Az érinthetetlen játékosok kipöckölésével lett hatékony a Milan

A szezon előtt mindenki azt találgatta a Milannál, hogyan tudja majd Massimo Allegri a sok sztárcsatárt betuszkolni a csapatba, hogy ne legyen belőle sértődés, és a Cagliaritól érkezett edző - némileg váratlanul - úgy oldotta meg a helyzetet, hogy átalakította a játékrendszert, és kispadra ültetett egy-két olyan sztárt, aki korábban érinthetetlennek számított.

A Milan-szurkolók szinte már el is felejtették, hogy milyen érzés bajnokcsapatnak szurkolni, hiszen csapatuk utoljára 2004-ben volt aranyérmes. A következő idényben második lett a klub, azóta viszont egyszer sem volt komoly esélye az elsőségre.

A jelenlegi szezonban azonban ismét a bajnoki cím várományosai közé tartozik, hiszen 14 fordulót követően vezeti a tabellát, és három pont az előnye a második Lazióval szemben, ami pedig még fontosabb, a városi rivális Intert hét ponttal előzi meg.

Egyszerű válasz a bonyolult kérdésre

Pedig a kilencedik forduló után még úgy tűnt, hogy a Milannál a szokott forgatókönyv szerint zajlanak az események. Akkor a csapat a harmadik helyen állt, de öt pont volt a lemaradása a listavezető Lazio mögött, és az Inter is megelőzte egy ponttal. Azóta viszont Zlatan Ibrahimovicék nem tudnak hibázni: a csapat legutóbbi öt bajnokijából csak egyet nem nyert meg (a Sampdoria ellen idegenben döntetlent játszott), ráadásul a győzelmek között van a városi derbi is.

Egyelőre úgy tűnik, hogy Massimo Allegri edző megtalálta a választ a nagy kérdésre, amit a szezon előtt sokan feltettek: hogyan játszik majd együtt Robinho, Ronaldinho, Pato és Ibrahimovic? A megoldás nagyon egyszerű: sehogy, sőt, a csapat akkor a legeredményesebb, ha közülük egyszerre csak ketten vannak a pályán.

Amikor az egyesület az átigazolási időszak utolsó napjaiban előbb Ibrahimovicot, majd Robinhót is megszerezte, akkor óriási volt az öröm a szurkolók között. A szakértőkben és a józanabb drukkerekben azonban rögtön felmerült: hogyan lehet ennyi világsztárt bezsúfolni a kezdők közé úgy, hogy az együttes eredményes legyen? Elméletileg ugyanis egy 4-2-3-1-es játékrendszerben elképzelhető, hogy mindannyian egyszerre a pályán legyenek, ez esetben azonban mögöttük két klasszikus labdaszerző középpályásra van szükség. Ilyen típusú játékosból nincsen hiány a Milan keretében, azonban Clarence Seedorf és Andrea Pirlo nem tartozik közéjük - márpedig az elmúlt időszakban ők is kihagyhatatlanok voltak.

Labdazsonglőrök helyett futógépek

Allegri mindenesetre az idény elején megpróbált minél több sztárnak bizalmat szavazni. A csapat az előző idényben is alkalmazott 4-3-3-as szisztémában futballozott, vagyis a négy támadó közül hárman rendre ott voltak a kezdők között - általában Robinho szorult a kispadra. A középpályán pedig Pirlo és Seedorf is játszott, így csak egy vérbeli védekező középpályásnak jutott hely: leggyakrabban Gennaro Gattusónak.

Az gyorsan kiderült, hogy a háromcsatáros felállás nem működik (a Cesena ellen 2-0-ra kikapott a gárda, majd a Cataniával csak 1-1-et játszott), így Allegri módosított, és átállt a 4-3-1-2-re, de ez személyi változást nem jelentett, csupán annyi történt, hogy Ronaldinhóból irányító lett. A brazilnak azonban már az előző idényben sem nagyon ment ezen a poszton, és most sem csillogott. A Juventus elleni rangadón a tréner némileg váratlanul Robinhót bízta meg ezzel a feladattal - de ez a húzás sem jött be, a torinóiak 2-1-re nyertek.

Gattuso mindig is harcias volt, de mostanában kifejezetten hasznos is

Alighanem ez volt az a pillanat, amikor Allegri számára világossá vált: az eredményesség érdekében több, kihagyhatatlannak számító klasszist fel kell áldoznia. A következő körben a Bari ellen Ronaldinho, Pato és Pirlo is a kispadon találta magát. A taktika maradt 4-3-1-2, ám Seedorf irányított, mögötte pedig három futógép játszott: Gattuso mellett Massimo Ambrosini és Mathieu Flamini. A találkozót a Milan 3-2-re megnyerte, és azóta folyamatosan ebben a játékrendszerben futballozik, mégpedig eredményesen: öt meccs alatt 13 pontot szerzett, és átvette a vezetést a tabellán.

A szenátorok már nem érinthetetlenek

A külső szemlélők, de még a Milan-drukkerek egy része számára is nyilvánvaló volt az elmúlt időszakban, hogy túlságosan sok az érinthetetlen futballista, azonban eddig egyetlen szakembernek sem volt meg a bátorsága ahhoz, hogy a szenátoroknak is nevezett nagy öregek közül egyszerre több játékost is kihagyjon.

Carlo Ancelotti, illetve a Seedorfékkal még együtt futballozó Leonardo talán túlságosan is kötődött a régi harcostársakhoz, Allegri azonban a jelek szerint csak a csapat érdekeit nézi. Márpedig az jól látható, hogy fénykorához képest kisebb munkabírású Seedorf karmesterként tud igazán hozzátenni a játékhoz: amolyan összekötő kapocs a középpályások és a csatársor között, és nem kell annyit futnia, mint ha egy sorral hátrébb játszana. Főleg, mivel a középpályán csupa duplatüdejű labdarúgó szerepel.

Ronaldinho a labdával még jóban van, de egyre többet üldögél a kispadon

Ambrosini és Gattuso ugyan már szintén túl van a fénykorán, de még mindig rengeteget futnak és sok labdát szereznek, nem is beszélve Flaminiről. Az ő teljesítményéről sokat elárul, hogy ebben a szezonban eddig négy bajnokin volt a kezdő tizenegy tagja - és a Milan mind a négy találkozót megnyerte. Ami pedig Ronaldinhót illeti, utoljára a hetedik fordulóban szerepelt a kezdők között, legtöbbször csak percekre cserélt be Allegri, ami erősíti azt a gyanút, hogy akár már a télen elpasszolhatja őt a Milan.

Az Auxerre elleni BL-meccsen azért villantott valamit a régiből a mosolygós brazil: a 85. percben cserélték be, és a ráadás perceiben egy remekbe szabott gólt szerzett. "Nehéz elképzelni, hogy Ronaldinho, Ibrahimovic és Robinho egyszerre a pályán legyen" - nyilatkozta Allegri, és akkor még a jelenleg sérült Patóról nem is beszélt. Korábban ilyen mondatok nem nagyon hangoztak el egy Milan-edző szájából - de az első hely egyelőre védettséget ad a mesternek.

www.global-soccer.eu