Budapest, 2011. augusztus 6.
A szombathelyi Halmosi Péter vezeti a labdát a labdarúgó OTP Bank Liga 4. fordulójában, a Vasas-Híd - Haladás Sopron Bank mérkőzésen a Illovszky Rudolf Stadionban
MTI Fotó: Földi Imre
Vágólapra másolva!
A jelenleg az labdarúgó NB II-ben szereplő Szombathelyi Haladás legendája, Halmosi Péter bejelentette a visszavonulását. A játékos büszke arra, amit elért, a búcsú miatt azonban van benne hiányérzet.
„Nem várok tovább, befejezem profi pályafutásomat" – mondta a Nemzeti Sportnak Halmosi Péter.
„Nehéz megemészteni, hogy nem játszhatok többé a Haladásban. Valójában nem én döntöttem így,
hanem a klub irányítói. A szerződésem tavaly júliusban lejárt, de az azt megelőző hónapokban, illetve azóta jóformán senki sem szólt hozzám. A helyzet egyszerű: ők nem akarják, hogy együtt dolgozzunk, én meg eljutottam odáig, hogy már én sem akarok. Elég volt, nem várok tovább! Nem vagyok dühös. Csalódott annál inkább.
Szerintem nem ezt érdemeltem volna ennyi év után. Hozzáteszem, mások sem azt érdemelték volna, amit kaptak.
Sokan sokat tettek a Haliért, mégsem úgy köszöntek el tőlük, ahogy illett volna. Ha némelyek úgy gondolják, hogy ennyit érünk, akkor nincs más választásunk, mint hogy tudomásul vesszük. Ez van. Ezt már elengedtem" – tette hozzá a korábbi válogatott labdarúgó.
Halmosi Péter büszke arra, amit elért a pályafutása alatt.
„Az egész karrieremre büszke vagyok. Sokat tettem azért, hogy tizennyolc évesen bemutatkozhassak a Haladás első csapatában, hogy a Debrecennel bajnoki címeket ünnepelhessek, hogy Angliában előbb a Championshipben, majd a Premier League-ben játszhassak, hogy a Plymouth és a Hull City is – akkor – klubrekordot jelentő összeget fizessen értem, hogy harmincötször húzhassam magamra a címeres mezt, hogy hazatérve még esztendőkön át a legjobb tudásom szerint segítsem a Halit. Olyan sikereket értem el, amilyenekről
gyerekként álmodni sem mertem. Arra nem is számítottam, hogy negyvenéves koromig futballozom. Habár arra sem, hogy így ér véget a pályafutásom."
"Ráadásul annál a csapatnál, amelyet a legjobban szeretek, és amelyért a legtöbbet tettem. Igen, fáj, hogy így végződött ez a történet, ugyanakkor csak ismételni tudom magam: ez van. Szándékomban áll még focizni, de már csak amatőr szinten."