Öt zseniális magyar teljesítmény a focivébéken, köztük a vébék egyik legszebb gólja - videók

November 20-án kezdődik a 2022-es katari labdarúgó-világbajnokság. A minden szempontból rendhagyó torna kapcsán indított sorozatunkban bemutatjuk az eddigi világbajnokságok legjobb, legrosszabb, legbotrányosabb vagy éppen legfurcsább meccseit, jeleneteit. Ezúttal a legemlékezetesebb teljesítményt nyújtó öt magyar focistáról lesz szó. A szubjektív listából az olvasók is kiválaszthatják, szerintük melyikük teljesítménye volt a legjobb.

1938: Zsengellér Gyula

Az 1938-as világbajnokságon való szereplésért Magyarország egyetlen mérkőzést vívott. Az sem ért többet egy szolid, kétkapus edzésnél. Ugyanis válogatottunk 11-1-re győzött Görögország ellen.

Zsengellér Gyula ezen a két vb-selejtezőn ötször volt eredményes.

Az Újpest csatára nemcsak korának volt egyik legeredményesebbje, de bizonyos örökrangsorokban is az élmezőnyben található. Ha igazak a statisztikák, akkor 947 mérkőzésen lépett pályára, és ezek során 1069 gólt szerzett. Ez ugyebár a meccsenkénti egyes átlag felett van.

Az 1938/39-es bajnoki szezonban 65 gólt lőtt.

A görögök elleni „ötös" és ezen 65 között pedig a világbajnokságon villogott. Az akkori kiírás szerint négy mérkőzést kellett vívni egy olyan válogatottnak, mely a döntőig jutott. Zsengellér valamennyin játszott, és az első hármon öt gólt szerzett. Holland-India (ma Indonézia) és Svédország kapujába kétszer-kétszer, Svájcéba egyszer talált be.

Sajnos a döntőn nem tudott gólt rúgni, de ez nem biztos, hogy csak rajta múlt. Ugyanis az olaszok elleni fináléban az akkori magyar szövetségi kapitány, Dietz Károly a világklasszis, Toldi Géza helyett Vincze Jenőt játszatta a csatársorban. Ezzel a döntéssel Zsengellér más posztra került, és ott nem találta a helyét.

Az 1938-as döntőben érthetetlen módon felforgatott magyar válogatott lépett pályára Forrás: AFP/-

Zsengellér Gyula évtizedekkel később így emlékezett a furcsa helyzetre:

Vittorio Pozzo - egy olasz küldöttséggel - meglátogatta csapatunkat a Vésinet-i erdőben. A baráti beszélgetés kapcsán - állítólag - tiltakoztak Toldi Géza szerepeltetése ellen, aki az olaszok ellen mindig nagyon jól játszott.

Az akkori szövetségi kapitány, Dietz Károly doktor, aki sokkal inkább volt politikus, mint sportember, méltányolta a kívánságot, és a döntőig sikeresen szereplő csapatból kihagyta Toldi Gézát.

Erre másik két Fradi-játékos, Korányi Lajos és Turay József is lemondta a meccset. Az olaszok elleni döntőn tehát három tartalékkal álltunk ki, olyanokkal, akik álmukban sem gondolták, hogy játszani fognak. Szerintem elsősorban ezért vesztettünk."

Az 1954-es vb-n Kocsis Sándor a negyeddöntőben és az elődöntőben négy gólt fejelt Forrás: AFP/Staff

1954: Kocsis Sándor

Aligha van olyan magyar focirajongó, aki ne vágná rá egyből ezt az öt nevet, ha az Aranycsapat csatársora kerül szóba:

Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor. Érdekes, hogy ez az „ötös" egyetlen világbajnoki mérkőzésen sem játszott így együtt.

Az egyetlen vb az 1954-es volt, melyen mindannyian ott voltak, de Korea ellen Hidegkuti Nándor, az NSZK elleni csoportmérkőzésen Budai II. László, Brazília ellen Puskás Ferenc és Budai, Uruguay ellen Puskás, az NSZK elleni döntőben pedig Budai nem volt a pályán. Vagyis csak Czibor Zoltán és Kocsis Sándor játszott mind az öt találkozón.

Utóbbi 11-szer volt eredményes, a mai fociban elképzelhetetlen, hogy valaki egy vb-n (döntőt játszó csapat tagjaként) túlszárnyalja a mérkőzésenkénti kettes gólátlagot.

Az NSZK ellen négyszer, Korea ellen háromszor, a két dél-amerikai válogatott ellen kétszer-kétszer talált be.

Ezt a teljesítményt aligha kell magyarázni! A Brazília elleni negyeddöntő után ezt írta teljesítményéről a Népsport:

Kocsis nagy csatárképessége, szemfülessége, gólerőssége ezen a különös mérkőzésen teljes fényében bontakozott ki, pedig gyors passzjáték, összjáték hiányában kellett veszélyesnek lennie az ellenfél kapujára. Két gyönyörű fejesgólja nagy élmény volt a nézők számára."

Kocsis Sándor az Uruguay elleni elődöntőben még ezt a teljesítményét is túlszárnyalta. Ez volt az a találkozó, mely 90 perc után 2-2-re állt, majd jött a sötétedésig tartó, fantasztikus hosszabbítás. Két Kocsis Sándor góllal.

A 110. percben Budai jobbról érkező, a 117-ben Hidegkuti hátulról jövő ívelése után fejelt a kapuba. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Brazília kapuját is mindkét alkalommal fejjel vette be, akkor

nem túlzás a vb-k történetének „fejelőkirályának" nevezni.

Egyébként az elődöntő után sem fukarkodott a dicsérő szavakkal a Népsport:

Kocsis a mérkőzés egyik hőse volt. Nemcsak két gyönyörű fejesgóljáért, amelyek ismét a legjobbkor estek, hanem hallatlan munkabírásáért is teljes elismerést érdemel. Fáradhatatlanul dolgozott a mezőnyben és a védelemben. Helyezkedése mintaszerű volt."

Kocsis Sándor olyan teljesítményt nyújtott Uruguay ellen, amilyet ritkán látni vb-elődöntőben. A korabeli tudósítások szerint a döntőben is a legjobb csatár volt, 11 találattal szerzett gólkirályi címéről pedig mindent elmond, hogy a lista második helyéhez 1954-ben elég volt hatszor betalálni.

Czibor Zoltán, Hidegkuti Nándor és Kocsis Sándor repítette a döntőig a magyar válogatottat Forrás: AFP/Staff

1962: Albert Flórián

Az Aranycsapat utáni vb-n, 1958-ban csalódást keltően szereplő válogatott meglehetően rossz előjelek után utazott Chilébe, 1962-ben. Ráadásul az akkor már 1966-ra építkező Anglia ellen kellett kezdeni. Egy esetleges bukás a nyitányon szomorú jövőképét festett volna, de a magyar válogatott óriásit alakított a magát a sportág tanítómesterének tartó Anglia ellen. Különösen egy akkor 20 éves fiatalember alkotott maradandót, aki már 17 évesen bemutatkozott a nemzeti csapatban.

Albert Flóriánról, az egyetlen magyar Aranylabdásról van szó.

Akinek ez a 24. fellépése volt a válogatottban. Már harmadik meccsén mesterhármast szerzett (Jugoszlávia ellen), majd 18 évesen a találkozó mindkét gólját ő juttatta Anglia kapujába. Az barátságos mérkőzés volt, az 1962-es viszont vb-csoportmeccs.

Egyértelműen Angliát tartotta mindenki esélyesnek, de Magyarország már bő negyedóra után előnyben volt, Tichy Lajos jóvoltából. Egy érthetetlen 11-essel egyenlített Anglia, ám a hajrához közelítve már ismét mi álltunk jobban. Sárosi szöktette Albertet, aki remekül tört be a 16-oson belülre, elhúzta a labdát a kifutó kapus mellett, majd éles szögből a rövid sarokba lőtt.

Mestermunka volt, és ennek köszönhetően tökéletes kezdés egy olyan vb-n, amelyen a közvélemény nem várt túl sokat válogatottunktól.

Magyarország 2-1-re nyert, és 60 évig (az idei májusi NL-diadalig) ez volt az utolsó alkalom, hogy válogatottunk győztesen vonult le egy Anglia elleni focimeccsről.

Albert Flórián a remek formáját megőrizte a következő találkozón is, ekkor mesterhármast szerzett Bulgária ellen,

és Baróti Lajos az utolsó csoportmérkőzésen azt is megengedhette magának, hogy néhány kulcsjátékosát (köztük Albertet is) pihentesse. A vb mégis véget ért számunkra a negyeddöntőben, de az a Csehszlovákia elleni mérkőzés nem ide kínálkozik, hanem a vb-történelem legnagyobb bírói tévedései közé.

Az egyetlen magyar aranylabdás, Albert Flórián két vb-n is varázsolt Forrás: AFP/Ferenc Isza

1966: Farkas János

Az 1966-os világbajnokságon játszott Magyarország-Brazília mérkőzés hősének is lehetne nevezni Albert Flóriánt, de hős volt ott mind a 11 focistánk.

Ha a tétmérkőzések között keresgélnénk az „évszázad meccsét", aligha tudná bármelyik is megelőzni ezt.

90 perc varázslat az azt megelőző két vb-t megnyerő válogatott ellen. Azon brazil „tánckarral" szemben, mely ezt megelőzően legutóbb 1954-ben kapott ki vb-meccsen. Történetesen Magyarországtól. Akkor Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor és Czibor Zoltán kergette őrületbe a brazil védőket, 1966-ban pedig Albert Flórián, Farkas János és Bene Ferenc.

És akkor még olyan támadózsenik is be voltak nevezve a vb-re, mint Varga Zoltán, Göröcs János, vagy Tichy Lajos. Utóbbi három közül senki egy percet nem kapott az előbbi három miatt. Lehetne a zseniális cselsorozat után álomgólt szerző Bene Ferencet is a találkozó legjobbjának nevezni vagy a minden labdájával társat találó, minden megmozdulását tökéletesen végrehajtó Albert Flóriánt is, de

Farkas Jánost talán csodatalálata emeli még az egyébként is magasan lévő társai fölé.

Ez a gól leírhatatlan, aki látta nyilván nem irigyli a Népsport tudósítóját, akinek ezt szavakkal kellett az olvasók felé interpretálni:

A 65. percben parádés magyar támadás alakult ki. Albert kitűnő labdát tálalt Bene elé, aki elfutott a jobb oldalon. Pompásan lőtte be a labdát középre, Farkas jó ütemben érkezett, s 12 méterről, kapásból, hatalmas gólt lőtt a kapu bal oldalába."

Ezzel lett 2-1, majd Mészöly Kálmán tizenegyesével alakult ki a 3-1-es végeredmény. Illetve a mérkőzést vezető angol Kenneth Dagnall is hozzájárult, hogy ennyi lett, ugyanis 3-1-nél az újabb (és az érvényeshez hasonlóan gyönyörű) Farkas-gólt les miatt nem adta meg. Egyedül ő, és partjelzője látta ezt így a világon.

Farkas János minden idők egyik legszebb vb-gólját lőtte 1966-ban Forrás: AFP/Staff

1982: Kiss László

Az 1966-os „brazilverés" óta a magyar válogatott a mai napig - bármilyen hihetetlen - igazából csak egy igazán szép emlékű mérkőzést vívott világbajnokságon. Az 1982-es Salvador ellenit. Az 1966-os utolsó csoportmeccs Bulgária ellen a „kötelező győzelem" kategóriába tartozik, a Szovjetunió elleni negyeddöntő pedig a „kellemetlenbe".

Az ezt követő két vb-n nem volt ott a magyar csapat, 1978-as vb-ről három bosszantó vereséggel távozott, az 1986-osról két kínossal, meg egy kiszenvedett-nyögvenyelős győzelemmel.

Salvador „kivégzése" viszont egy igazi hősköltemény.

Pedig semmi jel nem utalt arra, hogy ekkora különbség lesz a két csapat között. Salvador Hondurassal együtt abból a CONCACAF-régióból érkezett, amely Észak- és Közép-Amerikát foglalja magába, és melyből Mexikó szokott vb-résztvevő lenni, és ha nem rontja el nagyon a selejtezőt, akkor az Egyesült Államok. Ekkor azonban Salvador ezeket megelőzte, csak Kanadától kapott ki az utolsó körben.

Félni ugyan nem kellett tőle, de azért érdemes volt komolyan venni.

Ezt tették Mészöly Kálmán játékosai. Már a 4. percben elkezdte a gólgyártást Nyilasi Tibor, és a szünetre 3-0-al mehettek a csapatok. A második félidő elején gyorsan 5-0 lett, de vagy elégedetlen volt Mészöly-kapitány ezzel a különbséggel, vagy csak pihentetni akarta Törőcsik Andrást (ez utóbbi a valószínűbb), de csatárt cserélt. Érkezett Kiss László, és pályára lépése pillanatában aligha gondolta, hogy hamarosan bevonul a történelembe.

Ugyanis csereként mesterhármast szerzett! Méghozzá hét perc alatt!

Csak azért nem lett „klasszikus" a dolog, mert ezen hét perc alatt egy másik csereember, Szentes Lázár is betalált.

Kiss László (a kép előterében, fehér mezben), aki Salvador ellen három gólt lőtt csereként beállva Forrás: Arcanum

Az egészen nagy Kiss-show keretében a Vasas csatára 6-1-re, 8-1-re, majd 9-1-re alakította az állást, míg a mérkőzést Nyilasi foglalta keretbe a 83. percben.

Így alakult ki az a történelmi 10-1-es siker, melynél nagyobb különbségű győzelem nem volt a vb-k történetében! És 10 gólt sem szerzett senki egy meccsen!

Kiss Lászlónak egyébként a vb-re kijutás során is nagy szerepe volt. Ennél a szép mesterhármasnál fontosabb. Ugyanis a selejtezőben Norvégiában 0-1 után a 77. és a 79. percben szerzett góljaival ő nyerte meg a meccset, míg hazai pályán szintén kétszer talált be a skandináv válogatott ellen.
Kiss László 33 válogatott mérkőzésén 11 gólt szerzett. Vagyis három meccsenként egyszer volt eredményes. Salvador ellen viszont háromszor - egy meccsen. Pontosabban hét perc alatt. Örökre felülmúlhatatlannak tűnik ez a teljesítmény. Akárcsak a 10 lőtt gól egy vb-találkozón.