A nehéz helyzetbe került edző sorsáról a Blikk számolt be. Kiss László 72 éves, tele van energiával, szívesen dolgozna, de a magyar futballban senki sem tart igényt a munkájára. A lakásában ülve folyamatosan azon gondolkodik, hogy mit és hol rontott el. Zsíros kenyéren él, a húsz deka párizsit már nem minden nap tudja megvenni.
"Nagyjából a világjárvány kitöréséig elkényeztetett az élet. Kaptam a sorstól csodálatos másfél évet Ausztriában egy kiscsapatnál, és ott minden pillanatát élveztem a munkának – mondta Kiss László. Az volt a dolgom, hogy tehetségeket fedezzek fel. Aztán kitört a világjárvány, elköszöntek tőlem, és azóta a budafoki panelház kilencedik emeletén nézek ki az ablakon, és keresem, kutatom egykori önmagam, és azt kérdezem, mi a bűnöm, mi az, ami miatt sehová sem kellek?
A nyugdíjam nem éri el a százezer forintot sem. Korábban keresett pénzemet már réges-rég feléltem. Sokszor zsíros kenyeret vacsorázom, és nem sajnáltatni akarom magam, csak felhívni a közvélemény, a világ figyelmét arra, hogy bárki ilyen helyzetbe kerülhet ma Magyarországon."
A teljes cikket itt olvashatja.