Tizenegy éve Firenzében a BL-ben, most a lepukkant zuglói stadionban focizott a Dzsudzsák nélküli Debrecen

A Debrecen labdarúgócsapata szerdán 2-0-ra nyert a BVSC ellen a labdarúgó Magyar Kupa legjobb 32 közé jutásáért vívott találkozón. Nosztalgiával megfűszerezett meccsriport az egykor szebb napokat látott zuglói pályáról.

1996 tavaszán hat pontos előnnyel vezette a labdarúgó bajnokság első osztályának tabelláját a BVSC.

Szurkolói a Bajnokok Ligájáról álmodoztak.

Egervári Sándor vezetésével remek gárda jött össze. Mások mellett pl. Koszta János, Csábi József, Komlósi Ádám, Dárdai Pál, Bognár György, Orosz Ferenc, Vincze István játszott abban az évben a zuglói csapat mezében.

Az egykor szebb napokat látott BVSC-stadion a Szőnyi úton Fotó: Hirling Bálint - Origo

Ám végül csak a második helyet érte el. Vidéki vasutas-rokonát, a DVSC-t 13 ponttal előzte meg. Az UEFA Kupában indulhatott, majd egy évvel később a Kupagyőztesek Európa-kupájában. Ott a Betis ellen játszhatott. Szépen kicsinosították az otthonát, úgy tűnt, hogy éveken keresztül képviselheti a magyar labdarúgást a nemzetközi színtéren.

Nem így történt.

A BVSC a kilencvenes években zsinórban nyolc évet töltött a legmagasabb osztályban.

Ám 1999-ben olyan játékosokkal mint Détári Lajos, Koszta, Rósa Dénes, Polonkai Attila, Pomper Tibor búcsút mondott annak.

Úgy tűnik örökre. 2004-re gyakorlatilag meg is szűnt, majd 2012-ben feltámadt, és a szabályok értelmében a BLASZ IV-ből (a hetedik osztályból) kezdhette a visszakapaszkodást a profik világa felé. Jelenleg a harmadosztálynál, az NB III-nál tart.

Munkanapon, az őszi szünetben, délidőben zajlott a meccs Fotó: Hirling Bálint - Origo

A DVSC 10 évvel ezelőtt ilyenkor két PSV Eindhoven elleni Európa-liga csoportmérkőzés között állt. A hazai bajnokságban pedig készült megvédeni a bajnoki címét. Most a Magyar Kupában úgy találkozott a két csapat, hogy az egyik NB II-es a másik NB III-as.

Változnak az idők.

A másodosztályú Debrecen vasárnap este a szezon (számára) egyik legfontosabb találkozóján döntetlent játszott Nyíregyházán.

Szerdán kora délután pedig – bármilyen furcsán is hangzik ez – a szezon egy másik nagyon fontos meccsére utazott Budapestre. Ugyanis a másodosztályban töltendő évét csak úgy tudja megmenteni, ha a szurkolói által természetesnek vett feljutáson kívül nagyot alkot a Magyar Kupában. Mondjuk, megnyeri azt, és ezzel ismét nemzetközi mérkőzéseket visz a Nagyerdei Stadionba.

A lelkes közönség Fotó: Hirling Bálint - Origo

Ehhez a következő lépésként Zuglóban kellett nyerni.

150 szurkolója kísérte el a hétközi találkozóra, és ők be is mehettek a mérkőzésre. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert három évvel ezelőtt a Budafok elleni (ez a csapat jelenleg elsőosztályú) szintén őszi MK-meccsét zárt kapuk mögött rendezték, mert a hivatalos indoklás szerint nem volt garantálható a nézők biztonsága. Hétköznap, déli időpontban az MK-ban a legjobb 16 közé jutásért.

Szerencsére idén Zuglóban ilyen gond nem volt. Bejöhetett az összes vendég- és az összes hazai néző is.

Legalább ezren gyűltek össze fél egykor, erre a találkozóra, amely arról döntött, hogy a két vasutascsapat közül melyik roboghat a legjobb 32 közé a Magyar Kupában.

Ideális labdarúgóidő - mekkora közhely volt ez anno a magyar sportsajtóban Fotó: Hirling Bálint - Origo

Robogásról nem volt szó ezen az indián nyári időben, de erről majd később. Előtte konstatáljuk kik érnek rá meccset játszani szerdán ebédidőben. A harmadosztályú BVSC amatőr csapat, vagyis játékosai dolgoznak vagy tanulnak napközben.

Hatalmas szerencse, hogy ezen a héten őszi szünet van az iskolákban, így a diákok itt lehetnek. A dolgozók nem mind, így csak 4-5 állandó hétvégi játékost lehet felfedezni a melegítő pestiek között.

A debrecenieknek ilyen gondjaik nincsenek, az ő játékosaik azért kapják a fizetésüket, hogy focizzanak. Hétvégén is, hétköznap is. Mégis a legnagyobb sztárjaik közül nincs ott a melegítők között Dzsudzsák Balázs, Korhut Mihály, Varga József. Akik viszont a találkozóra hangolódnak azok otthon érezhetik magukat, ugyanis a debreceni Tankcsapda száma szól: „Állj, ilyet többet ne csinálj! Ha komolyan akarod nincsen akadály..."

A Debrecen magabiztosan és legnagyobb sztárjai nélkül nyert a BVSC ellen a Magyar Kupában Fotó: Hirling Bálint - Origo

Nyilván a debreceniek komolyan nyerni akarnak itt, a pestiek pedig szeretnének egy jó meccset játszani velük. Amíg üvölt a Tankcsapda és mozognak a fiúk, érdemes körbenézni a stadionban! Szép és modern – volt 24 éve. Most az NB III-as csapatok többsége irigykedhet a BVSC-re. Ennél nagyobb sajtórész valószínűleg a világ egyetlen harmadosztályú stadionjában sincs. Mivel elég szolid kihasználtsággal működik manapság, érthető, ha nem újítgatják havonta.

A fölötte megcsodálható műalkotás talán egy vagongyárból került ide anno, ad némi retro hangulatot ennek az oldalnak. Az ember minden pillanatban azt várja, hogy dudaszó kíséretében legördül róla egy vasúti kocsi, és elindul a közeli Rákosrendező irányába.

Ám mivel 24 éve ez nem történik meg, így ma sem fog. Az alatta lévő hét szektor viszont minden 21. századi igényt kielégít. Kényelmes székek, jó kilátás, és az autóval érkezők közel tudnak megállni. A hét szektorból kettőt a Debrecenből érkezettek kapnak. A bemelegítés alatt hosszú sorban kígyóznak a pénztárnál, de a kezdőrúgásra minden vendégdrukker bejut. Elhelyeznek 6 transzparenst, ezzel az első pont az övék, mert a hazaiak csak öttel készültek. A két tábor között marad egy üres szektor, de ez csak a kötelező óvatosság, nincs jelentősége. Pedig ezen az oldalon vannak vagy 300-an, a Szőnyi útin annál is többen. Kedden a Real Madrid mönchengladbachi BL-meccsét nem látták ennyien a helyszínen. A Szőnyi úti oldalon mindkét csapat focistáinak családtagjai, ifijátékosok, ős BVSC-szurkolók és Budapesten élő Loki drukkerek napfürdőznek békés hangulatban. Majd néhányan a közeli uszodából is kijönnek meccset nézni. Remek a hangulat, amit még fokoz is a helyi műsorközlő, az ország egyik leglelkesebb és leghangosabb sportriportere, Léderer Ákos.

Csak ezen a képen volt óriási a csata Fotó: Hirling Bálint - Origo

A melegítés véget ér, kezdéshez állnak fel a csapatok. A vendégektől benevezett legnagyobb sztár, Bódi Ádám a kispad felé veszi az irányt. Viszont a pestieknél egy Komódi, a debrecenieknél egy Szatmári van a kezdőben. 1996 tavaszán az édesapjaik ugyanitt köszöntötték egymást, amikor március 31-én az elsőosztályban a listavezető BVSC a dobogóért harcoló DVSC-t fogadta. Akkor Orosz és Csordás góljaival 2-0-ra nyert a BVSC, így 12 fordulóval a vége előtt öt ponttal gyűjtött többet, mint a második helyezett Ferencváros. Azon a találkozón 7 ezer néző előtt a pestieknél játszott még Koszta, Bognár, Aranyos Imre, Vincze István. Dárdai sérülés miatt csak a lelátóról szurkolt. A debrecenieknél pályára lépett az atlantai olimpiára készülő játékosok közül Sándor Tamás, Pető Zoltán, Madar Csaba és a már említett Szatmári. Dombi Tibor akkor nem kapott szerepet. Most itt van, edzőként.

Kondás Elemér vezetőedző viszont nem tartott a csapattal, így Igor Bogdanovics irányítja a vendéggárdát.

Talán a teljesen azonos frizurájuk miatt a meccs közben egy hazai szurkoló Kondásnak címzi a hozzá intézett gondolatait. De nem a bekiabálások jellemzőek erre a meccsre, hanem az edzőmérkőzés hangulat. A „szurkolói oldalról" időnként felhangzik egy-egy buzdító versike, de mindenki érzi, hogy ennek a találkozónak csak egyféle kimenetele lehet: 90 perc alatt nyer a Loki. Ennek a megvalósulásához már a 12. percben közel jutnak a játékosok és a nézők. Lakatos Benjamin kapufára tett labdáját Szécsi Márk a kapuba lövi. Ünnepel a debreceni tábor, majd csendes, kedélyes játszadozás van a folytatásban. Így az egész mecset a technikai zónában töltő két edző minden szava tisztán hallható. A hazai, Gabala Krisztián a pontrúgásoknál többször párokat akar látni, míg Bogdanovics egy elrontott szabadrúgás után értetlenül mondja Dombinak: „miért nem beszélnek ezek egymással?"

A kék mezes BVSC jelenleg a harmadosztályban játszik. A Debrecen az NB II-ben Fotó: Hirling Bálint - Origo

Az első félidőben a gólon kívül csak azt érdemes megemlíteni, hogy Tischler a kapufára fejel egy labdát. A másodikban aztán úgy tűnik, hogy ennyi sem lesz, ám Tischlernek ismét van helyzete, sőt egy lesről szerzett gólja is.

„Hajrá, Vasutas!" – humorizál egy hazai néző, de aztán nem boldog, amikor az egyik debreceni cserejátékos, Sármány Kristóf eldönti a továbbjutást.

Ez a 90. percben történik, de egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy ez a találkozó ennél tovább nem fog tartani. A gól után még két fiatal kap lehetőséget a hazai edzőtől, hogy ennyi néző előtt, egy ilyen csapat ellen pályára léphessen. Ám Pálinkás Ádámot ez sem mentheti meg, hogy a találkozó után neki kelljen összeszedni a labdákat, és bevinni az öltözőbe. Mindkét csapat tagjai odamennek a szurkolóikhoz, egy kicsit elemezni. A nézők pedig azzal mennek haza (nyilván Bajnokok Ligája mérkőzéseket nézni), hogy kedélyes, tétre menő edzőmérkőzést láttak az októberi nyárutón, ahol minden téren érvényesült a papírforma.

Labdarúgó Magyar Kupa, a legjobb 32 közé jutásért: BVSC-DVSC 0-2 (0-1)
Gólszerzők: Szécsi a 12. percben, Sármány a 90. percben

BVSC: Gábor- Bócz, Komódi, Érsek (Somodi a szünetben), Balogh, Sándor- Nagy (Ladányi az 55.percben), Ambrus (Balázs a szünetben), Kuszkó, Fisli (Pálinkás a 90. percben)- Murai (Kécza a 90.percben)
DVSC: Gróf- Lakatos, Szatmári, Pávkovics, Ferenczi- Pintér, Sárosi (Bódi a 79. percben), Baráth, Bévárdi (Sármány a 73. percben)- Szécsi, Tischler