Azt tudjuk, hogy a Leipzig nem éppen a Mainz ellenfele. A lipcsei együttes tavaly kétszer is megsemmisítő csapást mért a Szalai Ádámot is foglalkoztató csapatra, egyszer 8-0-ra, egyszer pedig 5-0-ra verte.
A koronavírus-járvány miatt korlátozott számú, mintegy 8000 néző előtt megrendezett mérkőzésen hasonlóan alakult eleinte a forgatókönyv, mint az előző idényben. A Gulácsi Péterrel a kapuban kezdő Leipzig a 17. percben Forsberg tizenegyesével szerezte meg a vezetést, négy perccel később Poulsen okos fejesével pedig már két gól volt a legutóbbi BL elődöntőjébe jutó csapat előnye. Mindkét találat előtt Dani Olmo volt a főszereplő, ő harcolta ki ugyanis a büntetőt, majd Poulsennek is ő adta a gólpasszt.
A félidő második felében a lipcseiek irányítottak, a Mainz a félpályát is elvétve lépte át, Gulácsi Péter alig találkozott a labdával. A túloldalon Forsberg és Poulsen is növelhette volna saját és csapata góljainak számát, az állás viszont a szünetig már nem változott.
A második félidő ejején némileg sokkolta a vengécsapat a Leipziget, amikor a 48. percben Quaison álompasszából Mateta vette be a tehetetlen Gulácsi kapuját.
De a Lipcse hamar lehűtötte a kedélyeket, három perccel a Mainz gólja után Forsberg tette oda a labdát valahogyan Haidarának (talán kézzel is hozzáért), aki estében lőtt a kapuba a kivetődő Zentner fölött.
A Mainz kapusa egyébként a három kapott gól ellenére is remekelt, többször ő tartotta meccsben a csapatát, a Lipcse a kétgólos előny birtokában is folyamatosan alakította ki a helyzeteket, míg Gulácsi kapuja csak egyszer forgott veszélyben, amikor Mateta a kapu fölé fejelt.
A hátralevő időben is uralta a meccset a Leipzig, és mivel több gól nem született, így a hazai csapat 3-1-re nyert és kötelezőnek mondható győzelemmel rajtolt az új kiírásban.