Gerd Müller fogalom volt Németországban, a focipályán pedig a gólszerzés szinonimája. Pályafutása során annyi gólt akart szerezni, amennyit csak lehetett. A korábbi csapattársak szerint olyan ember volt, akit nem lehetett nem kedvelni. Évek óta betegeskedett, vasárnap, 75 éves korában érte a halál.
A „nemzet bombázója". Így hívták Németországban Gerd Müllert. 365 gólt lőtt a bajnokságban, az ezen a listán a mögötte évtizedeken keresztül második kortársát, Klaus Fischert 97-el előzte meg. Utolérhetetlen volt minden téren. A pályán is, és a statisztikákban is.
Hétszer szerzett gólkirályi címet a Bundesligában, eredményes tudott lenni Európa-bajnoki és világbajnoki döntőben, továbbá két BEK-fináléban is.
Mindig, minden szinten annyi gólt akart lőni, amennyit lehetett. 1972-ben a müncheni Olimpiai Stadiont avató mérkőzésen a kor egyik legjobb válogatottja, a Szovjetunió ellen négyszer talált be, 16 perc alatt.
Gerd Müllert ünneplik a társak az 1974-es világbajnokságon Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/picture alliance / SvenSimon/Sven Simon
Az NSZK összes gólját ő szerezte. Az elsőnél négy védő közül a 11-es pontról laposan lőtt a bal alsóba. A harmadiknál lecsapott egy rossz hazaadásra, a negyediknél Netzer kapufáról visszajövő lövését kotorta közelről Rudakov kapujába. Ám a legkülönlegesebb a második volt: Uli Hoeness lecsapott a kapusról kipattanó labdára, és az ötös vonaláról készült begurítani azt a kapu üresen maradt részébe, amikor történt valami váratlan.
Müller hátulról becsúszva úgy „szerelte", hogy azzal a mozdulattal ő juttatta a labdát a hálóba.
Így a 7 évvel fiatalabb társ helyett ezt a gólt is ő szerezte. Hoeness később sokszor mesélt mosolyogva erről a tőle elvett gólról, de mondott ő mást is arról a játékosról, akivel nyolc éven keresztül együtt játszott a Bayernben és (ugyan rövidebb ideig) a német válogatottban is.
Amikor 1970 nyarán Hoeness 18 évesen újonc volt a bajor csapatban, míg Müller a világbajnokság gólkirályaként érkezett az edzőtáborba, a zavarban lévő tinédzser Müller úrnak szólította az általa addig csak a tv-ben csodált gólvágót, aki azonnal így reagált: „megőrültél, azonnal hagyd abba ezt a stílust, én csak egyszerűen Gerd vagyok."
Gerd Müller, Sepp Maier és Franz Beckenbauer a Bayern Münchenben Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/picture alliance / SvenSimon/Sven Simon
Az egyszerű, minden sztárallűrtől mentes Gerd Müller annak az évnek a végén első német játékosként elnyerte az Aranylabdát. Ez elég komoly érv a tudása mellett, ugyanis a világ csak egy lesipuskásként emlékszik rá. Pedig ő nagyon komoly technikai tudással is rendelkezett, csak ezeket elhomályosította az a különleges képessége, hogy minden helyzetből, minden testrészével a pillanat tört része alatt a kapuba tudta juttatni a labdát.
Akik Magyarországon éltek Gerd Müller pályafutása során sajnos nem sok emlékkel rendelkeznek róla. Hiszen a televízió akkoriban a magyar klubcsapatok találkozóin kívül a nemzetközi kupákból csak a BEK és a KEK döntőjét közvetítette. Azon két világbajnokságról, melyen részt vett, adott a tv néhány olyan meccset, melyen játszott, és láthattuk az Európa-bajnokság döntőjében is. De más német válogatott találkozóról rövid gólösszefoglaló is csak ritkán került képernyőre.
Egyetlen komoly tétmérkőzésen lépett pályára Magyarországon, ekkor 1974-ben a Bayern München a BEK-elődöntőben az Újpesti Dózsa vendége volt. Akkor nem alkotott maradandót, de az 1-1-es döntetlen ellenére, biztos volt, hogy esélyes csapata túljut magyar vetélytársán. Így történt, és a döntőt is megnyerte. Ekkor hódította el a kontinens legértékesebb klubtrófeáját először német csapat. A történelem egyetlen két mérkőzéses BEK/BL-döntőjének második találkozóján Müller két gólt lőtt. Akárcsak a fiatal csatártársa, Uli Hoeness. Így lett 4-0, majd a következő évben is eredményes volt a fináléban.
Az 1974-es világbajnokság aranyérmese, Gerd Müller Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Karl Schnörrer
Akkor is megnyerte társaival a BEK-et, és 1976-ban is. 1974-ben világbajnok lett, a címet eldöntő gólt természetesen ő szerezte Hollandia ellen. Sok, fontos találat fűződik a nevéhez, és ezekkel a legnagyobb címekhez segítette szintén világklasszis társait. Tavaly, 75. születésnapja alkalmával az egykori társ, Hoeness, aki később a Bayern elnöke lett, így hasonlította össze utódjával, Robert Lewandowskival, aki májusban egy csúcsot elvett tőle, ugyanis egy szezonban 41-szer talált be:
Lewandowski nagyszerű csatár, de nem szerez olyan gólokat, mint Gerd, aki a térdével, mellével, állával, minden testrészével eredményes tudott lenni. Gerd nem foglalkozott azzal, hogyan gyötri át a gólvonalon a labdát, csak vánszorogjon az át valahogy.
A német közvélemény és szakértői gárda sem meri kijelenteni, de biztos, hogy a labdarúgás történetének egyik legnagyobb egyénisége volt.
Zárkózott volt, csapattársai többségét sem engedte túl közel magához. A civil életben volt néhány jó barátja, játékostársaival ritkán töltött több időt a kelleténél. Élete nagy részében sportruhát viselt, ezért is emlékszik minden müncheni társa, amikor a '70-es években egy időben nagyon drága, kanadai rókabőr kabáttal villogott. De ez egyedi eset volt, mert egyáltalán nem szeretett feltűnően viselkedni. Hoeness szerint azon kevés emberek egyike, akinek soha nem voltak ellenségei. Sőt, soha senki nem mondott róla rosszat.
Gerd Müller 2003-ban azzal az Aranycipővel, amelyet 1972-ben nyert el Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Franz-Peter Tschauner
„Amikor aggódtunk egy meccs miatt, Gerd mindig leintett minket" – emlékezett Franz Beckenbauer, a nála sokkal többet szereplő zseni. Sajátos tájszólásával mindig csak annyit mondott: ugyan, hagyjátok már! Simán megverjük őket.
„Gerd segített nyugodtnak maradnom a pályán. Soha nem voltam kétkedő alkat, de ha néhanapján mégis féltem, hogy valami nem sikerül, Gerd megszabadított ezektől a gondolatoktól. Mi baj lehetne, Franz?" - kérdezte. „Meg tudjuk csinálni!"
A sors öregkorában nem volt kegyes Müllerhez. 70 évesen Alzheimer-kórt diagnosztizáltak nála, és ettől kezdve egy München környéki öregek otthonában élt. A betegség lefolyásának megfelelően egyre rosszabb fizikai állapotban.
Már tavaly ősszel, 75. születésnapján felesége, Uschi megosztotta a közvéleménnyel a lesújtó tényt, a világsztár olyan rossz állapotban van, hogy már csak néhány percet tud ébren tölteni naponta.
Akkor az utódok közül a legjobb, a lengyel Robert Lewandowski így üzent neki: Légy erős, Gerd király!
Az öreg legenda, amikor először találkozott a lengyellel, őt is azonnal felszólította, hogy tegezze. Nyilván nem véletlenül mondta Hoeness, hogy mindenki szerette.
Ma hajnalban Uschi és a világ elveszítette a történelem egyik legsikeresebb futballistáját. A következő napokban-hetekben nyilván mindenki elmeséli róla a saját emlékét, most idézzünk még néhány korábbi gondolatot Beckenbauertől, a Császártól, aki több, mint 10 éven keresztül játszott vele a Bayern Münchenben. És együtt alkottak maradandót a német válogatottban is:
„Szerencsés vagyok, hogy Gerd Müllerrel játszhattam, és évekig még egy szobán is osztoztunk. Nem csak csapattársak voltunk, hanem barátok is. Gerd olyan volt számomra, akár egy testvér. Biztos vagyok benne, hogy még 100 év múlva is emlegetni fogják a nevét, és azon morfondíroznak, mégis hogyan lőhetett ennyi gólt. Egyszerű a válasz: egy zseni volt"
