Csak gyalogokkal lehet sakkozni a válogatottban

A magyar labdarúgó-válogatott utóbbi éveinek egyik legjobb meccseként tartják számon a tavaly márciusi amszterdami 5-3-at, amikor Gera Zoltánék tíz percig még vezettek is a vb-ezüstérmes elleni Eb-selejtezőn. Kedden ennél kevesebb gólt kapott a csapat, mégis temetői a hangulat. Pedig csak ismét kiderült, hogy a hollandoknak több, míg a magyaroknak néhány posztra egyetlen játékosuk sincs.

Kapott hideget-meleget a magyar labdarúgó-válogatott védelme a Hollandia ellen keddi világbajnoki selejtező óta, amelyen úgy nyelt be négy gólt a csapat, hogy kétszer leblokkoltak a hátvédek: egyszer fel sem ugrottak fejelni, egyszer pedig a kényszermegoldásként balbekként szereplő középpályás, Elek Ákos fejjel gólpasszt adott az ellenfélnek.

Még Egervári is súlyos hibákról beszélt

Bár Gera Zoltán csapatkapitány szerint nem szabad csak a védelmet hibáztatni az 1-4 miatt, Egervári Sándor szövetségi kapitány is elismerte, a hátvédekkel volt probléma. "Eddig soha nem fordult elő, hogy ilyen súlyos hibákat kövessünk el. Kifejezetten jól fejelő, magas játékosaink vannak, ennek ellenére az ellenfél gyakorlatilag fejjel vert meg bennünket" - nyilatkozta Egervári Sándor a meccs után.

A korábbi szövetségi kapitány, Mezey György - akinek Egervári a nyolcvanas években a segítője volt - azt mondta, hogy a csapatból a keddi teljesítménye alapján hét-nyolc játékost ki lehetne hagyni. Hogy kikre gondolt, azt nem árulta el, de a legtöbb kritikát a számára szinte teljesen idegen poszton szereplő Elek Ákos kapta. A kapitányon kívül többen bírálták a körülményesen és lassan mozgó középső védő Lipták Zoltánt is, és azt is sokan felhánytorgatták, hogy a jobb oldalon szereplő Vanczák Vilmos az első gólnál nem ugrott fel fejelni.

A magyar válogatott az utolsó négy meccsén 19 gólt kapott a hollandoktól, ez 90 percenként 4,75 bekapott gól, így kedden még javított is az átlagon a csapat. Ez persze nem sok okot ad az örömre, a meccs előtt ugyanis a játékosok és Egervári is legalább egy pont megszerzésében reménykedett.

Csak finomítani lehetett a lebőgött Koeman-kezdőn

Egervári Sándor 2010-ben váltotta a kispadon Erwin Koemant, miután a vb-re készülő holland válogatott 6-1-re kiütötte a magyar csapatot barátságos mérkőzésen. Amszterdamban a Fülöp Márton - Bodnár László (Laczkó Zsolt 80.), Horváth Gábor, Juhász Roland, Vanczák Vilmos felállású védelem hajolt meg a hollandok ellen, ezt próbálta Egervári az angolok elleni bemutatkozó meccsére újjáépíteni.

Király Gábor előtt jobbhátvédként a hollandok ellen középpályásként bevetett, azóta elfelejtett Szélesi Zoltán, illetve a Juhász Roland, Lipták Zoltán (Komlósi Ádám, 55.), Vanczák Vilmos (Laczkó Zsolt, 46.) játszott, azaz három helyen is megváltozott a kezdőcsapat hátsó sora. A taktika azonban nem módosult jelentősen Koemanéhoz képest, Egervári is a 4-4-2-t favorizálta, majd az Eb-selejtezőkön többször is a 4-1-3-2-es, illetve a 4-2-3-1-es felállást választotta, utóbbihoz ragaszkodott az első hollandok elleni meccsén is.

Ezen az összecsapáson olyan csapat állt fel, amely ha most kedden kikap 4-1-re, akkor nem szegezné mindenki a falhoz Egervárit azzal a kérdéssel, hogy miért játszott Elek balhátvédet, ugyanis mindenki a saját posztján szerepelt: Király - Vanczák, Lipták, Juhász, Laczkó - Varga J. (Vadócz, 46.), Elek (Priskin, 79.) - Koman (Czvitkovics, 46.), Gera, Dzsudzsák - Rudolf. A vége mégis rosszabb lett, mint most, 4-0-ra nyertek a hollandok, a tudósításunkban azt írtuk, hogy a hajmeresztően rosszul helyezkedő védők miatt bukott el a válogatott. A védekezésért - védőként, illetve szűrőként - négy NB I-ben szereplő játékos is felelős volt: Lipták és Elek a Videoton, Laczkó és Varga József pedig a Debrecen játékosaként. Huszti Szabolcsra ekkor már jó ideje nem számított Egervári, a játékos nagy port felvert nyílt levelében azért bírálta a kapitányt, mert szerinte túl sok NB I-es futballista kap lehetőséget a válogatottban, noha "ég és föld a különbség a hazai és a külföldi labdarúgás között".

Buzsáky? Tőzsér? Leandro?

Az idegenlégiósokat megnézve úgy tűnik, egyedül a Varga, Elek, Pintér, Vadócz négyesből kiválasztott védekező középpályások tengelyét lehetetne érdemben átvariálni. A Genkkel a BL-t megjárt, azóta a Serie A-ban kezdőjátékossá lett Tőzsér Dániel, a QPR-ral a Premier League-ben szerepelt Buzsáky Ákos, esetleg a Bresciában edződött, ma már Kolozsváron profiskodó Vass Ádám lehetett volna beilleszthető a védelem elé. Vanczákon és Juhászon kívül számításba vehető, külföldön (jól) futballozó védő alig akad, egyedül talán a Cipruson légióskodó Leandro, aki viszont épp jó lenne balhátvédnek is, azaz kedden jól jött volna, ha ott van, miután megsérült Laczkó. Talán jobb megoldás lehetett volna a kispadon ücsörgő Halmosi szerepeltetése is, ám őt valamiért nem akarta betenni Egervári.

Tőzsért kipróbálta Egervári, de úgy tűnik, nem vált be

A tavaly márciusi 0-4 után nem keresett mentségeket a kapitány, elismerte, hogy jobb volt a holland csapat. De ekkor nagyon jól jött, hogy szinte rögtön javíthattak Geráék, négy nap alatt sikerült feltüzelni a társaságot, Amszterdamban volt olyan pillanat - az 50-60. perc között -, amikor 2-1-re vezetett a csapat. Végül 5-3-ra kikaptunk, de mindenki megemelte a kalapját a látott játék alapján.

Az öt bekapott gól azonban jelzi, hogy itt is a védekezéssel voltak gondok, a kapus Fülöp Márton azóta nem is volt válogatott, igaz, a magyarok eléggé kinyíltak, főleg az 1-0-s holland előnyről induló második félidőben, amikor a 4-4-2-es felállásban a védekező feladatokkal ellátott Pintér Ádám helyére Koman Vladimir állt be. Csatárposzton sem küzdött a bőség zavarával a kapitány, amit bizonyít, hogy a 74. percben a hosszú évek után reaktivált, ekkor 35 éves Tököli Attila is beállhatott Amszterdamban.

Amikor egy 4-1 jobban fáj egy 4-0-nál

A keddi 1-4 során senki nem emelkedett ki a magyar csapatból (az egyetlen pozitívum, hogy Gera és Dzsudzsák össze tudott hozni egy büntetős gólt), javulást nem lehetett látni a korábbi magyar-holland meccsekhez képest. Sőt a törökök ellen szenvedő és szerencsés győzelmet arató, felforgatott és megfiatalított holland csapat úgy tudta lemosni Juhászékat, hogy Robben megsérült a meccs előtt néhány perccel, a helyette a kezdőbe került Lens pedig két gólt szerzett, és adott egy gólpasszt is. A holland vészmegoldás a meccs legjobbja, a magyar vészmegoldás pedig a meccs leggyengébb láncszeme lett, ráadásul kikerült a kezdőből a közönség kedvencének számító, Andorra ellen szép gólt fejelő magyar csatár, Szalai Ádám is, aki Huszti nyomába lépve rögtön küldött is egy fricskát az őt kihagyó kapitánynak.

Szalainak rosszulesett, hogy az újságból tudta meg, nincs formában

Érdemes visszaidézni Elek Ákos [origo]-nak adott, 2010. októberi nyilatkozatát, amikor arról kérdeztük, mennyire zavarta, amikor - épp a keddi vb-selejtező összeállítását kritizáló - Mezey György a Videotonban hirtelen szélsővédőt csinált belőle. "Utólag csak azt mondhatom, hasznomra vált az az időszak, amikor balhátvédként játszottam, azon a poszton sokkal több volt az egy az egy elleni párharc, és ezáltal javult a védekezésem. De azért jobban érzem magam a középpályán, amikor Kazincbarcikán játszottam, még irányító voltam, de már akkor mondogatták, hogy a védekező középpályás lesz az én posztom."

Folytatás október 12-én Észtország ellen idegenben, majd négy nappal később itthon Törökország ellen. Kíváncsiak leszünk a kezdőre, a taktikai felállásra, de legfőképpen a végeredményre, hiszen ezúttal a szokásosnál is jobban megtépázott tekintélyű csapatból kellene összerakni egy pontszerzésre képes tizenegyet.