Vágólapra másolva!
Nemcsak Olaszország, hanem az egész világ sokkot kapott hétfőn este, amikor a 2006-ban még világbajnoki címet ünneplő olasz labdarúgó-válogatott elbukta a svédekkel vívott vb-pótselejtezőt. Ám azt kimondani, hogy a 2018-as oroszországi vb az olaszok távollétében egészen más lesz, mint velük lett volna, nem több önámításnál. Már csak azért is, mert a mögöttünk hagyott két világbajnokságon az olasz csapat összesen egy meccset tudott megnyerni, miközben olyan „óriások” ellen vérzett el, mint Costa Rica, vagy Szlovákia.

Umberto Eco: Hogyan ne beszélgessünk a futballról

Azért nem szeretem a szurkolót, mert furcsa jellem: nem érti, hogyhogy te nem vagy szurkoló, és csak azért is úgy beszélget veled, mintha mégis az volnál. Mondok egy példát, hogy érthetőbb legyen. Én, ugye, fuvolázni szoktam (egyre pocsékabbul, hogy Luciano Berio egyik nyilvános kijelentését idézzem, és bizony jólesik az embernek, hogy így figyelnek rá a Nagy Mesterek). Tegyük fel, hogy vonaton utazom, és szóba akarok elegyedni a szemközt ülő úrral, ezért egyszer csak azt kérdezem tőle:
Hallotta Frans Brüggen legutóbbi CD-jét?
Pardon: kinek a mijét?
Hát a Pavane Lachrymé-t. Az elején szerintem túlzásba viszi a lassítást.
Bocsánat, nem értem.
Van Eyckről beszélek, na. – (Szótagolva.) – Blockflöte.
Tetszik tudni, én... Az vonós hangszer?
Aha, értem már, szóval maga nem...
Én nem.
Furcsa. Na de azt tudja-e, hogy egy kézi gyártású Coolsmára három évet kell várni? Akkor már jobb egy ébenfa Moeck. Az a legjobb, legalábbis a bolti forgalomban. Gazzellonitól tudom, hogy szerinte is. Mondja, maga el szokott jutni a Derdre Doen Daphne D'Over ötödik variációjáig?
Én tulajdonképpen csak Parmáig megyek...
Ja, értem, szóval maga nem C-ben, hanem F-ben szokott játszani. Hálásabb is úgy. Képzelje, felfedeztem, hogy van egy olyan Loeillet-szonáta, ami...
Ki az a Löjjé?
Kíváncsi volnék, hogy áll a Telemann-fantáziákkal. Boldogul velük? Csak nem német billentyűzetet használ?
Nézze, a németekkel szerintem az a helyzet, hogy na jó, a BMW, az egy szuper kocsi, és hát le a kalappal, de azért...
Értem. Akkor a barokk billentyűzetet használja. Helyes. Tudja, a Saint Martin in the Fields...
Nem tudom, sikerült-e érzékeltetnem, miről van szó. Az olvasó talán megérti, hogy szerencsétlen útitársam miért csimpaszkodik bele ezek után a vészfékbe. De ugyanígy megy ez a szurkolókkal is. A taxisofőr különösen nehéz eset:
Látta Viallit?
Nem, biztos épp házon kívül voltam.
De a ma esti meccset csak megnézi?
Nem, ma a Metafizika utolsó könyvével kell foglalkoznom, tudja, a Sztageiritával.
Helyes, nézze csak meg, kíváncsi vagyok. Szerintem lehet, hogy Van Basten a '90-es évek Maradonája. Maga szerint is? Azért persze Hagira is jó lesz figyelni.
És így tovább, mint aki a falnak beszél. Nem mintha nem érdekelné, hogy nem érdekel. Csak nem fér a fejébe, hogyhogy van, akit nem érdekel.

Umberto Eco olasz író. A futballról inkább ne beszélgessen Forrás: AFP

Ezt akkor sem értené, ha három szemem volna, és két antenna állna ki a zöld pikkelyes nyakszirtemből. Fogalma sincs, mit jelent a Lehetséges Világok különbözősége, sokfélesége és összehasonlíthatatlansága.