket, együtt voltam velük a 2009-es egyiptomi U20-as vb-n

(ahol a magyarok harmadik helyen végeztek), jóbarátok. Vegyük fel őket."

A két bangladesi kolléga behuppant a hátsó ülésre, majd a következő 60 percben (eddig tartott az út) csak azt hallgattm, hogy köszönik. Ám a történet itt még nem ért véget. Innentől kezdve ugyanis a két ázsiai újságíró folyamatosan megajándékozott bennünket egy-egy meccs utáni mix-zóna, vagy sajtótájékoztató jeggyel. Már az önmagában elgondolkodtatott, hogy a FIFA milyen elvek szerint osztja ki ezeket a belépőket.

A délafrikai vb-n a szlovák csapat összes meccsére kaptam mix-zóna jegyet, miközben a bangladesiek szinte mindenhova.

Mikor rákérdeztem, hogy ennek mi az oka, azt felelték, hogy nekünk Szlovákia a szomszédunk (ez igaz), Bangladest meg fel kell zárkóztatni. Ezért nekik mindenhova jár minden, mi meg nézzünk, mint a moziban. De a pretoriai fuvartól lényegében ez is mindegy volt, mert a két bangladesi szinte minden nap hozott nekünk jegyeket.

A 2010-es világbajnokságról persze nem csak ez jut az ember eszébe. A naptár nyári hónapot mutatott,

a Föld túlsó oldalán tél volt, vakartuk is a jeget minden reggel a kocsiról rendesen.

Az otthonról kicipelt, magyarul is beszélő GPS az első nap bevitt abba a negyedbe (Soweto), amelyről azt olvastuk, hogy az az a városrész, ahová nem szabad bemenni. Mikor mégis ott jártunk a közepén, az utcán táncoló helyiek annyira meglepődtek, hogy néhány kedves kocsioldalbavágás és motorháztetőn táncolás után utunkra engedtek. A napok így peregtek, majd eljött 2010. június 27. Minden idők legfeketébb napja a világbajnokságok történetében.

Ezen a napon két nyolcaddöntőt rendeztek. Bloemfonteinben az Anglia-Németország találkozót, míg Johannesburgban a Mexikó-Argentína meccset. Ugyan a szívem ekkor is angolokért dobogott, de mivel Johannesburgban is volt mérkőzés, ezúttal elengedtem az újabb utazást. Jó korán érkeztem meg a sajtóközpontba, hogy helyet foglalhassak egy tévékészülék előtt. Ott vártam az angolok és a németek csatáját.

A délafrikai foci vb másik oldala Forrás: Lantos Gábor

Anglia ekkor már sokak számára az "örök ígéret" csapata maradt, amely 1966 óta hasztalan próbálkozott a vb-arany megszerzésével. Dél-Afrikában sem sikerült megnyernie a csoportját: az USA elleni 1-1 és az Algéria elleni szánalmas 0-0 a kiesést vetítette előre, de aztán az utolsó csoportmeccsen sikerült 1-0-ra legyőzni a szlovénokat. A csoportot az amerikai csapat nyerte meg,

Anglia a második helyen vánszorgott tovább a legjobb 16 közé.

A német csapat megnyerte saját négyesét, de a szerbek elleni 0-1 nekik is meghökkentő eredmény volt. A 16 között így jött össze az Anglia-Németország meccs, az 1966-os vb-döntő sokadik visszavágója.

Az angol csapat ezen a meccsen is borzalmasan kezdett: Klose és Podolski góljával a németek hamar 2-0-ra vezettek. A sajtóközpontban lemondóan üldögéltem, de nem lepett meg a dolog, mert a Fabio Capello irányította Anglia ezen a vb-n eddig is ezt a szánalmas vergődést mutatta be.

Aztán a 37. percben Upson a semmiből szépített, egy perc múlva pedig Lampard a tizenhatos előtti félkörből átemelte Neueren a labdát, amely a kapufáról jóval a gólvonal mögé pattant, ám a középpályás hiába ünnepelt, az uruguayi bíró, Larrionda nem adta meg a gólt.

Lampard meg nem adott gólja után ennyi maradt a székből a johannesburgi sajtóközpontban Forrás: Lantos Gábor

Tehát még egyszer: az elparentált és teljesen széteső angolok két perc alatt két gólt rúgnak a németeknek, de a bírók a másodikat, ki tudja, miért, elveszik, s ezzel gyakorlatilag kivégzik az angol csapatot.

Emlékszem, mekkorát ordítottam, amikor Lampard kiegyenlített. Éreztem, hogy most jött el az a pillanat, amire az összes angol drukker vár, hogy most megfordul minden, most bedaráljuk a németeket, most visszavágunk minden korábbi vereségért, sérelemért.

Amikor azt láttam, hogy a bíró nem adja meg a gólt, felpattantam, s azt a széket, amin addig ültem, nemes egyszerűséggel szétvertem.

A döbbent kollégák szóhoz sem jutottak, a helyi rendezők nem mertek odajönni, elvégre a szemükben egy dühöngő őrült voltam. A szék széttörése elég volt, mikor láttam, hogy mi történt, egy gyenge szorrival próbáltam oldani a helyzetet, majd egy másik székre ülve üveges szemmel bámultam, ahogy a német csapat 4-1-re nyert. Anglia kiesett és úgy utazott haza a világbajnokságról, mintha ott sem lett volna.

Ekkor még nem sejtettem, hogy az esti, johannesburgi Argentína-Mexikó mérkőzésen az olasz bíró, signor Rosetti ad meg a dél-amerikai csapatnak egy akkora lesgólt, mint egy ház. Tevez többméteres lesen állt, itt is megnézhetik.

Mivel ezt a meccset semlegesként néztem (sem az argentin, sem a mexikói csapat sorsa nem mozgatott meg bennem különösebb érzelmeket), nem törtem össze egyetlen széket sem, ellenben az egy sorral alattam közvetítő mexikói rádiós dühében szétverte az előtte lévő asztalt.

Miközben a stadion kivetítőjén ismételték az esetet, s a szerencsétlen mexikói játékosok könyörögtek az olasz bírónak, hogy nézzen már fel a táblára, mert épp ott mutatják, mekkora hibát követett el a Rosetti vezette bíróbrigád.

A szenvtelen olasznak esze ágában nem volt felnézni, mindazonáltal, ha megteszi, akkor sem vonja vissza a gólt. Az argentin csapat ettől az ítélettől megtáltosodott, rúgott még kettőt, s ezzel Mexikót is elintézték ezen a világbajnokságon. Az más kérdés, hogy a következő körben a két bírói segítséggel továbbjutott csapat egymás elleni meccsén a németek 4-0-ra legázolták az argentinokat, úgyhogy a dél-amerikaiak is utazhattak haza. A németek nem, ők a vb végéig maradtak, s a 2006-os hazai rendezésű világbajnokságán elért bronzérmük után újra nyertek egy bronzot.

Boldog argentin drukkerek, hiszen az olasz Rosetti megadta minden idők egyik legnagyobb lesgólját Forrás: Lantos Gábor

A délafrikai vb a rendezés szempontjából egészen meghökkentőre sikeredett. A FIFA igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy mindenhol minden rendben van, éppen ezért hatalmas kerítésekkel vette körbe a stadionokat. A kerítésen belül mozogtak a kiváltságosok, kintről pedig azok bámultak befelé, akiknek sanszuk nem volt arra, hogy bejussanak a stadionokba.

Ekkor éreztem másodszor, hogy a világ legnagyobb sporteseményei egy "Alfa Holdbázis" szerű módszerrel zajlanak; először a 2008-as pekingi nyári olimpián volt hasonló érzése az embernek.

A 2010-es világbajnokságot - története során először - a spanyol válogatott nyerte meg, amely úgy kezdte a vb-t, hogy rögtön az első meccsén kikapott Svájctól. A 2006-os világbajnok olasz csapat dicstelenül, már a csoportmérkőzések után kiesett, mert a Paraguay és Új-Zéland (!) csapatával szemben elért 1-1-es döntetlenek és a szlovákoktól elszenvedett vereség nem volt elég a 16 közé jutáshoz. A 2006-os vb-ezüstérmes francia csapat 1 ponttal szintén utolsóként esett ki a csoportból, míg a 0 ponttal és 1-12-es gólkülönbséggel búcsúzó

Észak-Korea játékosaira bünetőtábor várt odahaza.

A phenjani tévé amúgy is késleltetve adta az északkoreai csapat meccseit, az elvtársak akkor is biztosra mentek. Pedig ők azt hitték, világbajnokok lesznek.

Pingvinek a fokvárosi strandon Forrás: Lantos Gábor

A foci mellett rengeteg szép emlék ugrik be Dél-Afrikáról. A fokvárosi tengerparton a pingvinek között sétálva először láttam ezeket a bájos állatokat állatkerten kívül,

a Kruger Nemzeti Parkban felénk sétáló orrszarvúk láttán viszont hamar menekülőre fogtuk a dolgot.

A gorllasteaknek nevezett helyi étel maga volt a mennyország, a durbani elődöntő utáni 120 perces éjszakai gyaloglás maga a pokol. Összességében az egész feledhetetlen, csak az uruguayi Larrionda vakásgát nem tudom feledni.

Menekülőre fogtuk a két orrszarvú láttán Forrás: Lantos Gábor

Azóta sem.