Sok szerelés és kevés versenyfutás - nagyot húzott a védekezésváltással az Inter edzője

Sorozatban kilencedik tétmérkőzését nyerte az Inter labdarúgócsapata, és a Juventus elleni rangadón aratott győzelemmel a torinóiak legnagyobb vetélytársává vált a bajnokságban. Pedig az idény nem kezdődött jól a milánóiak számára, ám egy taktikai váltásnak köszönhetően immár sokkal eredményesebbek.

Amikor a Serie A negyedik fordulójában az Inter hazai pályán 2-0-ra kikapott a sereghajtó Sienától, akkor úgy tűnt, hogy a milánói klub aktuális szezonja az előző kettőt idézi majd.

José Mourinho távozása óta az Inter mind a két idényben még az ősszel menesztette a bajnoki rajt előtt kinevezett edzőjét, és Andrea Stramaccioni sorsa is bizonytalannak tűnt. Ezúttal azonban más a helyzet, a fiatal tréner ugyanis egy taktikai váltással képes volt lendületbe hozni a csapatot, amely a Juventus idegenbeli legyőzésével bizonyította, hogy harcban lehet az aranyéremért.

A rutin sokat ér

A Torinóban aratott 3-1-es győzelem már sorozatban a kilencedik volt az Internazionale számára, ráadásul a klub ebben az idényben eddig mindegyik idegenbeli mérkőzését megnyerte.

A széria szeptember 26-án, a Chievo Verona ellen kezdődött, és ez volt az első mérkőzés, ahol Stramaccioni a háromvédős játékrendszert választotta. Azóta egyetlen meccs kivételével mindig ez a szisztéma, egyedül a Sampdoria elleni hazai összecsapáson állt vissza a négyvédős rendszerre, de ennek is megvolt az oka: ekkor ugyanis a standard kezdő, Juan Jesús (képünkön) nem állt a csapat rendelkezésére.

Nem véletlen, hogy Stramaccioni úgy döntött, hogy kezdeni kell valamit a védelemmel, a csapat ugyanis a szezon első kilenc tétmeccsén 11 gólt kapott. A szakember nem csak a szerkezetet alakította át, hanem személyi változásokat is végrehajtott: a nyáron igazolt Matías Silvestre kikerült a csapatból, azóta mindössze egyszer lépett pályára, a Sampdoria ellen hét percet kapott.

Bekerült viszont a rutinos Walter Samuel, aki még mindig rendkívül kemény és erőszakos, viszont a gyorsasága még fénykorában sem volt kiemelkedő, így annak érdekében, hogy az együttes maximálisan ki tudja használni az értékeit, szükség volt a játékrendszer megváltoztatására.

Keményen, de nem szabálytalanul

A Stramaccioni-féle rendszerben az Andrea Ranocchia, Samuel, Juan Jesús trió kifejezetten mélyen helyezkedik, közel a saját kapujához, így a védelem csak ritkán kényszerül versenyfutásra, ami nem is lenne az erőssége. A párharcok megnyerése, a beadások tisztázása viszont annál inkább, és ez a statisztikákban is jól látszik. A Whoscored.com adatai alapján a Serie A-ban az Inter hajtotta végre a legtöbb szerelést, mérkőzésenkénti átlaga 27,2, ami lényegesen több mint a második helyezett Fiorentináé.

Ráadásul a milánóiak kifejezetten szabályosan futballoznak, csak két együttes hajtott végre kevesebb szabálytalanságot, mint ők. Ami az egyéb teljesítményeket illeti, a védőhármas mindegyik tagja remekül futballozik, és a La Gazzetta dello Sport osztályzatai alapján mindannyian ott vannak a bajnokságok öt legjobb védője között: Samuel az első, Ranocchia (képünkön) a második, Juan Jesús pedig az ötödik.

Persze a védekezés már a középpályán kezdődik, és ebben a csapatrészben csupa nagy munkabírású futballista játszik. Estebán Cambiasso, Walter Gargano vagy Fredy Guarín egyaránt hatalmas futómennyiséget teljesít, és ez különösen igaz a két szélen Javier Zanettire, illetve Nagatomo Jutóra.

Utóbbi ráadásul nem csak a védekezésből veszi ki a részét: ugyan eddig mindössze két tényleges gólpasszt adott, azonban az Inter támadásainak többsége az ő oldalán, a bal szélen fut.

A gólszerzés elsősorban a csatárok feladata, és Stramaccioni ebből a szempontból is kiváló lehetőségekkel rendelkezik: a szakember csak álomtriónak nevezte az Antonio Cassano, Diego Milito, Rodrigo Palacio hármast, amelyet egyre többször küld egyszerre a pályára.

A csapat huszonkettő bajnoki góljából ők hárman tizenötöt szereztek, és rajtuk kívül senki sem volt eredményes egynél többször.

www.globalsoccerapp.com